Hétvégi termés: 2 FTF

Nincs hétvége geocaching nélkül ebben az évben.

Utunk először Zarcerohoz vezetett, ahonnan ellopták a ládánkat. A jó oldala az volt, hogy így legalább világosban is le tudtam fényképezni ÉS innen kb 2 km-re volt egy új láda is. A mi ládánkat kicsit alrébb raktuk, a mérete maradt nano, de találtunk egy tök jó kis bokrot, ami alá be lehet menni és ott fel lehet állni. Annak a gyökeréhez rejtettük el! Szerintem nagyon tuti helye lett, remélem itt már tényleg kitart!

Segítsééééééééééééég!!!!!!!!!!!!!!!!! Egy dinószaurusz!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Még mindig ez a kedvenc templomom, és még mindig Mc Donalds templomnak hívom! Hogy miért??? KLIKK IDE és kiderül!

Az innen 2 km-re lévő ládát Miel de chiverre-nek keresztelték. Ezt a mézes lekvárt egy itteni gyümölcsből nyerik, és az ugynevezett empanada-kat töltik meg vele (süteményféle). Húsvétkor lefényképezem, mert akkor eszik ezt általában! Ez egy nemzeti étel, mint nálunk a bejgli.

Lekvárt termő fával nem találkoztunk ugyan, de első megtalálók lettünk megint (pedig már 3 hete megjelent ez a láda). Ötletesen egy gumikerékbe volt rejtve a kis gyógyszerdoboz.

Mégtöbb képhez KLIKK IDE!

Hazafelé leraktuk a a geocoin-t (amit még a hegyen találtunk az első kereszt után 2 hete) a Grecia-nál lévő templomhoz. Abba az albumba feltöltöttem pár új képet a templom belsejéről. Tole-nak segítenem kellett a megtalálásban, mert amit én egyedül kb 3 perc alatt megtaláltam anno, azt neki 15 perc alatt sem sikerült. A csávóka az én javaslatomra alrébb rakta 10 méterrel, így nekem is meglepetés volt a mostani helye, de így sem okozott fejtörést, mert 2 másodpercen belül kikaptam. Azért látszik, hogy én kitől lestem el a fortélyokat... Valami oknál fogva ő a Tole is a susnyákost túrta végig. Nem tudom, lehet minden kezdőnek ez az álma? :) Vagy csak ez a rögös út, amin mindenkinek át kell esnie?

Ezek után megint csak egy új ládához mentünk (ez még meleg volt, csak pár napja került fel az internetre), ami kezdetben nagy kihívást jelentett, mert a rejtő GPS nélkül adta meg a koordinátát. Ami azt jelenti, hogy ő is legalább olyan jó térképész, mint én, mert kb 1 km-rel alrébb olvasta le a google earth-ről. Már maga a híd megtalálása komoly gondot okozott, több embertől kellett megkérdeznünk. Onnantól kezdve pedig a leírásra kellett hagyatkoznunk. Teljes magabiztossággal oda mentem a megnevezett fa mellett lévő sziklaüreghez, és kikaptam onnan a ládát.

Szegény Tolenak még csak esélye sem volt megtalálnia. Azt hiszem lehet nem kessingel velem többet, mert nem sok fű termett neki. Viszont az tény, hogy ez a rejtés volt az eddigi legszebb helyen. A folyó romboló munkálya során hatlamas lukat vájt a sziklán keresztül.

Tényleg nagyon szép!!!! Ajánlom mindenki figyelmébe, nem csak geocaching miatt, hanem kirándulás szempontjából is.

KLIKK ide a többi képhez!

Anyának dedikálom ezt a bónusz képet. Ebben az étteremben ettünk a Ferivel az Arenáltól haza felé, csak akkor annyira fáradtak voltunk, hogy nem tűnt fel a neve: CHILA

Semmit tevés

Ma tömör és velős leszek, nem rizsázok, csak hogy életjelet adjak magamról, mert amúgy kivételesen pihentem egész nap. Azért arra volt időm, hogy csináljak egy kis parajfőzeléket magamnak, sőt egy új zabpelyhes süti receptet is kipróbáltam Zsuzsikának köszönhetően. Ilyen lett:

Délután pedig meglátogattam a Déneséket. Aki nem tudna a Dénes itt lakik tőlem kb 1 km-re, igen ő is magyar. A felesége félig amerikai, félig spanyol, de Costa Ricán született, és van egy 9 hónapos kisbabájuk, a Matthias.

A többi babás képhez kilkk ide!!!

Olyan gyorsan telik az idő, legutóbb amikor láttam kb 2 és fél hónapja, akkor még csak egy helyben ült magától és haja is alig volt.

Izomláz

Olyan jó ötleteim vannak, úgy tudom imádni magam ilyenkor...

Kedden kitaláltam, hogy az a pilates óra már nagyon snassz, és többet unatkozom óra közben, mint amennyire kifáraszt, ezért lecseréltem két másik edzésre: fél órás hasizom órára és egy órás szuper fittre.

Akármennyi felülést csinálok, már nagyon-nagyon régóta nem volt izomlázam a hasamban, gondoltam a fél óra hasizom meg se kottyan majd. Csak azt nem vettem számításba, hogy az a 30 perc konkrétan 30 percet jelent megállás nélkül. Már tíz perc után sokalltam, de a holt ponton való átlendülés után nem is volt olyan szörnyű. Még a másik tervezett órára is jutott energiám. Semmi extra, nagyban hasonlít a csütörtökihez - igaz azt már vagy 3 hónapja csinálom de még mindig izomlázam van tőle hétvégenként. Mindegy, ezt nem találtam annyira intenzívnek, hogy a tüdőmet is kiköpném, elviselhető volt, pont végig bírtam csinálni.

