Sacramento

Amikor felmentem a vulkánhoz szombaton, akkor vittem magammal plusz egy ládát rejteni (most már szokásommá vált, hogy nem indulok el legalább 1 vagy 2 láda nélkül biztos ami biztos.)

Találtam egy helyet, ahol szép volt a kilátás, megálltam, lefotóztam. Ekkor vettem észre, hogy ott van egy Sacramento tábla a híd mellett. Először egy kidölt fa alá helyeztem el óvatosan, de végül meggondoltam magam, és a pici híd másik oldalán egy fa gyökér és mohás kő közé helyeztem.

Ezzel a ládával szeretném ösztökélni az embereket, hogy többen látogassanak a Barva vulkánhoz. Innen még kb 500 méter, és csak utána megy át az út földútba. Itt parkoltam le a Törpillát, és innen gyalogoltam fel.

A geocaching.com-ra így került fel a ládám:

http://www.geocaching.com/seek/cache_details.aspx?guid=2a710d31-af31-4098-9eee-2feac81d3960

Ma kiderült, hogy az a csávóka nem lelkiismeretességből gondolta meg magát, hanem azért mert a haverom beszólt neki. Amúgy elég kedves volt, tulajdonképpen csak sok sikert kívánt neki gúnyosan. Mire ő meg visszaírt, hogy most mérges vagy? Ha én írtam volna neki, akkor nem lettem volna ilyen elnéző. De legalább észre vette magát, és visszavett az arcából. Még nekem is küldött üzenetet, hogy gratulál, hogy megtaláltam a ládájét elsőként, és bejelölt a comon, mint barátot... Persze elfogadtam, mert mindenki hibázhat egyszer...

Na elteszem megam holnapra, mert ma éreztem igazán a fáradtságot a sok kirándulástól.

A Sacramentos képeket pedig ITT NÉZHETITEK MEG!!!

La cruz de Alejuelita

Hát mit ne mondjak, én se vagyok normális. A tegnapi 16 km-es 3000 méter magason lévő túra után ma "csak" 2050 méter magasra másztam fel.

Erről már írtam egy korábbi bejegyzésben, mert akkor vágtunk neki először. Escazuból indultunk, egy étterem mellet hagytuk a kocsit, majd 3 ládát érintve értünk fel a csúcsra. Októberben csak a másdik keresztig illetve ládáig jutottunk, mert eleredt az eső, és így is alig tudtunk vissza botorkálni.

Ez alkalommal mázlink volt, mert nagyon tiszta volt az ég, ezért gyönyörű kilátásban volt részünk. Érdekes módon az első ládához a vártnál sokkal hamarabb és könnyebben értünk fel. Talán azért, mert nem töltöttünk két órát felesleges keresgéléssel ellenkező irányban. Tole hozott magával egy haverját (még ketten jöttek volna, de ők tico szokáshoz híven lemondták az utolsó pillanatban, már meg sem lepődöm). Az első ládánál átengedtük a terepet a Josénak, mivel mi azt már előzőleg megtaláltuk. Egész hamar megtalálta ahhoz képest, hogy még életében nem geocachingelt. Találtunk egy bogarat, amit viszünk tovább. Valószínűleg átadom az amerikiaknak, akikkel majd jövő héten geocachingelek, és akkor ők vihetik tovább.

A második kereszt sokkal "messzebb" volt, mint emlékeztünk. A közelében találtunk egy tisztást, ahonnan remek kilátás nyílik a városra. Szokásomhoz híven ide is rejtettünk egy ládát, amit majd egy másik bejegyzésben részletezek bővebben. Illetve a második kereszt sokkal rozsdásabbnak hatott így a napfényben, mint amikor csak a ködben láttuk.

A második láda, mint ahogy Feri is megerősítette 7 méter magasan volt egy fán. Mivel két fiúval voltam, ezért természetesen nekem nem kellett felmásznom. Ötletesnek találtam a rejtést, de sokak számára megközelíthetetlen...

