Majmos Videók

Az itt látható videók a Manuel Antonio Nemzeti Parkban készültek. A majmok tényleg karnyújtásnyira játszadoztak tőlünk, így természetes közegükben csodálhattuk őket, amíg ránk nem sötétedett.

A majmok dala:



Ez a zúgás a háttérben egyébként nem más, mint az óceán.




És így eszik:

Ez meg mááááár milyen dolog???!!!

Nagyon haragszom. Mi itt a lelkünket kitesszük, hogy életben tartsuk a geocachingelést, erre ez a hála???? Felrakott egy ládát, szám szerint a másodikat!!!! ÉS KI????? Egy amatőr!!!! Nem elég, hogy az első eldugott ládáját Barvában az én haverom nem találta meg - már pedig az nagy szó, mert ő a társaság lelke - de még csak egy találata sincs!!!! EGY SE!!!!! Erre mit csinál???? Elrejt egy másodikat, és kizárólag prémium tagok nézhetik meg!!!!! Ne értsétek félre, nem azt az évi $30 dollárt sajnálom, amibe ez a tagság kerülne; hanem MINEK????? Könyörgöm, MINEK???? Egy olyan országban, ahol az az átlagos, hogy 3 havonta találják meg a ládádat, kb. havonta kétszer ha van új láda akkor sokat mondok, és a ládázók 90 %-a nem Costa Ricán él. ODA MINEK? Hogy kapjak értesítést (amit az egyetlen egyeduralmi szolgáltató nem is kézbesít sms-ként) arról, ha felkerül új láda??? MINEK??? Itt nem áll fent annak a veszélye, hogy reggel 9-kor már 6-an lerohanják első megtalálóként, és ölnének azért, hogy ki írja alá először. Itt nem az a normális.

Ha bármilyen európai országban fordulna elő, ahol több ezer láda van, és több tízezer kessingelő, akkor azt mondom oké, tegyünk különbséget, és tényleg csak a legelvakultabbaknak adjuk meg a lehetőséget? De itt??? Ahol mindenki ismeri egymást, és hetente levelezünk, hogy ki-mikor-hová-mettől-meddig? Ott, ahol még a külföldiek is kiszimatolják, hogy ki itt a főgóré? Idejön egy porbafingó, és azt hiszi, ő szarta a spanyol viaszt? Ha prémium tag lennék, akkor se keresném fel a ládáját, már csak szolidaritásból sem. Nagyon rá fog fázni, mert senki nem lesz kíváncsi a rejtésére. Majd kétévente egyszer jön egy Geodorka kaliberű arc, és az majd levadássza kétezerháromszázhuszonharmadik ládaként, csak azért, hogy elmondhassa, hogy külföldön is sikerült első megtalálónak lennie... Hát gratulálok. Ez aztán tényleg felesleges volt. Az ilyen sznobokat mutogatni kéne. Ha én lennék az admin páros lábbal repíteném ki az oldalról.

És akkor még van pofája kioktatni, hogy a Zarceros ládám eltűnt. Azért is bánatos vagyok, hogy a helyiek ellopják a számukra haszontalan geoládáinkat. Nem baj, majd hétvégén felkeresem, és újra rejtek egyet, legalább akkor lefényképezhetem a templomot is.

Tudom, hogy ez nem az egyik legszívhezszólóbb bejegyzés, amit valaha írtam, de tényleg nagyon dühös vagyok erre az illetőre, így ismeretlenül is! Ez most szíven ütött, főleg azok után, hogy az elmúlt két hónapban tényleg mindent megtettünk, hogy felvirágoztassuk a geocachingelést.

Grecia

Grecia magyarra fordítva Görögországot jelent, amit az ókori Római Birodalomban a szépség istennőjéről nevezték el. Úgy tartják, hogy ennek a városnak a a legkedvezőbb a klímája, az átlaghőmérséklet 24 fok egész évben.

Új geocachinges láda jelent meg, a rejtőnek még csak egy megtalálása van (viszont az a sokat emlegetett nano Herediában, le a kalapot előtte tényleg). Úgy gondoltam, hogy vasárnap délelőtt, amikor kevés forgalom van felkutatom a tőlem 30 km-re fekvő ládát.