Már annyira régen volt izomlázam, hogy nem értettem miért nem tudok felkelni az ágyból reggel. Addig jutottam, hogy kipattanok az ágyból, de ott megakadtam, hogy felemeltem a fejem, mert a vállamat már nem volt erőm megemelni. Kénytelen voltam oldalra fordulva kimászni az ágyból, de már az sem ment olyan könnyen, mint ahogy hangzik. Arról nem is beszélve, hogy majd bele haltam, amikor tüsszentem kellett, vagy köhintenem, ne adj isten elnevettem magam. Nem is hinné az ember, hogy még a nyeléshez is kell hasizom. Nem is értem, hogy ezek után miért mindenki pont pocakra hízik...

Ami a legdurvább volt az egészben, hogy a csípőmben is volt izomlázam. Ott gyakran szokott lenni a szerdai pilátes óra után, de most minden egyes lépést megéreztem. Ezek után majd meghaltam a szerdai pilates órától, ahol ugye az esetek többségében onnan indul az alapgyakorlat, hogy megemeled a nyakad és a vállad miközben a hátadon fekszel. Na gondolhatjátok, hogy ez mekkora szenvedést okozott. Nem is mentem utána a bicikli órára, úgy döntöttem, hogy eleget szívattam saját magamat, nem halmozzuk az élvezetet. Csütörtökön már jobban viseltem a GAP órát. Nem mondom, hogy egyetértenék azzal az állítással, hogy ha rádolgozol akkor jobb lesz (mert még mindig nem tudok fájdalom nélkül tüsszenteni), inkább úgy fogalmaznék, hogy egy idő után a fájdalomküszöböd kijjebb tolódik, és jobban tűröd.

Remélem, ehhez a hasizomórához azért nem kell majd 3 hónap szoktatási idő...

Legnagyobb bűnöm

A legnagyobb bűnömet egészen mostanáig nem mertem bevallani, mert annyira szégyeltem magam. Úgy volt, hogy mielőtt jött volna a Feri, megkértem, hogy nekem is hozzon elemlámpát, mert tudtuk, hogy ha leghamarabb 5-re tudnék hazaérni, és 6-kor már sötétedik, akkor bizony csak sötétben tudunk ládázni.

Hozott is két elemlámpát, és azt mondta, hogy amelyik nekem jobban tetszik, azt itt hagyja nekem. A válásztás a vékonyabb és erősebb világításura esett, amihez volt töltős ceruzaelemem is. Remekül bevállt, egészen a legutolsó éjszakai kirándulásig, amikor hazaérve vettem észre, hogy nincs meg az elemlámpa. Mindent feltúrtam, még a kocsit is kipakoltam, de semmi. Több napon át kerestük, de mintha a föld nyelte volna el. Nem értettem, mert tényleg soha semmit nem szoktam elveszteni.

A múltkor is eltűnt a fitness termes belépőm, kértem egy újat, a régi meg persze előkerült a legközelebbi autómosásnál. Éppen ezért váltig állítottam, hogy meglesz, meglesz, de azt magam sem tudtam, hogy honnan és miként fog előkerülni, annyira kilátástalannak tűnt a helyzet. Tényleg nagyon szégyeltem magam emiatt, és nem értettem, hogy hova a csudába tünhetett el.

Most vasárnap készítettem össze egy csomagot a Bálint névnapjára, és tudtam, hogy a geocachinges cuccok közt van vastag filc, pont a célnak megfelelő. Erre kikaptam egyet a sok közül, és nem értettem, hogy miért nem tudok vele írni. Jobban megnéztem, és akkor láttam, hogy ez az elemlámpa!!!!! MEGLETT!!!!!!! Úgyhogy hatalmas kő esett le a szivemről...

Előítélet

Ma csekkes nap volt, ami engem nem igazán érint (kivéve, amikor a csekkes kolléganőm szabin van), de ez most azért érdekes, mert furcsa dolog történt. Jött egy csávóka a csekkéért, mert 1 hónappal ezelőtt kirúgták. Arra lettem figyelmes, hogy a kolléganőm kérdezi a kisfőnököt, hogy be merje-e engedni, mire ő azt válaszolta, hogy ne, inkább várjon kint. Már innen tudni lehetett, hogy ez valami nagyon gáz gyerek, ha be se merik engedni. Egyre türelmetlenebbül kopogtatott az ajtón, ami nem akart nyílni, míg végre a kisfőnök szíveskedett kimenni. A félig nyitott ajtónál lehetett hallani, hogy nagyban magyaráz neki a kisfőnök, hogy ennyi és ennyi pénz illet, ezért és ezért. Ekkor kapcsolódott be egy harmadik személy a beszélgetésbe, akiről később kiderült, hogy a menesztett fickónak volt régen a kisfőnöke.