A harmadik kereszthez is elég meredek út vezetett, de nem volt túlságosan messze. Erről a ládáról tudtuk, hogy soha senki nem találta még meg, de többen próbálták. A GPS vétel igen pontos volt, 5 méteren belül mutatott egy fára. A rejtő, amikor archiválta, akkor mondta hogy egy odúban kéne lennie a filmtégelynek. Hát ott nem találtuk, de készültünk, hoztunk egy másik film tégelyt, és ugyan oda rejtettük el. Ez a második olyan láda, amit mi pótoltunk.

Összességeben egy jó kirándulás volt, nem volt annyira fárasztó, mint a Barvás, de azért már érzem az izmaimban, hogy jól fog esni a megérdemelt pihenés. 2 találattal lettem gazdagabb, és még egy rejtéssel több van a számlámon. Ha így haladok, akkor lassan tényleg Costa Rica összes

ládája ki lesz pipálva.

Ha minden igaz akkor Feri is fog írni ugyanerről a kirándulásáról. Neki sokkal kalandosabbra sikerült, mint nekünk.

A képekhez KILIKK IDE!!!

Vulkán Barva - egy hajszálon múlt...

Ezt a bejegyzést a Mamának dedikálom!

Mindig ígérgetik, hogy manyána megyünk a Barvához, de sebaj, nem vártam több manyánára, neki vágtam egyedül. Törpilla jól bírta a 15 km-es túra rá háruló részét, igaz néha egyesben, de azért becsületesen felhajtott a hegyre. Találtam egy új rejtekhelyet egy újabb ládának, de erről majd egy külön bejegyzésbe,, elvégre több nap mint, kolbász.

Az utolsó 4 km-t gyalog tettem meg. Mit ne mondjak, le a kalapot a Mama előtt, aki ugyanezt a szakaszt megtette pár évvel ezelőtt. Nem mondom, hogy nem kellett nekem is néhányszor megállnom... Elértem a kapuhoz, szakadt rólam a víz, kifizettem az 1000 coloneses belépőt, majd nekivágtam a következő 2 km-nek az első tóig. Itt a sár már nem térdig, hanem csak bokáig ért, de világosban azért könnyebb volt kikerülni, már amennyire sikerült.

Tiszta tömegnyomor volt, legalább 20 emberrel találkoztam odafelé!!!!!! Igazából két okból mentem. Az egyik az evidens, mert szerettem volna megnézni világosban is. Másik pedig az, hogy annak a szemét rejtőnek, aki letiltotta a ládáját csak tagoknak, az az első ládáját is privatizálta. Mondta is a telefonos haverom, hogy ő el fogja lopni, ha még egyszer feljut oda. Mire én mondtam neki, hogy majd ellopom én, mert úgyis megyek oda. Tudom, nem tisztességes dolog, de úgy döntöttünk, hogy nem érdemli meg, hogy legyen ládája, főleg így, hogy egyetlen találata sincs. Amúgy irtó nagy mázlija volt, hogy őrangyala még időben felrázta, mert péntek este állította át, hogy minkét ládája publikus legyen. Szóval egy hajszálon múlt tényleg...

Igazán sikerélményem volt, mert mindkét ládát kevesebb mint 5 perc alatt találtam meg. Hiába, azért meglátszik, hogy ki volt a mesterem. Érdemes volt olyan sok susnyákost végig túrni, és olyan sok fát kiásni gyökerestül, mert most már magam is ráérzek, hogy hol nem kell feleslegesen kutatni, és csak odamegyek, jól megnézem, logikusan végig gondolom, és kikapom.

Főleg ennek a szerencsétlennek a rejtése töltött el büszkeséggel, mert előttem ketten nem találták, közte a telefonos haveromat!!!!!! Mindkét láda igen nagy volt, már ami a méretüket illeti, és az egyikben tök jó, ajtóra akasztható kagylós csilingelő volt!!! Amúgy a másik ládát archiválták, mert nem keresték elegen, ezért a rendszergazda levette. De így is be lehetett jelenteni a megtalálást. Azért volt gyanús, hogy TUDTAM, hogy van ott láda, de amikor mi a Ferivel felmentünk, addigra pont leszedték...

