Ilse szülinap

Reggel 10-re mentem az Ilséért, sikerült becsempésznem a tortát a szülei házába anélkül, hogy ő tudomást szerzett volna róla. Flaviót felvettük, és már mentünk is mini golfozni, ahol az Ilse barátai már vártak ránk. Mi, lányok kezdetben igen gyatra teljesítményt nyújtottunk, de a végére belejöttünk, és kis híján fej-fej mellett visszaszorítottuk Flaviót. Jorge magasan nyerte a mérkőzést. Én bekentem magam napvédő krémmel, így nem égtem le, de mindenki más igen...

Mc Donald's-ban ettünk, mert az volt a legközelebb, és már farkas éhesek voltunk.

Innen szétváltunk, és Jorge úgy csinált, mintha készülne valahova a haverjaival, én pedig elmentem az Ilse hugának a hastánc bemutatójára. Egy szó mint száz, annyira szép volt, hogy majdnem megkönnyeztem. Mit meg nem adnék, ha én is így tudnék táncolni! Na jó, azzal is beérném, ha csak tized ennyire tudnék!!!!

Mikor hazaértünk, már mindenki elbújt a házban, és a kocsikat is sikerült ügyesen úgy parkolni, hogy ne legyen feltűnő. amikor beléptünk, akkor 30-an mondták egyszerre, hogy "MEGLEPETÉS". Ilse tényleg meglepődött. Csak az volt neki gyanús, hogy túl sokat sms-eztem, mert Jorge úgy izgult, hogy mikor érünk oda.

A Fekete-erdő torta nagy sikert aratott. A Jorge által vásárolt torta került felszeletelésre, az enyémet pedig féltve őrizte az Ilse a hűtőben, csak a kivételezettek kaphattak belőle.

A képekhez KLIKK IDE!

Következő bejegyzésben jönnek a hastáncos videók!!!!

Fekete erdő

Ilse-nek (egyik legjobb barátnőmnek) van a születésnapja. Gondoltam meglepem egy tortával, idén a Fekete Erdő-re esett a választás. Már említettem, hogy a tico-k nem a cukrászatukról híresek, így nekem elég nagy sikerélményt jelent, amikor a legegyszerűbb magyar süteményekkel villoghatok. A sütés sokkal jobban megy, mint a főzés, mert egy receptet kimérni sokkal könnyebb, mint érzéssel fűszerezni.

A fő problémát a torta szállításához szükséges doboz beszerzése okozta. Nem volt más választásom, nyakamba vettem a várost, és az egyik cukrászdánál kezdtem érdeklődni. A fehér bőr és szőke haj nagyon sok előnyökkel jár, kivéve amikor szivességet kell kérni egy nagy seggű, törpe termetű, sötétebb bőrű nőtől... A latin nő úgy általában irigy és féltékeny (tisztelet a kivételnek), így nálunk szinte semmilyen esetben nem kamatoztathatom másságomat. Jó esetben egyenrangú félként kezel, rossz esetben kikaparja a szemem.

Nos az első helyen már a pulton kiszúrtam a tökéletes dobozt "Trigo Miel" céges felirattal. Kedvesen köszöntem, majd nagyon udvarisan megkérdeztem, hogy el tudnának adni nekem egy torta szállítására alkalmas dobozkát. A fent jellemzett nő fagyos és egyben megsemmisítő tekintettel rám nézett, majd a szóban forgó, pulton heverő papírdobozra tévedt a szeme és határozottan elutasította kérésemet. Mély levegőt vettem, megköszöntem és probáltem nem személyes kiszúrásnak venni döntését.

"Egy dolog egészen addig lehetelten, amíg mi arról úgy vélekedünk. Amint elhisszük, hogy sikerülhet, abban a pillanatban elérhetővé válik." Vallom, hogy ez mindenre igaz, csak kitartás kérdése. Ennek tudatában mentem be a következő pékségbe.

Egy hasonló alkatu nő fogadott, de arcáról derű sugárzott. Előadtam a mondókámat, sajnálkozva mondta, hogy ők nem készítenek tortát, így amit árulnak az már műanyag csomagolásban érkezik, így nem tud segíteni. Oké, ezt meg tudom érteni, el tudom fogadni, no para.

A harmadik helyen egy kedves, magasabb indián fiú éppen egy ifjú párt szolgált ki. Na, ez az én emberem! Tudtam, hogyha kell, akkor ez a föld alól is kerít egyet, de legalább is ajánl valaki mást ha nem.

Ahogy előkelő, messziről érkezett idegenhez illik szempilláimat lesütöttem, megremegtettem, majd szemem sarkából esdeklően felpillantottam, és előadtam óhajom-sóhajom. A fiú körbe nézett, majd ő is sajnálkozva közölte, hogy készen kapják a tortát. Szinte elcsukló hangon folytattam, hogy pedig nekem akármilyen doboz is megtenné, mert tortát szeretnék sütni a barátnőm születésnapjára, és a szállításhoz kéne.

Na ezt nem hagyhatta annyiban. Könnyektől fénylő szemeim láttán rögtön mondta, hogy ne búsoljak, azzal bement a raktárba és kis vártatva kihozott egy hatalmas dobozt, mondván hogy ez hogy tetszik.

- Háááááát, ez már valami, de még mindig nem az igazi, ebben is csúszkálna a torta...

Ekkor hirtelen eszébe jutott valami, megint bement a raktárba, és mint egy mágus pontosan egy akkora és olyan dobozt varázsolt elő, mint amit én elképzeltem.

- Tessék, itt van, a tiéd. Ez biztosan megfelel majd a célra.

- Óóóóóóóó, köszönöm szépen, igazán kedves. - majd megkönnyebülten elmosolyodtam.

Pretty women-ként (értsd Micsoda nő című film) MAJDNEM visszamentem az undok cukrászdáshoz, hogy: NESZE, edd meg a te kis vékony szaros dobozodat, nekem van erős kartonos, és még fizetnem sem kellett érte. De aztán nem tettem ilyet. Az ő élete szegényebb az irigysége miatt, nem az enyém.

Ilyen lett a doboz:

A torta pedig ilyen:

L O S T

Ez igazából nem kapcsolódik ide, de hozzá tartozott a minden napjaimhoz, ezért önző módon egy bejegyzés erejéig megemlékezek erről is.

