Menza - plato del dia

Olla de carne

Az épületkomplexusunkban található menzán nap mint nap nagy a választék. Az alap a bab rizzsel, emellé lehet választani az öt féle húsból egyet, a három féle zöldséges köretből egyet, a három féle salátából is egyet, illetve jár hozzá ivólé is, ebből is van három féle egy automatában, illetve egy 100%-os. Ezek az összetevők minden nap változnak, kivéve a rizst és a babot. Az állandó. Én a nem létező kivételek táborát erőstem egymagam, mert nem vagyok oda a fekete babért, ezért nekem megengedik, hogy válasszak helyette még egy köretet. Vannak különleges napok, például hétfőnként van olle de carne –ami egy erős marhahúsleves olyan zöldségekkel, amit el sem tudtok képzelni, például yuka, vagy platáno stb-, levesbetét helyett (azt nem ismerik) rizs jár. Van amikor rizseshúst kínálnak, ekkor pataconest –préselt platáno olajban kisütve, nagyon finom- és salátát adnak hozzá. Minden tizedik után a következő ebéd ingyenes.

Tehát elmondható, hogy a körülményekhez képest elég változatos és megfizethető is.

Hetente kb 2x vagy 3x eszem ott, mert van amikor megerőltetem magam és főzök otthon, van amikor pedig máshol eszek. Ma az a váratlan fordulat ért, hogy amikor kiválasztottam az ételeket, és már fizettem volna érte az előre kiszámolt pénzzel, akkor közölte a pénztáros, hogy már ki van fizetve az ebédem. Sejtelmesen csak annyit mondott, hogy: egy úriember által.
Egy két pillanatig csodálkoztam ezen, aztán megköszöntem, és távoztam.

Egyébként vannal elképzeléseim arról, hogy ki okozta a kellemes meglepetést, de a részemről közömbös az illető. Mindig lelkesen köszön ha meglát és legnagyobb beszélgetésünk eddig az volt, hogy "mit csináltál karácsonykor" mire én azt válaszoltam, hogy lementem a partra, de arra már nem emlékszem, hogy ő mit mondott. Még a nevét sem tudom, és nem hiszem, hogy valaha is bemutatkoztunk volna egymásnak, de ő kolléganőnek hív.

Plato del dia

Costa Rica naplemente

Nem tengerpartos, mégis gyönyörű...

Valentin Nap: CSOKI, CSOKI, CSOKI

Az élet furcsa. Nagyon furcsa. Nem is hinnénk, hogy egy ARK (act of random kidness = véletlenszerű kedves cselekedet) mennyire kihathat a későbbi sorsunkra. Pontosan 1 évvel ezelőtt elmentem egy 2 napos geocaching túrára, aminek egyetlen célja az volt, hogy minnél több ládát találjak meg. Az akkori rekordom 8 volt, ami Costa Ricán magas számnak számít. Ekkor találtam rá Rainbowra, a legszebb geoérmére, amit valaha is láttam. Mondhatnánk úgy is, hogy szerelem volt első látásra. Pár héttel később a tulajdonosa nekem ajéndékozta, sőt örökbe fogadhattam.

Teltek múltak a hónapok, és a barátság megmaradt, pár hetente emailt váltottunk Rainbow szüleivel. Egyszer felvetettem neki, hogy ha már mennek Kanadába, meg minden felé nyaralni, akkor miért nem jönnek Costa Ricába is. Láss csodát, pár napra rá már jött is az email, hogy februára megvették a jegyet!

Ma kimentem eléjük a reptérre és végre személyesen is megismerkedhettünk!!! Rettentő boldog voltam, mert nagyon kedves párról van szó. Kezdem azt hinni, hogy a geocaching egy pár terápiának is jó. Eddig tapasztalat azt mutatja, hogy a párok akik együtt ládáznak mind felhőtlenül boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek. Próbáljátok ki ti is!!!

Egy másik furcsaságra is megfigyeltem. A Costa Rica-iak egy puszit adnak, mi magyarok kettőt, a svájciak pedig hármat! Először azt hittem rosszul számoltam, de nem... Ez így van. Nagyon furcsa volt. Már a kettőre is nehéz visszaszoknom, nemhogy a háromra.

Még soha életemben nem kaptam ennyi csokoládét egyszerre Valentin napon! 1 kg SVÁJCI csokoládéról van szó! Kiszámoltam, hogya minden nap csak egy darabot ennék, akkor is minimum három hónapra elegendő lenne. Isteni finom!!! Azt kell mondjam, hogy ezek a svájciak értenek a csokoládé készítéshez!!!