Egyszer csak a vagány csávó elkezdte leszólni korábbi főnökét, hogy ő ebbe ne szóljon bele, és különben is fogja be a száját, mire a másik felszólította, hogy ne beszéljen vele így, és mindez odáig fajult, hogy az, aki jött a csekkért, meglökte a másikat, amit fehér ember létére pontosan tudnia kellett, hogy nem szabadna, mert a volt felettese erre az indítékra várt. Köztudott tény, hogy feketékkel ne kötözködj, mert ha bármivel sikerül megsértened, akkor isten legyen irgalmas hozzád, mert elindul az ereszd el a hajamat. Elkezdtek pofozkodni, szegény kisfőnököm próbálta szétválasztani őket, de esélye nem volt. Kb az ötödik ökölcsapásig kiegyenlített küzdelem volt, amikor egy jobb egyenessel a néger srác a földre terítette a másikat, és szó szerint beledöngölte a betonba (pontosabban fogalmazva a szemben lévő iroda előtti ajtóba, és annak kövezetébe).

Még sosem láttam ilyen bunyót, ami komolyan élet-halálra ment volna. Egy biztos, hogy amit a filmekben látunk, az teli van tömve mindenféle effektekkel, mert igazából teljesen más hangja van, amikor puszta ököllel ütöd szét valakinek a fejét. Szerencsére ekkor már sikerült szétválasztani őket, így már csak egy embert kellett lefogni, nem kettőt. A szenvedő alanynak rögtön bedagadt az arca, aki pedig nyert, azt alig lehetett lebeszélni arról, hogy ne fejezze be, amit elkezdett, úgy fel volt hevülve.

A pórul járt csávókának állt még feljebb, és kihívta a rendőrséget, hogy őt megverték. Valami csoda folytán sec perc alatt ki is jöttek a helyszínre, de ekkorra a másik felet diplomáciai okok miatt már eltávolította a cégem. Az sajnos köztudott tény, hogy akármilyen összezörrenés van, akármi történt, mindig a néger viszi el a balhét. A zsaruk egészen addig komolyan érdeklődtek a másik srác kiléte felől, amíg be nem csíptek a szenvedő alany leheletétől. Ekkor már csak a kérdésben forgó alany személyi számát és nevét kérték el látatlanban, de az ügyet lezártnak tekintették.

Érdekes nap volt az biztos. Ilyet se láttam még....

Párbaj Reloaded

Múltkori párbajos cikkemből pár dolog kimaradt, mert mindketten úgy írtuk, hogy egymásét nem olvastuk el.

Múltkor nem írtam, de szerintem Detti szomszédai is megkedveltek. Barva utáni napon még az udvaron is lehetett hallani, hogy a lakásukban valaki hangosan horkol, amikor elkezdtem összeütni a cipőmet, hogy lemenjen róla a sár. Egyszer csak a horkolás hirtelen abba maradt. Meg ugyanabban a pillanatban a cipők összeütése is. A postaládájukat is összetörtem véletlenül pont Karácsonykor. Szegény Detti biztos furcsán érezte magát mikor becsöngetett és ezt mondta: Boldog Karácsonyt! Összetörtük a postaládát.
Amúgy ez már a második eset volt, egyszer Detti is eltörte korábban, és akkor teljesen letört. Amikor megjött vezetésből még benne volt a lendület, és kaput is tiszta erőből tolta, meg se kottyant Neki a kinyitott postaláda.

Mielőtt kimentem CR-ra Detti mindig 5-kor kelt, és nem azért mert reggel még újságot hordott munka előtt, hanem mert korán jár dolgozni. Amikor ott voltam 2-kor, 4-kor (wc lehúzásra), és 6-kor kelt (mert 5-kor nem tudott a fáradtságtól). Ebédidőben pedig kocsiban aludt evés helyett, mert napközben annyira fáradt volt.

Utolsó szombaton pedig megbeszéltük, hogy másnap reggel 8-kor kelünk, és megyünk Waterfall Garden-hez. Ő felkelt időben, én fél órával később, pedig kettőnk közül ő dolgozott még szombaton is (meg egész hónapban, még karácsonykor is). Ezt aztán nagyon megbántam. Egész pontosan utolsó este indulás előtt, amikor cserébe megkaptam utolsó számítógépes feladatot:)
De viccet félretéve azért ezt úgy kellett volna, hogy amikor Detti felajánlotta, hogy keljünk 8-kor, akkor nem kellett volna hagynom (mielőtt ezzel szivattok commentekben nem azért, hogy én tovább tudjak aludni).

Vezetésbe egy idő után már elég jól belejöttem, amikor Detti mellettem ült egyszer sem mentem be egyirányú utcába (mindig időben szólt), ő már csak dudát kezelte. Elején még nagyon kellett koncentrálnom, és amikor mentünk haza Zarcerobol lehúztam az ablakot, és amikor már olyan hideg volt, hogy Detti 2 pulóverben is fázott, és megkérdezte, hogy hogy bírom rövidnadrágban, akkor vettem csak észre, hogy majdnem agyon fagyok.

Tudom, hogy számítógépes feladatokat nem kicseszésből adta, persze azért folyamatosan ezt mondtam Neki. Meg papírba csomagolt sajtot sem azért rakta szendvicsbe, mert mindig tudni akarta hogy milyen az íze, csak ő sosem merte kipróbálni. Úgy voltam vele, hogy nem helyi specialitás, mint a pejibaye, de az ötlet eredeti.