Nem szoktam sorozatokat nézni, mert ha bele kezdek és az első pár rész felkelti az érdeklődésemet, akkor bizony nincs megállás. Utálok heteket várni egy-egy epizódra, és utálom ha végig kell néznem a reklámokat közben. A Lost első öt évadját egy év alatt daráltam le. Volt, hogy 3-4 fejezetet is megnéztem egymás után, volt úgy hogy hetekig egyet sem. Mikor milyen kedvem volt. Kb 1 év alatt értem a végére, és a befejező évadot már nekem is heti várakozással kellett végig kísérnem. Ez a heti adag végül olyan elvonásik tüneteket okozott, hogy a két hetes szünetben a fórumokat böngésztem, hogy vajon a többiek szerint mi fog történni, és az utolsó dupla epizódot -elveimmel ellentétben- már nem bírtam kivárni, míg feltöltik a netre, előben néztem meg kábel tévéről. A sok reklám rettenetesen idegtépő volt, ilyenkor mindig megfogadom, hogy na ez az amit soha többet.

Mit ne mondjak senki nem találta el a végét, senkinek nem lett igaza. A nép "válaszokat" várt. Én azok kevesek táborában tarozom, aki maximálisan elégedett volt a végkifejlettel. Ennél jobbat még álmodni sem lehetett volna. A tudományos, sci-fi része engem sosem érdekelt, mert ha belegondoltam az időutazás rejtelmeibe meg mi egymásba, máris megfájdult a fejem. Én egyes egyedül a karakterek sorsára voltam kiváncsi. Haza jutnak a szigetről vagy sem.

Kit érdekel, hogy a 4, 8, 15, 16, 23, 42 számsor mit takar? Most az javítana a helyzeten, hogy ha az írók a szánkba rágták volna, hogy amikor ezt beütik a számítógépbe 108 percenként, akkor a fekete füst fingik hármat tőle? Számomra mindent megmagyaráztak, nem maradt bennem kétség, mert van akkora fantáziam, hogy a többit kitalálom. Sokak azért is nehezteltek, mert hogy szerintük az íróknak fogalmuk sem volt, hogy hogyan fejezik be majd, amikor elkezdték. Könyörgöm, nem várhatjuk el, hogy egy 6 évados sorozatot betűről betűre megkomonáljanak, amikor annyi minden külső vagy belső ok közbe jöhet. Ha valaki könyvet ír nyilván változtat ezen vagy azon, amikor már a bejezésnél tart. Amikor ennyi éven át dolgoznak egy sorozaton, akkor nyilván utólag már nem tudnak rajta változtatni. Ezt ell kell fogadni és nem a csodát várni.

Aki pedig még ezek után is azt fitogtatja, hogy mi ez a sziget, az jobb, hogyha elmegy buhista szerzetesnek, talán ott kap számára elfogadható választ.

Egyedül azon izgultam, hogy ne rontsák el a végét. Kedvenc Prison Break (Szökésben) sorozatomnak indokolatlanul cseszték el a végét, mondván, hogy a főhős nem érdemelte meg a boldogságot mert sok vér tapadt a kezéhez, így mindenkinek keserű maradt a szája íze. 4 évadon át csodáltunk egy zsenit, majd az utolsó epizódban agyvérzés gyanúját sugallták, míg a ráadás részből kiderül, hogy a 190es IQ-val arra már nem telt tőle, hogy amikor két kábelköteget összeérint, akkor legalább egy kesztyűt felvegyen. Ezzel a bakival egy újdonsült feleséget hagyott maga után terhesen, akinek élete hátralevő részében 100 ezer dolcsival kell Costa Ricán bújdosnia. Na hát ez csalódás volt a köbön.

Ehhez képest a Lost-nál kellemesen csalódtam. Könnyes szemmel búcsúztattuk a karaktereket, mindenki szerepelt, aki közel állt a szivünkhöz, annak ellenére, hogy akadtak olyanok is, akiktől már a második-harmadik évadban elváltunk. Mindenki teljesítette a küldetését, ami számára fontos volt, fejlődésük során túl léptek az egyéni problémáikon, letették terheiket, és a rajongó tábor megnyugodva köszönhetett el tőlük, hiszen a kör bezárult. Mindenképpen pozitív kicsengése volt a történetnek. Hát kell ennél több?

10/10-et kapott tőlem ez a sorozat.

Világ vége hangulat

Nekünk sem jobb, mint nektek. Itt is érződik a globalis felmelegedés okozta időjárás változás. Már három napja egy folytában esik az eső, ami mondjuk nem lenne furcsa, hogyha nem egész nap esne... Ami azt jelenti, hogy késő éjszaka már/még esik -ez nagyban megnehezíti a hajnali kelést számomra, ma például azt hittem hogy már péntek van- majd egészen délig esik, és délután minden kezdődik előlről. Kb ez szokott lenni novemberben. Még nem depiztem be tőle, de azért sokkal lustább vagyok, mint amúgy...

Az Arenál vulkán ezzel egy időben úgy döntött, hogy csatlakozik az Új-Zélandi rokonához, és neki állt mocorogni/füstölögni, lávát nyomatni. Pont szombaton jártam arra felé, akkor még semmi jelét nem mutatta, hogy készülne valamire. De azért itt nem esnek kétségbe egy kis hamutól, és nem állítják le a reptéri forgalmat sem. Mindenkit megnyugtattak, hogy ez teljesen normális, hiszen az Arenál 1968-tól aktívan működő vulkán. Ezt a képet a yahoon találtam.

És ugye három a magyar igazság. Ma megint földrengés volt: reggel 6:47kor 5,6-os erősségű Samarától 20 km-re, azaz Guanacasten. Ekkor már az irodában ültem, és az üvegablakok zörgéséből rögtön tudtam, hogy mi a dörgés. Ki is mentünk a lengyel lánnyal az épület elé biztos, ami biztos. De ez tényleg nem volt durva, legalább is itt nem...

Julianna, te is érezted? Minden oké arra?

És hogy valami pozitívval zárjam a bejegyzést: most csütörtökön 10 milliószoros nap lesz, úgyhogy mindneki gondoljon valami pozitívra a jövőjét illetően. A "titok" elve alapján minden gondolat 10 milliószorosan fog számítani!