Csípés 2

Jó hír, úgy néz ki, hogy megmaradok, a daganat kezd visszahúzodni! Többszörös megpróbáltatottság után én kerültem ki győztesen a párharcból! Nem fogjátok elhinni, de még a kép sem tükrözi elég hűen, hogy az újjam közepétől a csuklómig dagadt a kezem, és szerintem hőemelkedésem is lehetett, mert voltak pillanatok, amikor nagyon vacakul éreztem magam, és muszáj volt lefeküdnöm pihenni...

Elmondom mivel próbálkoztam:

- Szín tiszta aleo vera borogatás: szemmel látható változás nem történt, de jól esett.

- Fenistil gél: szemmel látható változás nem történt, de jól esett.

- Ecetes borogatás: ettől határozottan romlott az állapotom. Bár itt csak 4%-os az ecet, de mégis teljesen kipirosodott tőle a kezem, annak ellenére, hogy csak 1 órát volt rajta.

- Csípésre való krém: ettől sem volt változás, viszont utána elkezdett viszketni.

- Langyos sós vízben való áztatás: ettől mintha picit javult volna, tök "jó" dolog az ágyról a fazék sós vízben áztatva a kezed aludni!

- Sunbreeze nevű cseppel külsőecsetelés: ez sem mutatott azonnali változást, de valószínű, hogy hozzá segített a gyógyuláshoz.

- Kálcium pezsgőtabletta: ártani nem árt, és a kálcium erre jó.

- Allergia elleni gyógyszer: ebből két félét is szedtem, mert az első 24 óra elteltével nem változott semmi. Hiába nyugtattak, hogy várjak 2-3 napot, több mint 1 nap alatt dagadt ekkorára, idő kell neki, míg visszahúzodik stb. én azonnali javulást akartam! Valószínű ez nyomta végül vissza a felpuffadást (ami állítólag levegővel teli és nem vízzel, mint én azt hittem).

Rossz hír: nem tudom mitől múlt el pontosan :)

Jó tanácsként meg lehet fogadni a rovar és kullancs írtó szerek használatát. A tapasztalat nálam azt mutatja, hogy ennek ellenére is aktívan támadnak ezek a vérszívó állatkák. Illetve a hosszú újjú ingek viselését. A nadrággal mindenképp egyet értek, már csak a kígyók, skorpiók miatt is. Az hosszú ujjú póló azért nem ad 100%-os védelmet, mert bemászhat alá is rovar, vagy támadhat kézen is... Úgyhogy marad a megelőzés, most vettem még ilyen allergia elleni gyógyszert, ha megint megcsíp valami, akkor azonnal beveszem és nem várom meg míg a triplájára dagad!

Csípések

Olyan jót kárörvendtem az egyik könyvben, aminek egyik színhelye az Amazonas esőerdő volt, hogy a főszereplők állandóan osztogatták egymásnak a jó tanácsaikat. Persze, most lehet rinyáni, hogy az inda amit megfogsz az nem is inda, hanem kígyó, a kő alatt skorió család tanyázik, a fáról most ereszkedik le egy pók király, és különben is már fél órája figyel egy tigris a bozótban, nem beszélve a halál félelmetes majom kiáltásokról...

Tehát ezer megy egy ok miatt lehetne itt szívózni, hogy miért nem megyek ki többet a természet lágy ölére, de ami nekem a legjobban tetszett a könyvben, az az volt, hogy szóba kerültek a csípések is, amitől elégedett mosoly ült az orcámra, hogy NEM OLYAN vészes az, kicsit viszket, kicsit kellemetlen, de túl lehet élni. Igen ám, DE azóta már kb 1 hónapja van egy csípésem, ami semmi féle krém hatására nem múlt el, míg végül egy sunbreeze nevű csepptől már nem olyan piros, de azért még mindig látszik... Ebből a fajtából még van 3 másik csípésem is ugyanazon a karomon, de azok nem nőttek akkorára és nem is pirosodott be annyira.

ERRE ma, a kecálok völgyében egy hatalmas, undorító rovar, fekete potrohos testével -az a fajta ami már annyira gusztustalan, hogy nem csapom le kategóriába tartozik - belám döfte a fullankját. De úgy, hogy háromszor vertem fejbe a vizes palackommal, mire végre elszédült. A fullánk nyoma azon nyomban bevéresedett, 10 percen belül hatalmas pukli lett a helyén, és azóta fáj, ha hozzá érek, és olyan mintha lebénította volna a kezem egy részét... A pukli estére már első ránézésre eltűnt, de ha összehasonlítom a két kezem, akkor látszik, hogy melyik puklisabb és miért.