Azt csak viccből írtam, hogy vizet mindig én vittem (de azért remélem meghatódtatok a hősiességemtől), mert Manuel Antonion pont fordítva volt, és ő vitte a nagy vizes palackot (pedig menni is alig tudott, mert papucsa elszakadt), én meg majdnem megittam az egészet, csak egy kicsit hagytam a végén. (Ez miatt azóta is álmatlan éjszakáim vannak:)

Fesztivál előtt amikor elmentünk ebédelni 2 üdítőt is ittam, Detti pedig övének is meghagyta a felét. Mikor megittam az övét, és mondtam, hogy tök finom volt, nem is értem miért nem itta meg, azt mondta, hogy nem akart fesztivál előtt sokat inni, mert több órán át még látni sem fogjuk legközelebbi wc-t. Kedves volt, hogy Nekem olyan szívélyesen kínálta, és ezt csak utána mondta. Úgyhogy ez a fesztivál két szempontból is különleges: a látvány mellett a másik a szorongás volt. A vége felé már inkább az utóbbi miatt. Egy biztos, erre a fesztiválra mindig emlékezni fogok.

Már másokkal is geocachingeltem, de amikor Vele mentem, és mondjuk Detti megtalálta a ládát akkor az volt 2. legjobb. Amikor meg én találtam meg az az 1. :)

Amikor hazajöttem Detti mesélte, hogy egér volt a lakásában (ami megint az én bűnöm, mert mindig nyitva hagytam az ajtót. Még jó, hogy egy A4 papírra írta a bűneimet, és ez már nem fért rá), és hogy az még rosszabb volt, mint amikor ott voltam. De az jó lett volna ha akkor ott vagyok, hogy kiirtsam. Egészen meghatódtam, hogy azért egy egér kiirtására képesnek tart (ha windows installt nem is merte rám bízni) .

Párbajban ezt nem írtam (a párbaj az párbaj), hogy Detti mindent megtett azért, hogy jól érezzem magam. Mielőtt mentem előtte hetekig jobban takarított, mintha Erzsébet királynét látná vendégül. Még a saját szobájából is kipakolt, mert az csendesebb, meg nagyobb az ágy, és abban aludtam. A felmosórongyot teljesen elkoptatta, itthonról kért másikat:) Amikor mentem 3 fogásos vacsorát csinált, másnap pedig reggelire melegszendvicset.

Nagyon lelkesen segített mindenben. Az egyik egyik ilyen eset volt, hogy olyan részletesen írta le hogy munkahelye és lakása hol van, hogy még az is benne volt épület hol van az udvaron belül, és taxis egészen odáig vitt. Amikor egyedül mentem kirándulni mindig írt sms-t, hogy minden rendben van-e, mikor Poas-hoz mentem még azért is, hogy vigyek pulóvert mert hideg lesz(pedig Zarcerobol hazafelé megtudta, hogy nem vagyok fázós:). Próbáltam megoldani minden helyzetet magamtól (nem akartam szólni azért sem, hogy étteremhez hívjon taxit, és azért szálltam be kocsiba), persze mielőtt felmásztam fára írtam sms-t hogy most indulok. Tudtam, ha túl gyorsan leérek nem az lesz az első ötlete, hogy eljön PDA-ért, hogy legyen mivel geocachingelni.

Amikor megtalált egy ládát, vagy egy jó rejtekhelyet a ládának, meg minden más esetben, amikor a siker valójában az ő érdeme volt, mindig királyi többesszámban beszélt.
Utolsó hétvégén mikor elaludtam még akkor is teát főzött mire felkeltem.
Azzal most is mindig meglepetést okoz, hogy minden apróságban milyen figyelmes.

Egy dolog miatt nagyon csalódtam Dettiben. Amikor cipőmbe mikulás ajándékot rakott lebukott, és rájöttem, hogy nem is Mikulás hozza az ajándékot.

Házi gyíkom

***Ezt a bejegyzést Anyának dedikálom, ő érdeklődött pár hete, hogy mi van a házi gyíkommal.***

Él és virul!!!!! Ma újra előbukkant, a szokott helyén volt. Már kezdtem megijedni, hogy történt vele valami, hisz idén még nem is találkoztunk, sőt van az már bő 2-3 hónapja is.

Mint látni az idő vasfoga felette is eljárt: megpocakosodott. Megbeszéltük, hogy mostantól az egereket is figyeli majd, és tesz róla, hogy ne tévedjen be több hozzám. Igazán rendes tőle, már én is megszerettem!!!

Irazu

***Ezt a bejegyzést a Ferinek dedikálom, mert ő idő hiányában (és a cartagoi kalandos karácsony miatt) nem jutott el ide. ***

Sajnos az amerikai kessingelőkkel nem tudtam találkozni, mert pénteken az Arenálnál voltak, hétvégén mentek át Monteverdébe, majd Manuel Antoniora. De megköszönték a segítségemet, és így ismeretlenül is nagyon hálásak voltak.

Két kiszemelt láda volt a hétvégére egymástól ellentétes irányban. A választás végül az Irazu vulkánra esett, azon az egyszerű oknál fogva, hogy a Zarcero melletti új láda Palmares közelében van. És hogy ez miért baj? Nos, Palmeres egy San Jose-tól nem messze fekvő kisváros, ami január utolsó két hetében éli ki magát. Kb a magyar Szigetes buliknak felel meg Costa Rica-i ízesítéssel. Még sosem jártam ott, ahogy a Szigeten sem, mert valahogy ez sosem érdekelt. A bikaviadaltól a Topen át a koncertekig minden megtalálható a bulizni vágyók számára. Akit esetleg ez felvillanyozna, az itt nézhet utána:

http://www.wikicostarica.com:16080/index.php/Fiesta_of_Palmares

Itt pedig a programokat találjátok (sajnos csak spanyolul találtam meg, de biztos vagyok benne, hogy elég sok sör elfogyasztása után ez sem okoz majd problémát, és bármelyik koncert élvezhető lesz):

http://www.fiestaspalmares.com/

Irazu Cartago megyében fekszik, így odafelé megálltuk a bazilika mellett is. Az amerikai házaspár jelezte, hogy ugyan jártak Cartagoban, de nem találták meg a nanonkat. Jó, hogy csak 15 percük volt, mert ment tovább a buszuk, de azért kétezervalahány megtalálás után illene kikapniuk elsőre... Megnéztük, és ott volt a helyén!!!