Azt olvastam egy leírásban, hogy a Barva vulkán azért különleges, mert két krátere van, és mindkettőt lagúna fedi. Gondoltam, ha már idáig eljutottam, akkor ezen a 2 km-en már ne múljék, elsétálok oda is. Hát ráfáztam, mert kb. 40 perces séta után egy hatalmas kidőlt fa torlaszolta az utat, mellette egy tábla, hogy tilos az Á. És persze pont itt, akkora sár volt, hogy bokáig süllyedtem, és hasra estem, de nem ütöttem meg magam sehol, nem kell izgulni. Még egy másik részen megpróbáltam tovább menni, de az is zsákutca volt, így fordulhattam vissza.

Viszont megérte, mert itt láttam ZÖLD kolibrit. Már hónapok óta vártam a zöld kolibri érkezését, amit jelnek tekintek, mert tudom, hogy csak jót jelenthet, és persze pont akkor, amikor a legkevésbé számítottam rá, akkor bukkant fel!!!!!

Összesen (4+2+2)x2=16 km-t gyalogoltam, és 3 ezer méter magasan voltam, megérte elmenni. Sőt, így összesen már 30 megtalálásom van (+1 ami nincs meg a comon) és 7 (+1 ami nem ez én nevem alatt van közvetlenül) rejtésem. Nem semmi!!!

A képekhez KLIKK IDE!

(gyk.:Á= Micimackóban volt, tilos az átjárás)

Bónusz kép: szegény ember esernyője

Párbaj: Hogyan kergessünk egy programozót őrületbe egy hónap leforgása alatt? VS Amikor már a windows installt sem merik rád bízni

Hát akkor következzék az ígért két bejegyzés:

Hogyan kergessünk egy programozót őrületbe egy hónap leforgása alatt?

lett az én bejegyzésem címe, míg a Feriét az

Amikor már a Windows installt sem merik rád bízni

cím alatt találhatjátok.

Döntsétek el, hogy a bejegyzések alapján ki szivatott kit jobban.

Jó szórakozást kívánunk!

Hogyan kergessünk egy programozót őrületbe egy hónap leforgása alatt?

Ferivel megbeszéltük, hogy kéne egy viccessebb hangvételű bejegyzést írni a mindennapokról. Az ötletet én tovább fejlesztettem, méghozzá úgy, hogy két különböző szemszögből írjuk meg a viccesebb történeteket. Akkor következzék az én verzióm.

Hogyan kergessünk egy programozót őrületbe egy hónap leforgása alatt?

Mivel nekem mindkét (fiú)testvérem nagyon jól ért a számítógépekhez, ezért viszonylag könnyű helyzetben voltam, mert nagyjából ismertem a gyenge pontjukat, és a hajlandósági szintjüket bizonyos dolgok irányába.

Ennek függvényében én így cselekedtem:


1. Bújj bele az ártatlan segítségre szoruló kishúg szerepébe már hónapokkal előtte, aki egy önalfabéte a számítógépekhez. Győzd meg arról, hogy mennyire magadra maradtál, és rajta kívül senki sem tudja megoldani a problémáidat, ami google chrom után adódnak, egyáltalan csoda, hogy a számítógéped még bekapcsol.

2. Találj ki neki valami programozós feladatot, amihez te amúgy sem értesz és akár szükséged is lehetne rá, ő majd örömmel felajánlja, hogy segít megoldani. Én a google analitics-ot kértem. Kösd a lelkére, hogyha a föld az éggel összeszakad, akkor is meg kell csinálnia majd az 1-es pontban említett dolgok miatt.

3. Amikor hulla fáradtan megérkezik egy cirka 20 órás utazásból, akkor add elő a kisangyal szerepét. Főzz neki valami finomat, legyél elnéző, ha eltöri a WC kefédet, ne ródd fel neki, hogy hiába tépted a szádat első éjszaka, mert semmit nem jegyzett meg a "mi, hol van, mit csinálj merre mennj" stb gyorstalpaló előkészítésből, vagy hogy a neki szánt welcome ajándékot (térkép és Costa Ricás könyv, amit te hasznosnak gondoltál számára) csak egy héttel később veszi észre, és akkor sem biztos benne, hogy az az övé.