A reptérnél három felé ágazott az út: balra a reptér, középső sáv San Ramon, jobbra Alejuela. A GPS arra utasított, hogy tartsak jobbra. Kiderült, hogy nem arra kellett volna mennem, így az amúgy 20 km-es autópálya helyett cirka 40 km-es kerülő utat kellett tennem, de nem bántam, mert kellemes, hangulatos vidéki tájon keresztül értem a célhoz. Isten áldja a GPS feltalálóját. Sokkal könnyebb így a dolgom, nem stresszelek, nem kell a nem létező táblákat figyelnem, és ha rossz helyen fordulok be, akkor is újra tervezi az útvonalat (egészen addig amíg le nem térek a térképről... volt már rá példa, ugye Feri?). Útközben sok szép helyet láttam, sőt egy lehetséges rejtési hely koordinátáit is feljegyeztem magamnak. Lehet, hogy oda majd visszamegyek, és rejtek egy ládát egy hatalmas fa gyökereihez.

A rejtőről még tudni kell, hogy nincs gps-e, ezt tudva meg sem lepődtem, hogy a koordináta a templomtól 90 méterre lévő trafik felé mutatott. Semmi para, körbejártam a templomot, mindent lefotóztam, majd bementem a templonkertbe. A leírásban az volt megadva segítségként, hogy: a Groto Szűz Mária szobornál keresd, vigyázz a szúrós bozóttal. Mindenki tudja, hogy a susnyákos a specialitásom, főleg, ha egy kezdő fejével kell gondolkodni (egy haladó eleve nem rejti oda). Kb 5 perces keresgélés után meglett. Első megtaláló lettem sokadszorra!!! Mint haladó, 3 méterre a rejtés helyétől találtam egy nagyon szupi helyet az egyik növény gyökerénél, ami nem is szúr. Szólni is fogok a rejtőnek, hogy tegye inkább át oda, mert esős évszakban szét fog ázni a ládája.

A templom érdekessége, hogy a hagyomány szerint vasból készült, melynek elemeit Belgium Görögországnak szánta, de tévesen a Costa Rica beli névrokonának lett kézbesítve. (Úgy látszik már akkor ilyen "megbízható" volt a posta!!!)

A Szűz Mária szobor a Lourdes-i Szent Bernadett-es történetet örökítette meg. Tényleg nagyon hangulatos a kis patakkal és sziklával. Viszzafelé sikerült az autópályán mennem, és secc perc alatt haza is értem. Tetszett a rejtés a helye, megérte elmenni. De annak örülök a legjobban, hogy végre kimerészkedtem egyedül, nem tévedtem el, és jól éreztem magam.

Bónusz kép. Ilyen nagy lett Javier. Róla azt kell tudni, hogy kb másféléves kora óta ismerem. Rohan az idő...

A többi kép megtekintéséhez KLIKK IDE.

Az élet apró örömei és bosszúságai

Melyikkel kezdjem???????

Na jó, akkor először kiőrjöngöm magam. Elkezdek áááááááá-zni. Ez blogon keresztül nem olyan élvezetes, mint élőben. (Ugye, Bálint? Aki nem tudja ez mit jelent, ne kérje, hogy személyesen is előadjam, mert fent áll az a mellékhatás, hogy az illető esetleg megsüketül.) ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!

Új lakótársam lett. Nagyon nem örülök neki. Beköltözött a konyhámba. 4 lábon jár, és nem csúszó-mászó.... annál sokkal de sokkal rosszabb. Valószínűleg akkor surrant be, amikor kivittem a szemetet, és könnyelműen nyitva felejtettem az ajtót. Pont aznap láttam egy sokkal nagyobb rokonát. Az macska nagyságú volt, és hosszabb volt az orra, meg a farkincája. Igen, sajnos egér költözött be hozzám. NAGYON NEM ÖRÜLÖK NEKI. Ki nem állhatom őket, irtózom tőlük. Mindent átnéztem, és megítélésem szerint kajához nem fér hozzá. Viszont a hűtő vagy a tűzhely vagy a konyhabútor mögött lakhat. Nem mertem elhúzni, de egérszart már találtam. Szerencsére csak 2 napja lakik velem. Láttam elsurranni, de akkor még azzal nyugtattam magam, hogy EZ NEM AZ. De az egérürülék megerősítette a gyanakvásomat. Hát mit ne mondjak, nem irigylem magam. Eltenni láb-alól könnyű, csak a tetem eltakarításától irtózom.... Már vettem egér mérget és ragadós papírt is. 4 darab papírt helyeztem el csalival, és most várok.... Meglátjuk mi lesz...