Rák, na de milyen?!

Érdekes a hozzáfűződő történet! A tengerparti geocaching során eleredt az eső, amikor az utolsó ládánál voltunk, ami persze nem igazán okozott problémát a nagy melegre való tekintettel. Amíg Flavio a susnyákost túrta, addig én megkerestem a női szakaszt távolabb. Lehuzott bugyival felvettem a "pózt", egyszer csak mi rohan el előttem??? Hát ez a rákuca!!!!!

Hirtelen megfeledkeztem, hogy hol és mit csináltam és elkezdtem kiabálni, hogy: "Flavio, Flavio!!! Hozzad gyorsan a fényképezőgépet!!!!" Még jó, hogy a nagy eső miatt hallotávolságon kívül volt, és nem törte rám a "budi ajtót". Mire becserkésztem, hogy lencse végre kapjuk, addig már bebújt a lehullott pálmafa levelek alá, ahol egy egész ilyen család bújkált!!!!

A történet tanúsága:

Mindig legyen nálad fényképezőgép az olvasótáborod szórakoztatása érdekében, soha nem tudhatod, hogy honnan bújik elő valami nem mindennapi látnivaló egy teljesen egyszerű szituációban.

Ki látott már ilyen rákot??? Világító narancssárga lábakkal és sötétkék testtel?

Sikerélmény

Ma találtam $62,19 különbséget az egyik számlán könyvelés során! Úgy örültem, mert ilyen már régen volt!!! Hiába "akta kukac túró" lettem, akármennyire is tiltakoztam. Ez van.

A Dios Le Pido - Juanes

Ilyen is már rég volt, hogy valamit ennyire félre értettem volna...

Van egy szám a Juanes-től (névtelen latin énekes számomra, más számát nem is ismerek), aminek az a címe, hogy "A Dios le pido" kellemes hangvételű kis zene. Igazán sosem figyeltem rá, csak a refrén volt az ami megfogott, és minden alkalommal jót kuncogtam magamban, hogy milyen pozitívan állít be egy negatív élményt. Hogy miért?

ÉVEKIG abban a tudatban éltem, hogy:

"Adios le pido" művészien fordítva "elköszönök".

Gondoltam, szakított a nőjével, majd kiheverte, és évekkel később írt egy vicces számot, hogy most már nem cicózok babám, elköszönök, ég áldjon.

Most világosodtam meg - amikor a többi részre is odafigyeltem, - hogy ő teljesen másra gondolt:

"A Dios le pido" azaz Istent arra kérem, hogy... és itt felsorol egy csomó szép, romantikus dolgot, pl. mindig maradj mellettem, örökké tudjalak szeretni, stb.

A félreértés ebből adódott:

(A) Dios = Isten(t)

Adios = viszlát

le pido = vkit kérek vmire, vagy vkitől kérek vmit

http://www.youtube.com/watch?v=sqfMJkJcSYw

Part, part, part

Ha eddig valakinek kételye lett volna afelől, hogy Costa Ricát miért nevezte el Kolumbusz a Gazdag Part országának, akkor azoknak itt egy videó:

Természetesen egy kérdés merülhet fel bennünk kapásból: HOL VANNAK AZ EMBEREK? Nos, erre csak úgy tudok válaszolni, hogy ez a "Pura Vida", ilyen a tiszta élet. Itt nem kell attól félned, hogy nincs egy talpalatnyi hely sem, vagy hogy a szomszédod könyöke a szádba lóg. A víz pedig annyira kellemesen meleg egész évben, hogy nem fázol, ha megunod a lubickolást, törölköző nélkül is secc perc alatt megszáradsz.

Ha isten is úgy akarja, akkor Costa Rica még nagyon sokáig a "béke szigete" marad.

Tengerparti képek, meggyógyított ládák

Nincs is nagyobb öröm annál, mint amikor egy meggyógyított ládáról tudjunk, hogy az kesser társainkat boldogítja. Flavio sikeresen megtalálta azt a két ládát, amit mi bő két hónappal ezelőtt pótoltunk Patriciával. Sőt, ha már arra jártunk, és megbizonyosodtunk róla, hogy a kishableányos is hiányzik, azt is újra rejtettük. Sajnos dagály volt, így nem tudtunk közel kerülni hozzá fotózási céllal, de nagyon jól nézett ki, ahogy a habokból tekintélyesen néz előre. A 6 km hosszú Esterillos nevű partrész igazán megérdemli, hogy látogassák.

Az egyik helyszínen láttunk egy fekete-sárga békát! Ez volt az első eset, hogy természetes közegében találkoztam eggyel!!!!

A levélvágó hangyák közelében megint találtunk egy skorpiót... További érdekesség, hogy a talaj annyira gazdag tápanyagban, hogy a kivágott fák, amit kerítésnek építettek szó szerint újjá éledtek!!!!

Az igazán jó naplementés képek elmaradtak, mert akkor éppen a vízben lubickoltunk...

A többi tengerparti képhez KLIKK IDE!

6.1 erősségű földrengés

Középpontja Quepostól délre volt azaz kb 170 km-re innen csütörtökön kb délután negyed öt felé.

Bevallom őszintén, hogy én akkor már úton voltam haza felé, és semmit nem éreztem belőle. Amikor már leparkoltam a kocsit, akkor tűnt fel, hogy a szokottnál sokkal többen bámészkodnak a járdán. Gondoltam osztálykirándulásról jöttek. Aztan az egyik biztonsági őr mondta beszélgetésként (vagy lányos zavarában), hogy mi történt. Először nem is értettem mit akar, miért szólított le a fitness terem bejáratánál, aztan amikor eljutott a tudatomig, hogy miről beszél, akkor kérdeztem vissza, hogy: földrengés? Hol??? Itt??? Mikor??? Ja, hogy ezért jött ki mindenki az utcára...

Szivósak a tico-k, személyi sérülésről eddig még nem értesültünk.

Laura Chinchilla facebookon üzent, hogy reméli mindenki oké.

"Hoy tuvimos un pequeño susto con un temblor, ojalá todos están bien".