4. Eljött a te időd. Kellőképp elaltattad a figyelmét. Most jön az első pofon. Találj valami olyan fatális hibát, amit mondjuk csak egy hatalmas, világhírű cég tud csinálni, majd a lehető legtermészetesebben add elő, hogy ez nálad egyik napról a másikra elromlott, és BEZZEG xyz-nek a honlapján ez milyen remekül működik, akkor nálad miért nem? Lehetőleg xyz egy általad nagyra tartott mellesleg főállásban programozó személy legyen, akkor tudat alatti énje rögtön bekapja majd a csalit, és elfogadja a kihívást.

5. A hiba, amit én találtam ki, az volt, hogy pár napig nem látszodtak a kommentek a blogomon, ami persze egy google bloggeres defekt volt, de némely pajtás blog kivételezett helyzetben volt, és nekik nem volt ilyen jellegű problémájuk. Ha igazán lelkiismeretes, akkor órákat fog ezzel tölteni, míg hosszú keresgélés után fog csak rájönni, hogy semmit se tehet, a hiba gyökere nem az ő hatásköre. BINGÓ.

6. Várj pár napot, és amikor tudod, hogy csak pár nap múlva lesz elérhető, ha akarna se tudna azonnal segíteni, akkor hívd fel, és síri hangon közöld vele, hogy nem működik az interneted. Egész úton hazafelé a lehetséges hibaforrásokat fogja latolgatni magában, ahelyett hogy jól érezné magát. Csoda ha ezek után még az egyirányú utcába is behajt?

7. Mikor megérkezik, első dolga lesz, hogy neki leselkedik, és megszereli. Ha megkérdezi, hogy az ipod touchon, működik-e a net, akkor igennel válaszolj, ez garantáltan megzavarja majd. Ha rákérdez, hogy hozzá nyúltál-e a kábelekhez, akkor nyugodtan ismerd be, hogy ki-be dugdostad őket, míg magad sem tudtam már, hogy mi hol volt eredetileg. Ekkor tévesen azt gonndolja majd, hogy valóban valamit elrontottál, pedig te csak a wireless wifi-t kapcsoltad le a számítógépről, amire ő nem fog rájönni, mert nem nézi ki belőled, hogy ilyet tennél vele. Majd amikor mégis rájön, (mert a huszadik hibakereső program felisntalálása után előbb vagy utóbb kiderül a turpisság) akkor színleld azt, hogy nagyon fáradt vagy, mennj be a szerverszobába, és kapcsold ki a netet. Meg fogja ütni a guta, hogy a számítógéped újra indítása után még mindig fent áll a hiba. Jól feladtad neki a leckét, addig fogja törni a fejét, míg rá nem eszmél, hogy más kütyün sincs internet. Ekkor viszont már jobb ha nem csak színleled az álmosságot, hanem eltűnsz a balfenéken, és megvárod míg elszáll a haragja...

8. Kecsegtesd meg neki egy lehetséges windows isntall lehetőségét, majd gondold meg magad az utolsó pillanatban.

9. Ha már kifogytál a számítástechnikai feladatokból, és a google analiticsot is megcsinálta, és még nem folytott bele egy kanál vízbe, akkor itt az ideje, hogy megadd neki a kegyelemdöfést.

Vidd el kiránulni, és ajánld fel neki, hogy csinálsz neki is szendvicseket. Nem fogja feltételezni rólad, hogy direkt hagytad benne a sajtos papírt, és majd csak az utolsó falatnál fogja megjegyezni, hogy: te, ennek mintha papír íze lenne... Bírd ki röhögés nélkül, és ártatlanul mosolyogva csinálj úgy, mintha nem tudnál semmit sem erről.