Úgyhogy vegyétek komolyan az összes rémtörténetet, mert tényleg bármelyik megtörténhet...

Update: ez volt szombat este. Ma, szombat reggelre annyira bedagadt, hogy nem birom okolbe szoritani a kezemet. A képen jól látszik a különbség a csontos bal kezem és a bedagadt jobb kézfejem között. Azt hiszem elmegyek a gyógyszertárba valami tablettáért, mert ezzel még a kálcium sem bír. Amúgy nálam valószínűleg az a baj, hogy allergiás lehetek ezekre a csípésekre, mert sokszor egy egyszerű szúnyogcsípés és triplájára dagad. Jó hír, hogy nem viszket, csak fáááááj ha mozgatom....

Sleeper Tree

Hányan regisztráltunk már minden féle oldalon annak reményében, hogy majd talán egyszer nyerünk valamit? Ilyen laptop, olyan iphone, amolyan utazás. Biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer, mindannyian kitöltöttünk egy kérdőívet, regisztráltuk, tovább küldtünk valamit. Hányszor nyertünk ezekből bármit is? Gondolom nagyon sokan felelnek erre a kérdésre "sohával".

Nos, én eddig háromszor nyertem, ebből kétszer a SleeperTree oldalán. Az első volt a legizgalmasabb és legkörnyezetbarátabb nyereményjáték amiben valaha is részt vettem. Örökbe kellett fogadni egy fát, és másokat is rá kellett venni arra, hogy csatlakozzanak az erdőépítéshez. Hosszas küzdelem után 98 fával (a későn regizők miatt végül 103-ra nőtt) én nyertem az ipod touchot, a testvérem pedig harmadik helyen végzett egy ipod nanoval. Akkor lepődtem meg igazán, amikor megkaptuk a nyereményünket, mert mit jelent az, hogy nyersz a neten? Kinél tudsz reklamálni stb.

Második nyereményjátékot is én nyertem, ekkor zöld mozgalomként fotókat kellett beküldeni! Nyereményemet ismét megkaptam, pedig simán mondhatták volna, hogy én már nem játszhatok többet. Úgyhogy figyeljétek a legközelebbi nyereményjátékot, és vegyetek ti is részt benne, hogyha valóban nyerni szeretnétek! A Föld Órája már közeledik, lehet hogy idén is lesz valami felhívás az oldalukon! Én mindenesetre figyelni fogom! Addig is fogadjatok örökbe egy fát, mentsük meg bolygónak közös erővel!

A harmadik nyereményjátékot egyébként a tesco konhya lapján nyertem. Tartották magukat a szavukhoz, regisztráció és X számú recept beküldése esetén küldtek Anyák-napi csomagot, benne fogókesztyű, sütőforma stb, csak azt felejtették el hozzá tenni, hogy majd csak az év végén postázzák. De így is nagy volt a meglepetés, amikor az elfelejtett ajándék megérkezett.

Most Valentin-napi muffint lehetett ingyen küldeni valakinek. Én az öcsémnek szerettem volna a névnapjára, de sajnos nem kerültem be az első 1000 beküldő közé, így arról lecsúsztam.

Nekem is lehet raszta hajam

A bokáig érő, raszta hajú fiú után szabadon. SAJÁT ötletként :)

Mi az a geocaching?

A szó jelentése geo=föld (görög eredetű), caching=rejtekhely (angol szóból). A játék célja, hogy valamilyen érdekesnek tartott, turisztikai látnivaló (például műemlék,természeti érték, történelmi nevezetesség stb) közelében elhelyezni egy úgy nevezett geoládát, amit a többi játékos a bemért és megadott koordináták alapján felkeres; majd találatát belogolja a játék internetes oldalán. Ehhez ajánlott egy GPS (Global Positioning System, azaz Globális Helymeghatározó Rendszer) vevőkészülék használata – de nem feltétlenül szükséges. Egy jól bevállt régi térképpel is ugyanolyan sikereket érhetünk el, amennyiben pontos a leírás.