Az ördög torkában

Régi álmunk vált valóra, sikerült egy víz alatti láda elhelyezése! Az ötletet az egyetlen geocaching-es filmből merítettük, ami Splinterheads néven fut. A film maga nem egy nagy szám, sőt kimondottan unalmas, de kb. 10 percet szentelnek a geocaching bemutatására. Az egyik jelenetben a kesser csaj fejest ugrik a vízesésbe, és egy ládával a kezében úszik a partra. Na ez már döfi, csak hát éppen a kivitelezése nehézkes. A való életben az ekkora vízesésnek akkora ereje van, hogy te nem tudod megközelíteni, nem hogy egy ládát odaláncolni...

Nem is kellett olyan sokat várnunk, és a lehetőség megadatott. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy Costa Rica legjobb ládája "Devil's throat" nevet viseli. Erre az elhagyatott vízesésre merő véletlenségből akadtunk rá. Két tengerparti ládát kerestünk, az egyiknél akár első megtalálók is lehettünk volna, hogy ha a láda nem lett volna elveszve, de ezt tényt csak később erősítették meg. Bár volt nálunk láda, de azért nem pótoltuk, mert azt hittük, hogy csak mi bénáztuk el, ugyanis ennek az amerikai nyugdíjasnak rejtései elég betegesek, hogy finoman fejezzem ki magam. Egyik jó pl. erre: amit a Patriciával találtunk "szabad szemmel az ösvényről is látható" zöld cső... Az egyik helyén csak levélvágó hangyabolyt találtunk, a másiknál, meg egy zöld műanyag növényt kellett volna kiszúrnunk a susnyákosban. Mi sem egyszerűbb ennél a dzsungelben, nem igaz?

Az utóbbi helyszínnél megint átgázoltunk a folyón a terepjáróval, amikor egy magán területen lógó feliratra lettünk figyelmesek. "500 colones a vízesés megtekintése, kérd el a kulcsot". Hát ez remek! Mégis kitől? A jó istentől? Ez az infó kb. annyit segített, mint a Micimackóban a "Tilos az Á". Senkit nem láttunk a közelben, a kerítés pedig lakattal volt bezárva. Újabb fél órát kutattunk a műnövény után, de sehol semmi. Feladtuk, beszálltunk a kocsiba, egyszer csak arra jött egy nő biciklin. Kérdeztük, hogy mit tud a kulcsról. Intett, hogy kövessük, egy közeli házhoz vezetett minket a hegyoldalon fel, ahol megkaptuk az engedélyt a belépésre. Kezdetben kételkedtem, hogy a meredek hepehupás úton hogy megy majd fel a terepjáró, de úgy tűnik, sokkal szívósabb annál, mint amit én kinézek belőle. Megérte, mert egy elvarázsolt tájon lyukadtunk ki egy többszintes pataknál. Nem éppen egy 100 méteres La Fortunát kell elképzelni, de azért ha azt vesszük, hogy ez valakinek a telke, akkor bárkit joggal foghat el a sárga irigység.

Nem haboztunk, rögtön felmásztunk a tetejére, és a cseppkő barlangra emlékeztető formák láttán ugyanaz jutott eszünkbe: IDE LÁDÁT HELYEZÜNK EL! Visszamentünk a kocsihoz, megnéztük a kínálatot, a rózsaszín Vanish dobozra esett a választás, aminek az átlaghoz képest terjedelmes mérete van, és egy nejlon zacskóval vízhatlanná válik a belseje. Bízunk benne, hogy az ötletesség és a helyszín kompenzálja a szerény tartalmát (logbook, magyar/brazil/amerikai pénzérme, hűtőmágnes). Három követ raktunk bele, hogy legyen súlya. Persze a fényképező gép lent maradt. Seggel másztunk le, újra föl. Hol a GPS? Újra le-föl. Jól el voltunk...

A vízesés tetején volt egy 3 fogú száj (innen az elnevezés). A jobb szélső fog mögé raktuk a ládát, rá 3 nagy követ. Ha minden jól megy, akkor ha meg is árad a folyó, akkor sem lesz bántódása a ládának. Amúgy pedig nagyon biztonságos, hisz a madár sem jár arra.

Persze azoknak is ajánlom, akiket nem feltétlenül vonz a ládázás öröme. Egy fél napot remekül el lehet itt tölteni lubickolással, piknikezéssel, pihenéssel, egy kis csend és nyugalom kíséretében.

Közbiztonság - nézőpont kérdése

Múlt héten arra figyeltem fel, hogy egyre több rendőr van az utcán. Első gondolatom az volt, hogy szerda + sok rendőr = délután/este meccs lesz, nem is foglalkoztam ezzel többet!

Második nap már reggel is, és délután is a szokottnál sokkal többen voltak, így vaslogikával kikövetkeztettem, hogy valami nagy koncert lesz! Elvégre nem rég járt itt a Metallica, nem sokára jön az Aerosmith, a Green Day, biztos most valami számomra névtelen latin zenét játszó énekesről lehet csak szó.

Harmadnap már felettébb gyanús volt, hogy MÉG MINDIG a kelleténél sokkal több zsarut látok, míg végül a rádióból tudtam meg, hogy úgy döntöttek, hogy a közbiztonság javítása érdekében még több rendőrt fognak az utcára állítani. Nem tudom, hogy ezt a kormányváltásnak köszönhetjük-e, vagy mennyi időre szól majd, de mindenképp jó ötletnek tartom.

Costa Ricát Közép- és Dél-Amerika Svájcaként emlegetik, mind domborzati adottsága, mind pedig a közbiztonság miatt! Európai szemmel szerintem fontos a fokozott figyelem, és bizonyos óvintézkedések betartása, mint például:

- Ne legyen nálunk sok KP, ne tartsunk értékes tárgyat látható helyen, a kocsiban se hagyunk semmit, ha idegenek leszólítanak, akkor ne kezdjünk el velük társalogni, felhúzott ablak mellett vezessünk stb stb.

Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy ha este egyedül vezetek bárhova, akkor nincs az az isten, hogy bárkinek is megálljak, és ha bármi történik, akkor a legközelebbi rendőrállomásig/benzinkútig meg sem állok, ha kell akkor "human bowling-ot" játszunk, csak és kizárólag rendőri ruhában lévő személynek vagyok hajlandó papírokat felmutatni, és amúgy gázspray-vel közlekedem. Ez a minimum.