10. Nézd végig a pda-dat (vagy akármilyen kütyüdet) és keress rajta valami gyári defektet, egy számodra teljesen haszontalan programot, és győzd meg, hogy neked ez életbe vágóan fontos lenne, hogy működjön -lehetőleg mindezt az utolsó napra időzítsd, hogy ne tudjon aludni egész éjszaka a 20 órás utazás előtt.

+1. Bónusz feladat: ha már hazament, és azt hiszi, hogy végre örökre megszabadult tőled, kérd meg, hogy szerelje meg a GPS-ed látatlanba. Elég ha csak mondjuk lezárod a billentyűzetet a hold gombbal. Valószínűleg ekkorra már tényleg mindenre fel van készülve, és ezzel (vagy más dologgal sem) sem okozol már neki fejtörést. Megedződött.

VÉGE

Védelmemre legyen mondva, hogy én tényleg tudatlanságból vagy a szendvics esetében fáradtságból végeztettem el a fenti gyakorlatokat a Ferivel, nem pedig rosszindulatból. A wifit pedig tényleg nem direkt kapcsolatam le a gépemen, és az is csak véletlen egybeesés volt, hogy amikor ő már újra elindította a gépemet, akkor valóban elszállt a wifi. Azon csodálkozik, hogy ezek után én miért nem róvom fel neki, hogy egy hónapig nem aludtam rendesen vagy hogy eltörte a WC kefémet... Hát most már tudjátok, hogy igazából ő volt a hős, amiért elviselt engem.

A fent említett elbeszélés valóban megtörtént esemény(sorozatokon) alapul, de erősen fel lett nagyítva... Amúgy tényleg szeretetre méltó tüneményes kisangyalka vagyok (ahogy Anza mondaná TÜNDI BÜNDI ÉPITÖRP), és nem szándékosan szivattam a Ferit, aki arra kért, hogy írjak olyan megtörtént dolgokatb is, amit magamra vállalok, hát akkor következzen ez a lista:

- A Festival de Luz napján együtt ebédeltünk, és én tudva, hogy este 9-ig fogunk a kempingezők mellett tengetni az időnket, ezért csak szürcsölgettem a gyümölcslét, de a felét meghagytam, és felajánlottam a Ferinek miután ő már megivott 2 pohárral. Mikor már indultunk volna hangos nevetésben törtem ki, és ekkor esett le neki, hogy miért nem voltam hajlandó sokat inni.

- Mint azt a Dominicálos postban is megírtuk, ő hamarabb érkezett az Manuel Antoniora az én előre küldött 3 csomagommal, és az ő egy hátizsákjával, így megkérdezte telefonon, hogy mit vegyen másnapra. Mondta, hogy vizen, almán és teán kívül kell-e még más másnapra. Mondtam neki, hogy igen műzli. Nem emlékszem már pontosan, hogy mi volt, mit hozott, a lényeg a történetben, hogy a teát ő mondta magától és az nem volt köztük, amit én szóvá is tettem. Szegényt addig szekáltam ezzel, míg megkérdezte, hogy hánykor kelek másnap. Mondtam, hogy 9-nél hamarabb biztos nem. Erre felkelt 6-kor (zárva volt a bolt, azt mondták neki hogy 7-kor nyit), 7-kor (nem tudta, hogy nem kell elhinni, hogy 7-kor ténylegesen ki is nyitnak) és 8-kor is, hogy elmennjen a boltba.... ekkor már tényleg lelkiismeretfurdim volt...

- Nem elég, hogy Dominicálon elzavartam, hogy keressen meg két olyan ládát, amit már ezer éve senki sem talált meg, de még a tetejében Karácsonykor ahelyett, hogy megint beszöktünk volna egy vulkánhoz (Irazut tűzte ki célul) elcsaltam ládázni az isten háta mögé egy olyan ládához, ami 2004-ben raktak fel, és nem hogy senki nem találta meg. de még csak nem is kereste senki. A történetet innen ismeritek.... elég kalanodsara sikerült, mert a bérelt autót ott kellett hagynunk, a féke elromlott stb. Amikor kiszálltunk az első taxiból, akkor azt hittem, hogy ő még bent szerencsétlenkedik (és ezt így meg is mondtam neki), közben arra vártak a sofőrrel, hogy én nyissam ki az ajtót, mert belülről nem nyílt. Szóval én szerencsétlenkedtem igazából...