Mielőtt neki vágnánk a kiszemelt geoládánk felkutatásának ajánlott kinyomtatni a weboldalon található leírást, mely sok segítséget nyújthat a sikeres megtaláláshoz. Itt olyan fontos információk birtokába juthatunk, mint például a következők: miért érdemes felkeresni a szóban forgó helyszínt; hogyan lehet eljutni a megadott helyre busszal, villamossal, metróval, kocsival, gyalog stb; van-e a közelben parkolási lehetőség; kell-e belépődíjat/parkolási díjat fizetni; ajánlott-e gyerekeknek/idősebbeknek; lehet-e kutyát vinni; milyen terepre számíthatunk (megadot nehézségi fok 1-5-ig); kell-e valamilyen speciális felszerelés (például bakancs, vizibicikli, csónak stb); kell-e fát/sziklát mászni; mennyit időt kell túrázni stb.

Bár a GPS igen pontosan behatárolja a láda elhelyezkedését, ennek ellenére – a tereptől, a GPS márkájától, a műholdak lefedettségtől, időjárási viszonyoktól függően - 3-10 méter eltérést is mutathat. A rejtés nehézségétől függően (amit szintén feltüntetnek 1-5-ig terjedő skálán) ez nagyban megnehezíti a keresést, hiszen a játék lényege az, hogy csak a geocaching játékosai találjanak rá a rejtekhelyre, míg a kívülállók ne tudjanak róla. Ezért a geoládákat álcázni kell. Méretüktől (szintén meg van adva a leírásban), alakjuktól függően ezt nagyon sok féle képpen meg lehet oldani. Minnél ötletesebb egy-egy geoláda elhelyezése, annál élvezhetőbb, és változatosabb lesz a játék a résztvevők számára.

A legelterjedtebb megoldás a műanyag dobozok terepszínű ragasztószalaggal való körbetekerése, ezáltal kiválóan beleolvad az erdei környezetbe, ekkor már elég egy fa odúba, szikla mögé, bokor alá stb elhelyezni. Sokan kedvelik a „rőzsés” kivitelezést, amikor ágakkal, gallyakkal, falavelekkel fedik le a ládát. Hihetelen, hogy mennyire visszafejlődött a megfigyelőképességünk, hiszen egy átlag embernek még így sem tűnik fel a furcsa rőzse halmaz a fa tövében. Persze egy aktív kessernek ez a típusú rejtés már a könyökén jön ki a sokadik megtalálás után. Ezért fontos a fantázia bevetése is, mind a rejtéshez, mind a megtaláláshoz.

Nincs jobb érzés annál, mint amikor már hosszú percek, esetleg fél órája keresi valaki a „kincset”- miközben mindvégig ott volt a szeme előtt – és hirtelen „megvilágosodik” hogy hol is van az a fránya láda. Hihetelen sikerélményt tud nyújtani ez a gyerekeknek, de sokszor akár a felnőtteknek is.

A városi ládák elhelyezéséhez még nagyobb turpisság kell, mint a természet lágy ölében. Itt az úgynevezett „nano” típusút alkalmazzák előszeretettel, abból is a mágneses variációt, melynek elnevezése a méretére utal kb. 1cm magas 1 cm átmérőjű hengerről van szó. Ezeknek a sikeres megtalálása okozza a rutintalanoknak a legnagyobb fejtörést. Olyannyira beleolvad a környezetébe, teszem azt egy kerítés esetében, hogy nagyon oda kell figyelni, és tudni, hogy mit keres az ember. Itt ismételten az álcázáson van a hangsúly. A kitalálát elhelyezési lehetőségek sora végtelen. A madáretetőtől kezdve, a kőbe rejtett kis dobozokon át, a villanyórás módszerig kimeríthetetlenül sok féle megoldással lehet találkozni.

A fent említett típusok mindegyike hagyományos láda, melyek ugyan eltérnek méretben, de az a közös vonásuk, hogy van bennük legalább egy logfüzet – ami lehet egy felgöngyölt papírcsík, vagy akár egy kisebb füzet is –melyben a résztvevő játékosok beírhatják találatukat: dátummal, felhasználónevével, és akár megjegyzéssel is az átélt tapasztalataikkal kapcsolatban. Ha a geoláda mérete engedi, akkor lehetnek benne apró tárgyak, amit el lehet vinni abban az esetben, hogyha pótoljuk egy vele azonos értékű másik dologgal. Nem a ládában található tárgyak értékén van a hangsúly, hanem a szabadban eltöltött idő során szerzett emlékeken.

A geocaching tára ebben még közel sem merül ki. A nem hagyományos ládák közé sorolható a virtuális, multi, mozgó, rejtélyes, esemény és CITO típusú rejtések.