Ugyanakkor Flavioban - aki brazil - a félelem szikrája sincs meg! Külön csak is az én kedvemért - többszörös figyelmeztetés után! - hajlandó a hátizsákját az ülés alá helyezni, ha elhagyjuk a kocsit. A pénztárcáját is simán a kesztyűtartóban hagyja, de azért egy 10 ezer colont kivesz belőle, hogyha MÉGIS történne valami, akkor tudjunk mit odaadni a támadónknak/vagy ha feltörik a kocsit, akkor maradjon egy kis KP... Amikor egyszer meg akarták büntetni a rendőrök, mert késő este áthajtott a piros lámpán, akkor sajnálkozva mondta nekik, hogy nála ez beidegződött reflex, mert Rio De Janeiro-ban basball ütővel törik rád a kocsi ablakát, ha meg mersz állni egy kereszteződésben. És ez az igazság. A rendőrök megértően bólintottak, majd biztosították arról, hogy itt ilyen nem szokott előfordulni és tovább engedték.

Minden nézőpont kérdése. Számára Costa Rica legveszélyesebb kerülete is ártalmatlan, míg számomra a legbarátságosabb környék is veszéllyel teli. A tengerparton a kocsi ülésen felejtettem a fényképezőgépem, semmi baja nem esett. Mások egy hotel parkolójában hagyták a kocsit, és amíg megkérdezték, hogy van-e üres szoba, addigra feltörték a bérelt autót és mindent elloptak... Rossz időben, rossz helyen bármi megeshet, de az tény, hogy a szomszédos országokhoz képest Costa Rica viszi a pálmát közbiztonság terén. Legyünk elővigyázatosak, és bízzunk a szerencsénkben.

Ahogy a helyiek mondják, itt minden: "si Dios quiere..." azaz ha Isten is úgy akarja, akkor...

Churro

A churro nem más, mint a tico-k által is kedvelt olajban sült tésztarudacska, amit cukroznak, és dulce de lechével (tejes karamell) öntenek nyakon. Számukra ez olyan, mint nekünk a lángos vagy fánk. Nekem egy kicsit túl édes dulce de lechével (lehet hogy nutellával akár tízet is megennék egyszerre), de finom az íze. Már messziről lehet érezni az illatát, amikor az utcán sütik.

A wikipédia szerint nagyon egyszerű elkészíteni, "csak" egy bordázott churrokészítő eszközre van szükségünk, amit minden nagyobb áruházban lehet kapni. Van hozzá recept is, aminek a hitelességét nem tudom sem megerősíteni sem megcáfolni, mert eddig csak árulni láttam, viszont a folyamat egy részét sikerült videón megörökítenem. Itt jól látszik, hogy ez a churro készítő eszköz mennyire egyszerűen néz ki. Szóljon, ha valaki már látott ilyet a Tescoban!

http://hu.wikipedia.org/wiki/Churro

Falu szélén

Costa Rica-n szinte semmi sincs kiírva vagy kitáblázva. Az utazó sokszor azt sem tudja, hogy hol van, nemhogy azt, hogy ez most egy város vagy falu. Kilométereket tehetünk meg anélkül, hogy használható információt kapnánk bármiről is.

Nos, azonban egy általános szabály minden esetben igaz. Ahol a felsorolt öt dologból legalább négy megtalálható, az legalább egy falu!

A fő utca - egyben az egyetlen út - ezen építményekből tevődik össze, képekkel illusztrálva (a szín az természetesen változhat):

Templom (gyk a tetején lévő keresztről lehet megismerni)

Focipálya

Méret minden esetben megegyezik, akkora mint egy rendes pálya lelátó-ülőhely nélkül. Az nem érdekes ha egy árva lélek sem használja, vagy éppen 2 csapat játszik rajta: a talaj mindkét esetben kifogástalan állapotban van.

Iskola

Többnyire kék színű és egyik falát hatalmas ábra díszíti.

Pulperia,

azaz sarki közért. Valószínűleg az egyetlen bolt a faluban, de mindent lehet kapni, kivéve azt az egy alapvető dolgot, amire neked akkor azonnal lenne szükséged.

Rendőrőrs

Többnyire fehér-kék színben pompázik, senki sincs ott, de biztosítanak róla, hogy "nem sokára" visszaérnek a kávészünetükről az illetékesek, ha van türelmed kivárni a manyánát...

Útbaigazítást nem érdemes kérni, mert három megkérdezett esetben három különböző választ kapnánk, ami annyiban megegyezik, hogy minden "directo" azaz egyenes - itt és ott egy-két balra/jobbra kanyarral fűszerezve toronyirányt a pálmafa és a már nem létező bolt/kávéültetvény/pálmafától északra helyezkedik el.

Mindenesetre a fent felsorolt alapvető elemek felismerése annyit enged sejtetni, hogy a térképről még nem mentél le, bár az könnyen előfordulhat, hogy akár a határt is átlépted már valamikor...

Rio Copey

Elhatároztam, hogy semmit se csinálok a hétvégén, csak pihenek. Nem is szerveztem magamnak programot, de péntek délután jött egy email a Flaviotól, hogy sikerült egy 4x4-t bérelnie, és nincs-e kedvem vele kessingelni. Hát persze, hogy volt. A megbeszélt 8 órás találkozóból háromnegyed 9 lett miattam, Flavio erre csak annyit mondott, hogy ne siessek, hisz szombat van. (Általában nem szoktam ennyit késni, de nem bírtam hamarabb felkelni).

Első állomás Rio Copey volt, nem sok megtalálója volt, és mindenki azon sírt, hogy milyen nehéz megtalálni ezt a helyet. A GPS kapsiból egy olyan helyen mondta, hogy forduljunk jobbra, ahol nem volt út... Már jól kezdődött. Második variációnak az egyik kesser által megadott támpontot használtuk. Hát ez egy kicsivel közelebb vitt minket a végcélhoz, de még mindig 3 km-re voltunk a ládától. Itt keringtünk fel-le, faluból ki-be, tehéncsordán át oda-vissza, míg végül térkép nélkül toronyirányt egy úton indultunk el (a GPS azért nem akart arra vinni minket, mert azt az utat már nem ismerte el útnak). Innen már könnyen meglett. A rejtés is jó volt, mert egy sziklaüregben volt elhelyezve egy nagyobb méretű doboz (imádom a nagy ládákat!).