-Amikor elrejtettük a Carrizal-os ládát, akkor gyakorlás képpen az én GPS-re mentettük el a koordinátát, de erről az aprócska tényről mindketten megfeledkeztünk, és lelkiismeret furdalást okoztam neki, hogy ő vesztette el a koordinátákat, így utolsó nap még oda is visszamentünk, hogy ne essen folt a becsületén...

Feri egyéni stílusát nagyon sokáig magamra vettem, minden poénját halálosan komolyan gondoltam, és csak az utolsó 3 napban bátorodtam fel igazán, annyira, hogy vissza is vágjak neki. Persze ez már nem tetszett neki annyira, és kérve kért, hogy az utolsó nap már nem ér ilyet csinálni. Már nem emlékszem konkrét dolgokra, de lehet, hogy az ő bejegyzéséből kiderül.

Egy szó, mint száz, nagyon jól összerázkodtunk az egy hónap alatt, és ha ti csak tized annyit nevettetek ezen a bejegyzésen, mint mi a történtek felidézésekkor, akkor már megérte megosztani veletek is.

Amikor már a windows installt sem merik rád bízni

Dettinek támadt az ötlete, hogy írjunk mindketten egy bejegyzést a vicces hétköznapokról. Egyből arra gondoltam, hogy hosszú a lista azokról az esetekről, amikor ő ugratott engem, és ezek közül megírom azokat amiken ennyi idő után már én is tudok nevetni.

De aztán elárulta a bejegyzésének a címét, amiből kiderült, hogy ő ezt már megtette. Legtöbb esetben számítógépes feladatot kaptam, először még mondtam is, hogy pár perc múlva kész leszek, de utána tudtam, hogy ezek válogatott feladatok, és inkább azt válaszoltam, hogy másnapra meglesz. Gondoltam, hogy ha egész éjszaka küzdök vele akkor biztos kész lesz, és majd másnap azt mondom hogy 5 perc alatt meglett, de ezt aztán nem tudtam mondani, mert furcsán hangzott volna, hogy "nem lett meg, de csak 5 percet foglalkoztam vele".

Aztán már csak abban reménykedtem, hogy kifogy az olyan számítógépes ötletekből, amiket nem tudok megoldani, de ezt megbántam, mert az első ilyen esetnél olyan szendvicset adott amiben sajton rajta maradt a papír. A meggyes pitének azért jobb íze volt. Utólag gyanúsnak kellett volna lenni, hogy mindig válogatott a zacskóból, hogy melyik az enyém, de akkor azt mondta, hogy azért mert abban több a gépsonka. Meg a papír is több volt.

Egyszer mondta, hogy cseréljem ki a vízmelegítőt, majd hozzátette: "Biztos nem fog megrázni az áram, csak a vezetékeket kell összekötni", de akkor már én mondtam: "Nincs inkább valami számítógépes feladat". A windows lefagyása mégsem olyan rossz, mint az áramütés. Amikor pedig már csak windowst kellett volna a gépére installálni, arra is azt mondta: "Inkább ne". Négy hét elég volt, hogy már a windows installt se merte rám bízni. Még jó, hogy azt elhitte, hogy a laptopját vissza tudom tenni a táskájába.

Mikor párbaj kitalálásakor rákérdezett, hogy számítógépen kívül ugratott -e más dolgokkal is, akkor egyből felsoroltam Neki sok dolgot. Szóval akkor is élt a lehetőséggel, amikor épp nem volt gép a közelben. De akkor ezekről az esetekről ő ír részletesen, nem akarom megismételni, elég ha egyszer nevettek rajtam. Én is igyekeztem viccesebbé tenni a dolgokat, de nem voltam annyira ötletes, én csak kirándulni mentem, Detti meg hónapokig erre készült.