Két órával a blog megírása után, arra ébredtem, hogy az egér visít, és iszonyú nagy lármát csap. Ekkor én is elkezdtem sikítani az ágyamban, és a kettőnk hangversenyétől volt hangos az éjszaka. Majd ő hallgatott el először, én kicsit később; sokáig füleltem, de csak tíz perc után merészkedtem ki, amikor úgy véltem, hogy tiszta a levegő. Kikukucskáltam, és azt próbáltam megállapítani, hogy vajon melyik csapdába esett bele, és ott van-e még. Ereimben meghűlt a vér, amikor megláttam az egyik ragacsos papírt az étkező közepén teli szőrrel. Minden bizonnyal úgy bepánikolt, hogy addig rángatta magával a papírt, amíg ki nem szabadult belőle. Amikor a papírtól nem messze a tetemet is megpillantottam, majdnem hiszti rohamot kaptam. Igazából csak az tartott vissza, hogy tudtam hiába toporzékolok, a probléma nem fog megoldódni magától. Hajnali kettőkor már egymagam szólóztam, káromkodtam és anyáztam felváltva a kubai szomszédaim legnagyobb örömére, míg csak sikerült a tetemet a lapátra söpörni és a kukába ejteni. Majd kivettem a szemetet, de a garázsban hagytam, nem vittem ki a kapun kívülre, mert hálóingben voltam és hideg szelek fújtak.

Reggel vettem észre, hogy ez az egér egy szabaduló művész és lyukat rágott a zacskón. Nagyon remélem, hogy van annyi esze, hogy nem jön vissza hozzám több lelki traumát okozni. Mindenesetre a másik három csapdát még meghagyom, és a garázsba is fogok szórni mérget. Annak örülök a legjobban, hogy ő is úgy megijedt, hogy elájult, és volt lehetőségem kirakni a szűrét, mielőtt magához tért volna.

A jó hír az, hogy ma megkeresett levelével egy amerikai házaspár a geocachinges oldalon azzal, hogy látták, hogy az én kezemben van a ládák 10%-a, meg hogy milyen aktív voltam az előző hetekben. A segítségemet kérték, hogy mit ajánlanék nekik, mit nézzenek meg. A Feri egy hónapos túrájából nem volt nehéz 10 napra elegendő látnivalót kinézni. Természetesen annál azért többet ajánlottam, hogy legyen miből válogatniuk. Jó érzéssel töltött el, hogy a kívülállók is észreveszik a geocachinges sikereimet, és levelükkel megkerestek.

A kishableány

Ki találkozott már a kishableánnyal? Mert én már igen!!!! Ki hitte volna, hogy hazája nem más, mint a Gazdag Partok országa? Bizony, bizony, egy Jacó nevű falucska mellett éli életét.

Geocachingelés közben akadtunk rá. Sajnos a ládát nem találtuk meg, hiába nyúltam be az odúba könyékig, valószinüleg ez a láda is elveszett...






Viszont a kishableány kárpotolt minket mindenért. Így volt, talán igaz sem volt, aki nem hiszi járjon utána...


KLIKK IDE a többi képhez!!!

Első nap Costa Rica-n

Az időbeli sorrendtől kismértékben eltérve itt az ideje, hogy megírjam CR-n töltött első napomat.

Megérkezéskor elég fáradt voltam, és sok dologra nem is emlékeztem, amit Detti a lakásban akkor megmutatott. De sikerült jól kipihennem magam, és másnap reggel indultam Barva-ba a Café Britt farmra. A reptérről Detti lakásához menet megjegyeztem hogyan tudok elmenni Heredia egyik főutcája mellet lévő Burger King-hez, és gondoltam, hogy majd onnan hivatok taxit. Nagy élmény volt a gyaloglás első reggel, mert jó meleg idő volt, és minden új volt még, meg a szabadság érzése is jó volt, hogy most egy hónapig reggelenként munka helyett kirándulni indulok.