Innen indultunk tovább a már karácsonykor is keresett 9 km-re lévő láda után. Kihasználva a terepjáró erejét egy folyón is átgázoltunk, bár a hídon is átkelhettünk volna, de így sokkal izgibb volt a kirándulás. 3 órát zötykölődtünk a kavicsos-köves földúton, de ekkor is minimum 4km-re voltunk... A GPS itt egy magánterületen akart áthajtani minket, nem tudom mi okból kifolyólag, de ő azt útnak vélte...

3 órával később - amikor már-már azt hittük, hogy a térképről is letévedtünk - jöttünk rá, hogy egy hatalmas kört tettünk meg, mert visszaértünk az első láda bejáratához... Majdnem sikerült Micimackót és Malackát játszanunk, de idejében rájöttünk, hogy egy helyben körözünk, így ismételten fel kellett adnunk a keresést.

Hogy Flavionak több sikerélménye legyen, ezért visszafelé benéztünk Orosiba, ahol ő levadászta Reynaldo egyik ládáját (én már tavaly megtaláltam). Farkaséhesek voltunk (gyümölcsön és szendvicseken vészeltük át a napot), ezért úgy döntöttünk, hogy a közeli tónál vacsorázunk kint a szabadban. Ez jól is hangzott volna, hogy ha nem pont sötétedéskor értünk volna oda. Mivel akkor nem látszik a tó, ezért az étterem úgy döntött, hogy már hatkor bezárnak... Két lehetőséget ajánlottak: vagy kávét iszunk, vagy átmegyünk a testvér-étterembe, ami ugyan nem a tóra néz, de ők tovább tartanak nyitva. Persze, hogy azok is hatkor zártak... Nem maradt más választásunk, mint San Joséban enni. Egy brazil pizzázóra esett a választás, mit ne mondjak ugyanolyan mint az olasz, a magyar vagy az amerikai pizza.

A többi képhez KLIKK IDE!

Ez nem pont idevág, de megemlíteném érdekességként, mert én is nem rég "világosodtam meg". Teljesen véletlenül kérdeztem meg a Flaviot (mert a spanyol és a portugál elég hasonló, én például zanzásított spanyolnak hallom, csak éppen semmit nem értek belőle), hogy a híres brazil városnak, Rio de Janeiro-nak nincs-e valami rejtett jelentése. Mire ő rávágta, hogy DEHOGYNEM! Spanyolul Rio de Enero-t jelent, azaz magyarul Január folyó!!!! Vagy ez csak nekem jelentett ekkora újdonságot?

A Redbull szárnyakat ad...

Az lehet, de a fáradtságot nem győzi le!

Ma volt a helyettesítés utolsó napja, kemény volt ez a bő 2 hét. Már egész jól belejöttem, de a problémák csak gyűltek. Minden olyan, ami amúgy nem szokott előfordulni az most mind megtörtént. Pl. az egyik bankszámlánkat ideiglenesen letiltották adminisztrációs okok miatt, ami csak több napos utánajárás után derült ki. Vagy olyan számlát akartak kifizettetni velünk, amiről senki nem tudott, mert az egyik rendszergazda önállósította magát, és jóváhagyta a tudtunk nélkül. Stb, stb.

Na de kaptunk ingyen Redbullt mint termékmintát. Az volt a feltétel, hogy lefotózhassanak minket a Redbullal a kezükben. Mire én mondtam, hogy elfogadom a Redbulllt, ha lefényképezhetem a hostesseket férfi olvasóimra gondolva! Lehet gyönyörködni a lányokban.

Skorpió tanya

Már hetek óta elhatároztam, hogy felsöpröm a garázst, mert a szél befújt pár száraz falevelet. De most végre el is jutottam odáig, hogy ezt megtegyem. Jel volt? Egészen biztosan, ugyanis kiderült, hogy skorpiócsemetéket neveltem a garázsomban a tudtom nélkül.

Először csak egyet láttam - na de mekkorát?! az eddigi legnagyobb példányt!-, amit gondolkodás nélkül agyontapostam, amikor azt vettem észre hogy több tucat kicsinyített mása kezd el szétszaladni. Később a helyiek elmagyarázták, hogy a kis skorpiók az anyjuk hátán nevelkednek, amíg meg nem erősödnek. Igazán hálátlan kis teremtmények, mert utána megeszik a saját anyjukat.

A képen már az agyontaposott anyapéldány és 6 csemetéje látszik. Jóval többen voltak, csak azok szétszaladtak, de nem menekülhettek a cipőtalpam elől.

Cougar town

Ilsére vártam a Multiplázában péntek délután. Megéheztem, ezért vettem valami harapnivalót. Odajött egy srác, jól végig nézett, majd erős paprikát kért és távozott. Gondoltam magamban, hogy még jó, hogy ez túl fiatal hozzám, más különben már rég leszólított volna. Max 18-nak néztem, de a külseje alapján akár külföldi is lehetett. Naívan az is felmerült bennem, hogy talán ezért kereste a szemkontaktust, mert remélte, hogy beszélek angolul. Leültem, bekapcsoltam a az ipodomat, és az egyik RTL Klubos stand up comedy-vel szórakoztattam magamat.

Egyszer csak odajött hozzám ugyanez a srác majd megkérdezte, hogy csatlakozhat-e.

-??????????? - Köpni-nyelni nem tudtam

1. Nem tűnik fel, hogy nem ismerkedni jöttem??? Még a vak is látja, hogy roppant elfoglalt vagyok az ipodom társaságában!!!

2. Betöltötted már a 18-at????

3. Van elég hely máshol is....

Kivettem a fülemből a fülhallgatót, majd egy "kedves de határozott megsemmisítő mosollyal" közöltem félig törve a spanyolt, hogy sajnos nem beszélek spanyolul, jelezve, hogy felesleges ide ülnie, mert nem leszek a beszélgető partnere. Amióta folyékonyan beszélek spanyolul, sokkal nehezebbre esik úgy csinálni, mint aki nem érti mit mondanak.

Erre eltáncolta nekem, hogy mit szeretne. Akármennyire is próbáltam a leszarom stílust tovább eröltetni, egyszerűen nem ment, hisz én nem ilyen vagyok alapjáraton.

-Oké egy a fene, üljél ide. - most már kíváncsi vagyok mi lesz ebből.