Saját módszereim során sokkal hétköznapibb eszközöket választottam, mint ő.
Az első ilyen volt a wc-kefe(ennél azért kevés hétköznapibb dolog van), amit egyből első héten eltörtem. A wc-t pedig mindig úgy húztam le éjszaka, hogy amikor épp hozzáértem semmi nem történt. Amikor pedig egy kicsit jobban megnyomtam, akkor meg olyan hangja volt, hogy azt hittem összeszakad a ház. Szegény Detti minden alkalommal biztos nem álmodta azt, hogy egy vízesés hangját hallja. Még jó, hogy a lakásban a wc volt a legkisebb helyiség, kamra nem volt, így oda nem tudott bezárni azért, amit a wc-ben csináltam.

Barvánál ahol az éjszakai túrát csináltuk mások is jártak, de nem olyan későn, mint mi, hanem épp sötétedés után, és az egyik geocachinges logban írták, hogy több "coyotes" és egy "cougar" is követte őket. Detti ezt megtalálta, elküldte Nekem + megköszönte hogy milyen eredeti ötlet volt ez a túra(ez volt az egyetlen, amit én találtam ki), és hogy nem csalódott bennem. Erre visszaírtam Neki, hogy megnéztem mit jelent cougar, és max Nekem kellett volna félnem.

Azt még elviseltem, hogy gyorsabban vezet, és a 800-as Suzukival kétszer olyan gyorsan ment, mint én az 1500-as Daihatsuval. Meg amikor előttünk valaki beragadt a pirosnál, és én vezettem, akkor ő nyomta a dudát helyettem. Ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy úgy vezet, mint egy fiú. Neki meg az, hogy úgy vezetek, mint egy lány:) Szóval vezetésben ő volt a jobb, de geocachingben nem akartam hagyni magam. Hiába találta meg elsőnek a ládát, mindig azt mondtam, hogy én már korábban láttam, de megvártam, hogy ő is megtalálja, és akkor mérgelődött, hogy nem igaz, hogy mindig én találom meg elsőnek. De egy idő után ezt már nem hitte el, és nagyon jól jött volna, ha végre tényleg elsőnek találom meg. Manuel Antonion ez sikerült is, és úgy akartam, hogy várok egy fél órát, és utána mondom Neki, hogy már nagyon unatkozok, és most nem várom meg, hogy megtalálja. De erre nem volt idő, mert a láda egy fa tövében volt, és annyira körbeásta egy másik nagy fa gyökerét, hogy majdnem kidőlt, és inkább szóltam hogy a láda a másik fánál van, nehogy rádőljön. Persze 5 perc múlva jött a válaszcsapás, mert amikor bementünk tengerbe fürödni, bevittem az oldaltáskámat is, hogy lemossam róla a homokot, de ő csak akkor kérdezte meg, hogy a pénzem nem fog -e elázni, amikor már kétszer lenyomtam a víz alá (a táskát, nem Dettit. Őt csak utána akartam, mikor nevetett rajtam)

Ennyi viccelődésre jutott energiám egy hónap alatt. Nagyon lekötöttek a számítógépes feladatok. Még utolsó nap is kaptam de éjfélkor álltam neki, és 6-kor indulni kellett a géphez, így esélyem sem volt. Indulás előtt azért annyit mondtam Dettinek, hogy a windows install ment volna.

Dicséret

Megdicsérek mindenkit, amiért ilyen szorgalmasan kommenteltek, ezt már szeretem.

Hálából kaptok egy meglepetés bejegyzést hamarosan!

Különleges kiadással készültünk Ferivel. A vicces hétköznapokat örökítettük meg két bejegyzésben, ki-ki saját szemszögéből. A cím fele Párbaj lesz, annyit elárulhatok. Valószínüleg 3 postban kell majd felraknunk egyszerre, amint a Feri rábólint, hogy mehet. Első lesz maga a Párbaj meghirdetése a két címmel, a másik kettő pedig amit fejenkét összedobtunk, csak győzzétek majd olvasni!

Szerintem ti is élvezni fogjátok!!!! :)))))))))

A visszaszámlálás megkezdődött!!!!

The count down is on!