Cartago már szerepelt előző bejegyzésben is, de akkor nem raktam ki a piacassára képeket, amit most pótoltam. KILIKK IDE!

Bónusz kép: ez a kecses őzgida láb most a divat (meg a fél szem, ahogy a Mama mondaná). Ezzel szórakozott két srác a téren... Nem tudom nekem elég balesetveszélyes szórakozásnak tűnt így első ránézésre.

Aztán indultunk is tovább az Irazuhoz. A ládáról annyit tudtunk hogy 3174 méter magasan van a hegyen, útban az vulkánhoz. Elvileg csak "P&G" ami "park and grab" rövidítése, azaz csak kiszállsz a kocsiból és kikapod, viszont nehezítésként az utolsó pár méteren fel kellett mászni egy merdekebb szakaszon a fához, ami mellesleg egy hagymaültetvény mellett van. Ahogy a Miki szokta mondani, akik szatyorban élnek (hozzátenném köztük én is), azok számára elárulom, hogy ez azért érdekes, mert a hagymaültetvény közelében kígyók lehetnek. Tole még tegnap írt a német rejtőnek, hogy emiatt mennyire kell aggódnunk 10es skálán. Mire az válaszként csatolt egy képet egy kígyóról azzal az üzenettel, hogy "ez a kép ládától pár méterre készült". Majdnem visszaírtunk neki, hogy a te anyukád, de aztán türtöztettük magunkat. Felkészültünk, a bazilikában kiimátkoztuk magunkat, vittünk elsősegélydobozt, "lesz ami lesz, első megtalálók leszünk" csatakiáltással szálltunk ki a kocsiból.

Hát mit ne mondjak ez volt éltem legkönnyebben felejthető megtalálása. Nem voltam elájulve se a rejtéstől, se a környezettől, se semmitől. Az az egy tény tette izgalmassá a dolgot, hogy azon rinyáltunk, hogy ne találkozzunk kígyóval. Mit ne mondjak ennél még a susnyákos is sokkal jobban szokott tetszeni, mert ennek a rejtésnek aztán tényleg semmi értelme nem volt. Ott kezdődött, hogy nem lehetett sehol rendesen megállni. Majd kiszálltunk, a fa rögtön kiverte a szemünket, igen ám de egy 2 méteres hegyoldalon kellett felkapszkodnunk, ami kicsit meszzebb ugyan sokkal lankásabb volt, de akkor meg be kellett vállalni, hogy a bozótos füvön tedd meg az utolsó 5 métert. Ha már felkapaszkodtál, akkor a rejtést is láttad. A lyukon keresztül ott kukucskált a láda. Egy szó, mint száz, kikaptuk, alá firkantottuk (még csak jutalom se volt benne!!!!) és elhúztuk onnan a csíkot.

Innen már csak 1 kilóméterre volt a vulkán, amit nem hagyhattunk ki. Már régen jártam az Irazunál, és most voltam itt még csak másodszorra. Hihetetlen mázlink volt, mert kristálytiszta kilátás nyílt a kráterre. De mire befejeztük a fényképezkedést, már jöttek is a menetrendszerinti felhők, ami a képeken is jól látszódik.

Persze nem bírtuk ki, és itt is poggyantottunk egy ládát. Majd még beszélek Reynaldo-val, hogy nem baj-e, mert tudom, hogy ő is akart rejteni valahová Cartago-ba, de neki nem szokása nemzeti parkokat kiszemelni. Ha áldását adja, akkor publikáljuk, ha nem akkor majd megkérjük, hogy amikor arra jár, akkor hozza vissza a miénket.

Az Irazus képekhez KLIKK IDE.

Ma adakozó kedvemben vagyok, ezért kaptok még egy bónusz képet, íme egy Rio de Janeiro feelinges kép:

Angyalok álruhában

Nehéz hetem volt. Múlt hét péntek óta igyekeztem kipihenni magam, de hiába aludtam több, mint napi 8 órákat, még sem sikerült. Kedden annyira fáradt voltam, hogy még a fitnesz teremig sem bírtam elvonszolni magamat.

Szerdán már összeszedtem magam, de két órát ültem a dugóban, ami elvette a kedvemet a szintén bedugult bevásárló központban való parkolóhely vadászattól, nem beszélve arról, hogy a kedvenc órámról már amúgy is lekéstem.

Így inkább lefekvés előtt újra elolvastam a kedvenc részemet az Alkimistából. Ez a könyv mindig feltölt energiával és életerővel. Nem részletezem, de ez az egyik legkedvesebb könyvem, mert 100 %-ban átérzem a főhős érzelmi világát, és egy olyan ideológiát közelít meg, ami mindig is foglalkoztatott.

Csütörtökön Törpilla családi összejövetelre volt hivatalos, a 20 ezer kilométeres garanciavizsgálaton esett át 2 évesen. Mire visszakaptam már 5 óra múlt, és lépésben haladt a forgalom annak ellenére, hogy kerülőúton mentem.