Ő törte az angolt, én próbáltam szarul beszélni spanyolul, meg angolul is, hogy leereszkdjek az ő szintjére. Elmesélte, hogy a haverja meg a barátnője éppen veszekednek, ezért akart átülni hozzám (még hülyének is nézett, azt hitte most jöttem le a falvédőről), úgy csináltam, mint aki ezt el is hiszi. Szerintem inkább fogadott a haverjaival, hogy 10 percen belül megszerzi a számomat vagy csak simán új trófeára vágyott. Volt önbizalma azt meg kell hagyni...

Azért azt kiszedtem belőle, hogy 20 éves. Ekkor megkönnyebbültem, hogy legalább nem kiskorú. Majd elkérte a számomat. Mondtam neki, hogy turista vagyok, nincs mobilom (ha már lúd, akkor legyen kövér, én is tudok hazudni). Erre gyöngybetűkkel felírta a nevét és a telefonszámát egy papírra, beleértve a az otthonit is! azt kérte, hogy majd hívjam, ezzel elbúcsúztunk.

Hát ilyen sem volt még, hogy egy nálam hét évvel fiatalabb csávóka kezdett volna ki velem... Meglepődtem, nem hittem volna, hogy lesz hozzá bátorsága. Van ez a Cougar Town nevű sorozat (Fiatal fiúkkal hetyegő idősebb nők városa) amit én nem nézek ugyan, de most abban éreztem magam. Hát nem tudom... Nekem ez az anyáskodó szereposztás sosem jött be. A férfi az legyen férfi, és legalább egy 3-4 évvel idősebb. A fordított szereposztás nem az én asztalom.

Abejon invázió

Ilyen kitin páncélos repülő bogarak özönlik el a várost májusban! A fényre berepülnek, teljesen diszorientáció után jobbra-balra verődnek a falon, míg valaki agyon nem csapja őket vagy megdöglenek maguktól is előbb vagy utóbb.

Ellenszerük? 2 hete három napon át vagy napi 5-6 jött be hozzám. A "holnap elő kapom a fényképezőgépem és megörökítem" felkiáltás után most találkoztam először eggyel, de az is félig kimúlt állapotban volt mire lefotóztam... Ezek nem undik, csak idegesítők, amikor mindennek nekirepülnek.

Na, közben sikerült egy élőt is megörökítenem! Ez a függönyön kapaszkodott.

Perico

A Costa Rica-iak kétféle papagájt különböztetnek meg:

1. Lora: az a szép, hatalmas papagáj, aminek élénk piros vagy zöld tollazata van. Pl amit a Waterfalls Garden-ben láttunk, vagy az amelyik az Isla de Tortugán (azaz Teknősök-szigetén) belém harapott.

2. Perico: amit mi törpepapagájként ismerünk, azzal a különbséggel, hogy a méretüket tekintve sokkal nagyobbak, mint amit mi a kalitkában tartunk (de az igazi papagájnál valamelyest kisebb) és hatalmas hangzavart tudnak rendezni rikácsolásukkal. Ebből a fajtából eddig csak zöldet láttam.

Sajnos nem látszanak a videón, pedig ott ülnek a fán többen is, de a hangjukat jól lehet hallani.

Ezen látszik egy, amikor elrepül!

Chiricaya

Alvaro egyik ládájának az volt az érdekessége, hogy ez az első és egyetlen feladványos láda Costa Ricán. Az a lényege, hogy egy helyi specialitású desszertnek a hozzávalóit adta meg a leírásban, míg a recept második felét a logfüzetben. Bár a geocaching nem enged semmiféle követelőzést/feltételt, a láda célja mégis az volt, hogy minél többen megcsinálják ezt a sütit.

Mivel ez nagyon egyszerűen elkészíthető, és az alapanyagokat könnyű beszerezni, ezért veletek is megosztom. Azt azért ne felejtsétek el, hogy a Costa Rica-i cukrászat még csak meg sem közelíti a miénket, nem erről híresek. Ennek megvan a maga előnye, pl. éppen ezért tudok itt villogni egy egyszerű gyümölcstorta vagy meggyes pite elkészítésével, ami otthon olyan snassz.

Én eleve nem vagyok édes szájú, úgyhogy nekem annyira nem jött be az íze. Leginkább egy elfuserált édesített tojásrántottához tudnám hasonlítani az ízét. Itt nagyon szereti mindenki az ilyen úgynevezett "flan" szerű desszerteket, ami kocsonya szerű állaga miatt nekem egyáltalán nem ízlik. Persze ez csak az én szerény véleményem, mindenki más a tíz ujját is megnyalja utána, szóval ízlések és pofonok...

Hozzávalók:

6 tojás

750 ml tej

12 evőkanál cukor

1 evőkanál vanília

1/2 teáskanál só

fahéj, szerecsendió (nem kötelező)

porrá tört keksz, kb. 2-3 darab (nem édes háztartási, hanem inkább sós, de nem sózott!)

reszelt narancs vagy citrom héja

Mindent turmixolj össze kivéve a porrá tört kekszet és a reszelt citrom héját. Öntsd ki 6 tűzálló pohár alakú formába (kb. 2decis edényekről van szó). Szórd meg a porrá tört keksszel és a reszelt citrom héjával. Helyezd a formákat egy tepsibe. (Aki okoskodni akar, mint én, most előre megmondom, hogy ne tegye, mert az lesz a vége, hogy az egyik kiborul, és odaég a sütőbe). Előmelegített 180 fokos sütőbe kb. 30 percig kell sütni. Pálcika próbával lehet megnézni, hogy elkészült-e.

Vedd ki, és hagyd kihűlni. Majd egy órára rakd be a hűtőbe.

Jó étvágyat kívánok!

Csipet-csapat akcióban

A geocaching az mindenképpen kikapcsolódást jelent. Ezt a hétvégét még jobban sikerült megszervezni, mert legalább nem kellett karavánt formálnunk. Reynaldó és Maryanntica változatlanul hiányzott a létszámból. Előbbinek más elfoglaltsága akadt, míg az utóbbi még mindig betegeskedett.