A virtuális láda esetében nincs logfüzet, a találat érvényesítéséhez egy adott kérdésre kell válaszolni, amit külön emailben kell elküldeni a rejtőnek. Ez lehet egy fotó, egy évszám, vagy bármi hasonló.

A multi ládáknak az a lényege, hogy nincs megadva a végső koordináta, így pontról pontra bejárva kell eljutni oda kisebb segítségekkel, számításokkal.

A rejtélyes láda nagyban hasonlít ehhez, de itt már valami fejtörő feladatsort kell elvégezni a végső célpont eléréséhez. A mozgó ládának mindig van valami célja, valahová el kell vinni, például egy folyó mentén egy megadott városig. Itt a kessertársaknak az interentes hozzáférési oldalon kell jelezniuk a következő felkeresők számára, hogy hol hagyták a ládát.

Az eseményeket (geoevent) mindig egy kessertárs vagy csoportok rendezik melynek célja a játékostársak megismerése, a közös geoélmény. Beszélgetés mellett a rendezők játékos feladatokat dolgoznak ki, amit a résztvevők csoportokban oldanak meg. A leggyorsabb csapatnak jutalom jár.

Ennek egyik változata a CITO (Cash In Trash Out) zöld mozgalom, itt a játék mellett az aktív környezetvédelmen van inkább a hangsúly például eldobott hulladékok összegyűjtése az erdőben.

A játék további érdekessége a geoérmék (geocoin) és utazóbogarak (travelbug) találatának logolása. Több viszonteladó is árulja ezeket a termékeket. Mindkét tárgyon megtalálható egy 6 jegyű azonosító kód, mely alapján követni lehet a tartózkodási helyüket: tulajdonosuknál, másik játékosnál vagy egy geoládában.

A geoérméket van aki gyűjti, és magánál tartja, sokan viszont útnak engedik valamilyen céllal: például szeretnék, ha egy kiválasztott ország(ok)ba utazna. Amelyik kessertárs megtalálja, annak feladata a belogolása, és egy másik – lehetőleg a céllal azonos - ládába való elhelyezése. Az utazóbogarak is hasonló elv alapján működnek, csak abban különböznek, hogy számuk egy dögcédulára van nyomva, amit hozzá csatolnak a „bogárhoz” ami nem más, mint a tulajdonosa fantáziájára bízott, választott játék, figura vagy bármilyen mütyűr féle. Itt is az egyediségen és az ötletességen van a hangsúly.

A játékban részt lehet venni rejtőként, megtalálóként vagy akár mindkettőt lehet aktívan csinálni. A rejtéshez nem árt némi tapasztalat, hiszen a rejtők felelőssége a „beteg” ládák gondozása, ami annyit tesz, hogy egy geoláda elkallódik, kifosztják, természeti csapástól súlytott vagy mondjuk betelik a logfüzet, akkor azt nekik kell pótolniuk, hogy mások számára kereshető legyen. Amennyiben ezt nem teszik meg vagy nem tudják megtenni (például kivágták a fát, ahol a rejtés volt és nem tudtak más helyet biztosítani); akkor az a láda archiválásra kerül és többet nem lesz elérhető.

A www.geocaching.com-on (hivatalos oldal) vagy www.geocaching.hu-n lehet regisztrálni és csatlakozni ehhez a globális kincskeresés játékhoz. Vannak ládák, amik csak az egyik oldalon találhatóak meg, és vannak olyanok, ami mindkettőn. A hivatalos oldal előnye, hogy ez egy nemzetközi oldal, ahol be lehet logolni az utazóbogarak és geoérmék útját, illetve külföldiek is hozzáférhetnek az adatokhoz. Hátránya, hogy angol nyelvismeret szükséges a kezeléséhez. Míg a hazai oldal biztosítja az anyanenyelvű részletes keresést, ezzel szemben külföldiek számára nagyban nehezíti.

Minden korosztály számára ajánlott ez a szabadidős tevékenység. Vannak elvakult szülők, akik már a pár napos kisbabájukat is viszik geokessingelni, és vannak 70 feletti házaspárok is, aki aktív tagjai a közösségnek.

A geocaching mottója:

„Ne vigyél el semmit, csak a fotóidat,

Ne hagyj ott semmit, csak a lábnyomodat;

Ne ölj meg semmit, csak az idődet.”

Geocaching nem csak egy hobbi, hanem egy életforma, ami családokat, barátokat, társaságokat kovácsol össze. Kalandra fel!