Meglepődtem, hogy még ez sem zavart. Sőt, azon elmélkedtem, hogy tulajdonképpen mennyire szerencsés vagyok. Már sok mindenen mentem keresztül, és sorra vettem a döntéseket, amit eddig hoztam. Nem mindegyikkel értek egyet így utólag, de ha visszatekintek, akkor éppen akkor az élet azt diktálta. Azt vallom, hogy még mindig jobb rosszul dönteni, mint egy helyben toporogni, mint a tojó galamb, és arra eszmélni egy nap, hogy az élet elrohant mellettünk.

Hálás vagyok Törpillának, hogy immár két éve szolgál hűségesen. Nem lehet panasz rá, a legtökéletesebb kocsi a földkerekségen. És miért? Nem csak azért, mert keveset fogyaszt, vagy mert befér a legszűkebb helyre is, hanem azért mert az enyém!

Megérkeztem a bevásárló központba, és a kedvem is megjött az edzéshez. Mosolyogva kerestem szabad parkolóhelyet. Már időtlen idők óta alkalmazom a Titok elveit: "a konditeremhez legközelebb eső szabad hely az enyém lesz!" Eddig még mindig bevált, ha hittem benne. Kettőnél többször még sosem kellett többet köröznöm. Olyan is adódott, hogy egyáltalán nem hittem benne, az univerzum mégis teljesítette kérésemet. De az is előfordult már, hogy igaz-hamis állításokba fűztem bele ezt a mondatot. Ezen a napon ez így hangzott el: "az enyém lesz a legközelebbi szabad parkolóhely, mert nagyon szerencsésnek érzem magam!" Közben mosolyogtam, mert úgy éreztem, ma semmi sem baj, a legtávolabbi parkolóhellyel éppen ugyanannyira beértem volna.

És akkor valami nagyon különleges és meglepő dolog történt. Csigalassúságban közeledtem a második kör végéhez, amit a mellettem lévő autós már nem bírt idegekkel, ezért mellém jött, és megpróbált megelőzni. Míg egy másik menet iránnyal szemben akart behajtani, mert látta, hogy valaki éppen tolat kifelé.

A két cápa rögtön lecsapott áldozatára, indexüket kitették, hozzá teszem, hogy mindkettő pofátlanul, mert az egyik ugye eredetileg mögöttem volt, a másik pedig menet iránnyal szemben jött volna be. Talán két nappal ezelőtt felháborodva dudáltam volna le őket a pályáról, de ma még ez sem idegesített. Érdeklődve figyeltem, hogy mi lesz a vérre menő csata végkifejlete, hiszen engem úgy beszorítottak, hogy ha akartam volna, akkor sem tudtam volna megmozdulni. Csak mosolyogtam, hogy ezek képesek lennének ölni egy felszabaduló parkolóhelyért.

Valami csoda folytán a tolató terepjárós rám mutatott, jelezve, hogy a hely engem illet. Nem értettem a kitüntető figyelem okát, és azon elmélkedtem, hogy vajon ő honnan a csudából tudta, hogy valójában én vagyok jogosult a hely elfoglalására. Igen ám, de eközben a szabálytalankodó padlógázzal akarta megközelíteni az üresedő helyet. A terepjáró ezt észlelve jelzett neki, hogy nem az övé, mire a másik még hangosabb motor bőgéssel jelezte nem tetszését. A vita odáig fajult, hogy a terepjáró visszaparkolt, és még a motort is lekapcsolta. A másik két vetélkedő bosszúsan nyugtázta vereségét, és odébb álltak, így lett enyém a hely.

Ekkor értettem meg, hogy valójában szerencsés vagyok. Míg sokan mások semmiféle jelentőséget nem tanúsítottak volna ennek a mindennapi helyzetnek, addig én jótevőmben felismertem az emberi lénynek álcázott angyalt. Mert bizony semmi sem véletlen. Vallom, hogy minden személy, aki keresztezi utunkat fontos szerepet játszik az életünkben: valamit vagy tanulnunk kell egymástól, vagy pedig valamilyen üzenetet kell a másik tudtára adni, amire persze az esetek többségében nem kerül sor, mert egyik fél sem fektet elegendő energiát ezek megismerésére e rohanó világban.

Néha csak egy röpke pillanatra találkozunk, de sokszor életre szóló barátságok is kötődhetnek. Mindenesetre én ezt egy "good omen"-nek vettem.

Geocaching Escazuban II. rész

A harmadik kereszt már a hegycsúcson volt, a kilátás innen volt a legjobb. A láda pedig a hegycsúcs másik oldalán volt nem messze, de a gps elég pontatlan volt. A közelben az összes fát megnéztem kb. egy órát voltam ott, de nem lett meg. Visszamentem a tisztásra megettem a szendvicseket(sima szendvics, semmi papír, semmi extra ez első két hétben), és mentem a fához. Először csak felmásztam, de csak addig hogy lássam, hogy ott van -e.
Két dolog jutott az eszembe:
-Épeszű ember nem tesz ládát fára 7 méter magasan
-nem mászik fel érte
Lementem fényképezőért, és másodszor már felmásztam teljesen, hogy ki is tudjam venni.