Flavioval együtt mentünk, a szomszédos megyébe, Alejuelába. A parkban lévő gyönyörű piros templomnál beszéltük meg a találkozót. Kiderült, hogy a templom további érdekessége - amellett, hogy ezt ajándéknak szánta az egyik európai ország Görögországnak, csak éppen kontinenst tévesztett a posta, - hogy az egész fémlapokból lett összekovácsolva! Bár szerintem csak annyi történt, hogy a kalózok eltérítették az ajándékkal megterített hajót, majd haza vitték a zsákmányukat, és közölték a többiekkel, hogy mától kezdve alapítanak egy Görögország nevű városkát, gondolom senki nem kérdezősködött, örültek, hogy nem kell összedobni a pénzt egy új templomra!

MINDENKI késett, de én voltam az egyetlen, aki mindezt egy órával előtt jelezte is. Mi bő félórával később érkeztünk, Fejvadász is pont akkor ért oda (bár neki könnyebb volt a dolga, mert ő pár sarokra lakik onnan), míg Alvaro és az egyik haverja több, mint egy óra múlva értek csak oda. Addig Flavio megkereste a Szent Bernadett szobor melletti ládát. Nem mondom, beletelt vagy tíz perc, míg meglett.

Mikor már mindannyian megvoltunk, nekiálltunk Fejvadász multi ládájának. 3 évszámot kellett leolvasni különböző emléktáblákról, a matematikai feladvány megoldásával jutottunk egyik pontból a másikba. Nekem nagyon bejön Grecia, a kellemes, Heredia-szerű városka görög kultúrának tiszteleg. Még egy Arisztotelész mellszobrot is láttunk, kár, hogy nem volt kézzelfogható nagylábujja, mint Görögországban. Persze csak napvédővel felejtettem bekenni magam, így egy kicsit le is égtem a nap végére (kivéve az arcomat, mert a nappali krémben, amit használok van fényvédő). A végső pont egy focipályához vezetett minket, ahol egy félreeső helyen egy kidőlt farönk alatt volt a rejtés helye. Nagyon ötletesen lett kidolgozva ez a multiláda, jól éreztük magunkat a kincskeresés közben.

Törpillát egy parkolóban hagytuk, és Alvaro kocsijával mentünk át San Ramonba, ahol az ő ládáit kerestük. Az első nagyon tetszett, mert egy gyönyörű, félre eső, hangulatos templomkertben egy kaktusz tövében volt elrejtve egy kő alatt. Ez a hely is "parrot town", mint amit már Asseri-ben is láttam a Cero Pico Alto kirándulásom során: a papagájok rikácsolásától hangos az egész környék. Erről majd egy videót is feltöltök majd külön bejegyzésben.

A hétvégi képekhez KLIKK ide!

Munkahelyi ártalom

A fáradtság jelei:

- Fél órát állsz a tárva nyitott hűtő előtt, és nem érted, hogy miért nem találod a melegszendvics sütőt...

- Nagy nehezen előveszed a szekrényből, bekapcsolod, megvárod míg jelez, hogy kész a reggeli. Ekkor meglepetten tapasztalod, hogy az üres szendvics sütőt melengetted eddig...

- Másodszorra már benne van a szendvics, de ekkor elfeledkezel róla, és szénné égeted a reggelid.

- A tejes dobozt a tisztítószerek mellé rakod a szekrénybe...

- Addig öntögeted a kávét -amit utálsz- egyik pohárból a másikba, hogy kihűljön, míg egy laza mozdulattal az egészet a lefolyóba tálalod miután leforráztad vele a kezed.

- 1 csésze kávéhoz öt kanalat használsz el...

- Kezedben a szeméttel indulsz el sétálni, és ez csak több mint 100 méter megtétele után tűnik fel...

- Főzöl ebédet magadnak másnapra, becsomagolod, el is viszed, majd ebédidőben azon bosszankodsz, hogy a szakadó esőben kell kimenned kaját venni. Hazamenetel előtt 5 perccel veszed csak észre, hogy az érintetlen ebéded a hűtőben várt rád mindeddig...

- Ötször samponozod be a hajad, mert nem emlékszel arra, hogy előtte már háromszor megmostad...

- Magyarul írsz sms-t a spanyol barátaidnak...

- Angolul kezded el megfogalmazni az emailt a családodnak...

- Számvitellel foglalkozol, és egy egyszerű árfolyamszámítást nem tudsz végrehajtani...

Én ebből mindegyiket megcsináltam a múlt héten. Még sosem voltam ennyire szétszórt. Amúgy azt vettem észre, hogy amikor fáradok, akkor az agyam először a spanyolt kapcsolja ki, ami annyit tesz, hogy nem jutnak eszembe szavak, meg kimondani sem tudok őket. Utána pedig az angol-magyart kezdem el keverni és mindenféle hülyeségeket hordok össze-vissza. Érdekes, ahogy az agy szép lassan kikapcsol ha nem jut elegendő pihenéshez. Kipihentem magam a hétvégén. Remélem ez a hét már könnyebb lesz.

Jó lenne visszatérni erre az órarendre, mert a saját munkámat már becsukott szemmel is meg tudom csinálni!

Anyák napjára

Már egész jól megy a Jézuska szerepe más ünnepnapokon is, nem csak karácsoykor. Ajánlom mindenkinek, aki távol van az anyukájától ezen a napon. Itt lehet regisztrálni:

http://www.tesconyha.hu/regisztracio, majd feltölteni recepteket. 3 recept beküldése esetén egy konyhai kesztyűt küldenek ajándékba, 8 recept esetén pedig egy kötényt is adnak a kesztyű mellé. Kellemes meglepetést lehet okozni szeretteinknek a világ bármely pontjáról! Amúgy itt még nincs anyák napja, itt augusztus 15-én ünneplik! Az USA-ban pedig május második vasárnapján. Érdekes, hogy nemzetközi ünnep, még sem ugyanakkor tartják.

Ezzel a hagyományörző verssel szeretnék Boldog Anyák napját kívánni Édesanyámnak, a Mamának, a Zsuzsikának, a Zsuzsinak, és minden kedves női olvasómnak, (leendő) anyukának!

Orgona ága, barackfa virága

Orgona ága, barackfa virága

Öltözzetek új ruhába,

Anyák napja hajnalára

Illatosan.

Zúgja az erdő, susogja a szellő,

Üzenik az ágak-lombok,

Légy te mindig nagyon boldog

Édesanyám!