A Burger King-nél ért az első meglepetés, hogy nem tudtak angolul, pedig csak azt akartam, hogy hívjanak egy taxit. Kimentem az utcára és leintettem egyet, a vezető sem beszélt angolul, de ő könnyen megértette, hogy Barva-ra akarok menni a kávé farm-ra. Mikor odaértem és megvettem a jegyet, még volt pár perc a kezdésig, és sétáltam egyet, mert még mindig nem tudtam betelni a növények sokszínűségének látványával.

Az előadás nagyon jó volt, és azért tetszett, mert nem arról szólt, hogy elméletben elmondták kávé termesztésének folyamatát, hanem volt egy működő kis farm, ahol a kávé előállításának minden lépését megmutatták a kávécserjétől kezdve a kávé előállításán keresztül a kész ital minőségének ellenőrzéséig. Detti szólt előre, hogy van egy kis játék közben, és jelentkezzek, mert kalapot lehet nyerni. Az előadás után bementem még az ajándékboltba, majd vettem a kalapom, és indultam vissza Herediaba, a portáról hívtak taxit. A Burger King-ig akartam menni, de aztán korábban kiszálltam, és inkább gyalog mentem, mert még minden ugyanúgy új volt, mint két órával korábban és minél többet akartam látni.

Eredetileg úgy terveztem, hogy elmegyek InBio parkba, de mivel csak kettőig volt nyitva Detti ajánlott egy ládát Heredia főterén a templomnál, és oda mentem. Mondta, hogy indítsam a stoppert mikor templom kerítése mellett meglátom a telefonfülkét, mert annak a közelében van a láda. Mivel tudtam, hogy Neki a telefonfülke első megpillantása után csak 2 hónappal lett meg a láda, úgy gondoltam Nekem felesleges keresni, ha csak 1 hónapot leszek. Mivel elfelejtettem, hogy mágneses nanóról van szó, de azt tudtam, hogy kerítésnél van kívülről, azt hittem, hogy a kerítés oszlopon lévő lámpabúrában van. Kicsit néztek is az emberek, hogy felmászok kerítés oszlopra, és megpróbálom lámpabúrát leszedni, de nem mozdult. De azért nadrágomat sikerült elszakítani, mikor másztam le. Szakadt nadrággal láda nélkül elkezdtem kerítést jó alaposan átnézni, és 15 percen belül meglett. Ekkor ugrott be, hogy Detti mondta mikor indultam, hogy mágneses nanó, meg korábban is említette, mikor mesélte, hogy megtalálta. Ha erre emlékszek könnyebb lett volna. Utána megnéztem templomot és főteret, meg azt a kerek épületet, ami alatt az az alagútrendszer van, ami régebben kivezetett Herediaból.

Este elmentünk Barvara megkeresni egy másik nanót. Először templom főbejáratánál kezdtük keresni, és gondoltuk is, hogy biztos valami komolya gond van a rejtővel, ha tényleg egy ilyen forgalmas helyre rejtette a ládát. Azt hittük GPS pontatlan, mert egészen máshová mutatott, oda ahová kocsival parkoltunk. Aztán telefonos segítséggel kiderült, hogy tényleg ott van, és utána Detti gyorsan megtalálta. Ez a láda két szempontból is különleges:
-Ez volt az első olyan láda, amit mások nem találtak meg előttem
-Ez volt az első olyan láda, ahol úgy lettem első megtaláló, hogy Detti találta meg elsőnek:)

Sok dolog tetszett CR-n, de az egyik legjobb volt a sok geocaching, és a találati arányunk 100% lett, ami nem is olyan rossz, sokkal jobb nem is lehetne.

Utó-karácsony

Azzal a céllal mentem ma a postára, hogy a Zsuzsikáék karácsonyi ajándékát átvegyem. Nagy volt a meglepetés, hogy bizony nemcsak egy csomag várt, hanem több is. Az amerikai barátaim is gondoltak rám: Luz, Don, az Eddy és a családja.

Lefényképeztem a gyűjteményemet: 4 képeslap és 2 ajándék csomag. Igazán nem panaszkodhatom, igen gazdag volt ez az idei Jézuska. És mennyi kellemes meglepetést okozott...

Köszönöm szépen mindenkinek!!!!!!!