Ahogy mentem vissza étteremhez azon gondolkoztam hogyan fogok taxit hívni, mert amikor mentem felfelé zárva volt. Már majdnem odaértem, amikor megállt egy autó amiben 3-an ültek, és megkérdezték hová megyek. Nem tudtak angolul, de értettem mit akarnak. Mondtam, hogy Escazu, és mondták, hogy üljek be. Egy kicsit gondolkodtam, de aztán beültem. De utána észrevettem, hogy a mellettem ülőnél az ajtón van egy jó nagy vadászkés. Úgyhogy most már inkább azon gondolkoztam hogy tudnék kiszállni, és azt terveztem, hogy amikor majd meglátom éttermet mondom, hogy ott akarok kiszállni. Szerencsém volt, mert étteremnél rendőrök voltak, és igazoltatták az arra járókat. Annyiban volt más, mint itthon hogy 5-6 rendőr volt mindegyik golyóálló mellényben és 2-3-nál géppisztoly.

Őket is megállították, és akkor kiszálltam. Megkérdeztem rendőröket, hogy gyalog mennyi idő alatt jutok el Escazuba, és azt mondták 1 óra. Tudtam, hogy akkor semmiképp nem érek Detti munkahelyéhez, és gondoltam ha már úgyis igazoltatták őket, akkor nem veszélyes velük továbbmenni, de azért megkérdeztem egyik rendőrt, hogy szerinte biztonságos -e velük lemenni, és ezt mondta "MAYBE". A másik meg azzal poénkodott, hogy menjek le velük 100 dollárért már biztos levisznek. Visszaszálltam, és gondoltam hogy max majd pénzemet akarják lenyúlni, és túl sokat akarnak az útért kérni. A sofőr kicsit beszélt angolul, és a két nyelvet keverve megkérdezte, hogy honnan jövök, meg hogy Magyarországon Euro van -e, meg azt szót használta, hogy "collectivo". Azt hittem azt akarja, hogy Euroban fizessek, és mondtam, hogy nincs nálam, de aztán rajöttem, hogy mindenféle pénzeket gyűjt.

Még nem értünk egészen Escazuba, amikor megálltak valamiért egy autószerelő műhelyben, gyorsan kiszálltam, csináltam róluk pár képet, aztán gyalog mentem Escazuba.

Busszal San Jose-ba, utána taxival Detti munkahelyére.

Még mindig szakadt nadrágban voltam (Nem azóta, hogy előző nap elszakadt a templomnál:). Túrára abban akartam menni, nehogy a másik is elszakadjon (Nem csak két nadrágom volt, mielőtt még az összes comment erről szólna). Utána meg le akartam cserélni, de aztán felvettek kocsival. Amikor Dettivel a parkolóban találkoztam, be akart hívni munkahelyére és mondtam, hogy így inkább nem kéne, de ő mondta, hogy többiek már úgyis hazamentek.
Megmutatta hol ül munka közben, a kisfönőke helyét is aki pont mögötte van.

Így azóta tudom, hogy honnan ír, amikor 10.000 km távolságból beszélgetünk gtalkon:)

A többi képet ITT NÉZHETITEK MEG!!!!

Geocaching Escazuban I. rész

Második nap Escazuba mentem geocachingelni. Legtöbben biztos más programot választottak volna, de megérkezés után is egyből geocachingelni akartam: megkeresni Detti rejtését a munkahelye mellett a parkban. Eredetileg úgy terveztem, hogy amikor a gép földet ér, akkor indítom a stoppert, és lemérem mennyi idő alatt találom meg. (Jó kis tervek ahhoz képest, hogy első este olyan fáradt voltam arra sem emlékeztem Detti mit mondott a házirendről:) Mikor ezt terveztem még senki sem találta meg, de utána már nem lehettem volna első megtaláló, meg amire mentem el is lopták a ládát. De ez sem általános, hogy első két nap geocaching, a fővárost meg csak második hétvégén néztem meg. De hát ott nem volt jó láda, csak Dettié, azt meg ellopták addigra.

Itthon úgy szoktam kiválasztani a ládákat, hogy oda megyek, ahol a képek, meg a leírás alapján szép a táj, és jót lehet túrázni. CR-n könnyebb volt, mert oda mentem, ahol Detti már járt, és mondta, hogy érdemes elmenni, vagy oda mentünk együtt, amit még ő sem talált meg (akkor még volt ilyen:) de tudta, hogy jó helyen van. Meg a 3 keresztnél lévő ládáról már tudtam a blogjából is, amit már akkor napi rendszerességgel olvastam (ugye Detti:). Előző este részletesen elmondta, hogy hogyan jutok el az étteremig ahonnan ők is indultak. Jó alaposan elmagyarázott mindent, de azért kicsit értetlenkedtem, hogy ne csalódjon bennem.

A leírás alapján könnyen odataláltam a buszmegállóba, felszálltam "Bus Heredianos"-ra, és figyeltem az útra, hogy ne tévesszem el az említett körforgalmat, de olyan nagy volt, hogy több száz méterről lehetett már látni. Meg utána a Nissan autószalon ahol le kellett szállni akkora volt, hogy majd kiverte a szemem. Sikeres volt a szájbarágó, jó helyen szálltam le a buszról. De innen önállósítottam magam, mert annyira hangulatos volt a buszozás, és megkérdeztem azokat akik még leszálltak, hogy hol buszmegálló Escazu felé, és nem taxival mentem tovább.

Csináltam pár képet a főtéren a parkról, meg a templomról, majd kerestem egy taxit.
Ez a taxis nem gyakoroltatta velem a Suzuki kiejtését, meg az ajtót is lehetett nyitni belülről, csak éppen azt nem tudta hol van ahová menni akarok. Megkérdezte a rendőröket, és felvitt az étteremhez. Majdnem negyed órán át mentünk jó meredek úton felfelé. Innen már nagyon szép volt a kilátás mindkét irányba.

Az első keresztig jó meredek volt az út, hosszú részen agyagos sziklás folyómederben kellett menni, és az agyag még száraz időben is csúszott. Meg azért is fáradtam jobban, mint máskor mert 2 liter vizet vittem, amit csak akkor szoktam amikor együtt mentünk. (Akkor mindig én vittem az összes vizet. Manuel Antonion mégis pont az itta meg majdnem mindet, aki nem vitte, és csak egy kicsit hagyott a végén:). Az első láda a kereszt fölött volt egy szikla alatt. Könnyen megtaláltam, mert Detti elmondta pontosan, hogy hol van, sőt még azt is merre induljak az étteremtől. (Jó ez még csak a második nap volt, két hét után már olyan helyekre küldött, ahol nem is volt láda.) Egymás után találtuk meg ezt a ládát, pedig majdnem két hónap különbséggel voltunk ott.

Második kereszt felé egy részen jó volt a kilátás, és csináltam egy csomó képet. A láda a kereszt fölött volt nem sokkal. Az additional hint alapján 7 méter magasan meg a gps is egy fához vezetett, de úgy döntöttem, hogy majd inkább visszafelé mászok fel, mert először fel akartam jutni a hegycsúcsra, hogy lássam a kilátást. Úgyhogy egyből mentem is tovább a harmadik kereszthez.

Folytatás következik...

Még több képhez KLIKK ide!!!

The world is mine

Ez lett a neve a legújabb ládánknak.

Igazából a hegy lábához akartunk rejteni, de ott nem találtunk jó helyet, még a kis patak is ki volt száradva. Viszont a második keresztnél találtunk egy hangulatos kis tisztást, egy remek fával. Itt megpihentünk, és amikor ott ücsörögtünk olyan érzésünk volt, mintha az egész világ a lábunk előtt heverne.

A comra is felkerült:

http://www.geocaching.com/seek/cache_details.aspx?guid=f7ac180f-527e-4467-a3ae-7c6de28d92c5

A KÉPEKET ITT TALÁLJÁTOK!!!!!

Remélhetőleg így többeket tudunk inspriálni arra, hogy a harmadik keresztig felmásszanak. Elvileg nem szoktunk másik láda tövébe rejteni saját ládát (jó, azért nincs annyira közel egyik ládához sem), de valljuk be, nem mindenki olyan elvakult, vagy van olyan kondicióban, hogy 7 méter magasról levadássza. Rájuk gondolva esett a választás erre a helyre.

Sacramento

Amikor felmentem a vulkánhoz szombaton, akkor vittem magammal plusz egy ládát rejteni (most már szokásommá vált, hogy nem indulok el legalább 1 vagy 2 láda nélkül biztos ami biztos.)

Találtam egy helyet, ahol szép volt a kilátás, megálltam, lefotóztam. Ekkor vettem észre, hogy ott van egy Sacramento tábla a híd mellett. Először egy kidölt fa alá helyeztem el óvatosan, de végül meggondoltam magam, és a pici híd másik oldalán egy fa gyökér és mohás kő közé helyeztem.

Ezzel a ládával szeretném ösztökélni az embereket, hogy többen látogassanak a Barva vulkánhoz. Innen még kb 500 méter, és csak utána megy át az út földútba. Itt parkoltam le a Törpillát, és innen gyalogoltam fel.

A geocaching.com-ra így került fel a ládám:

http://www.geocaching.com/seek/cache_details.aspx?guid=2a710d31-af31-4098-9eee-2feac81d3960

Ma kiderült, hogy az a csávóka nem lelkiismeretességből gondolta meg magát, hanem azért mert a haverom beszólt neki. Amúgy elég kedves volt, tulajdonképpen csak sok sikert kívánt neki gúnyosan. Mire ő meg visszaírt, hogy most mérges vagy? Ha én írtam volna neki, akkor nem lettem volna ilyen elnéző. De legalább észre vette magát, és visszavett az arcából. Még nekem is küldött üzenetet, hogy gratulál, hogy megtaláltam a ládájét elsőként, és bejelölt a comon, mint barátot... Persze elfogadtam, mert mindenki hibázhat egyszer...

Na elteszem megam holnapra, mert ma éreztem igazán a fáradtságot a sok kirándulástól.

A Sacramentos képeket pedig ITT NÉZHETITEK MEG!!!

La cruz de Alejuelita

Hát mit ne mondjak, én se vagyok normális. A tegnapi 16 km-es 3000 méter magason lévő túra után ma "csak" 2050 méter magasra másztam fel.

Erről már írtam egy korábbi bejegyzésben, mert akkor vágtunk neki először. Escazuból indultunk, egy étterem mellet hagytuk a kocsit, majd 3 ládát érintve értünk fel a csúcsra. Októberben csak a másdik keresztig illetve ládáig jutottunk, mert eleredt az eső, és így is alig tudtunk vissza botorkálni.

Ez alkalommal mázlink volt, mert nagyon tiszta volt az ég, ezért gyönyörű kilátásban volt részünk. Érdekes módon az első ládához a vártnál sokkal hamarabb és könnyebben értünk fel. Talán azért, mert nem töltöttünk két órát felesleges keresgéléssel ellenkező irányban. Tole hozott magával egy haverját (még ketten jöttek volna, de ők tico szokáshoz híven lemondták az utolsó pillanatban, már meg sem lepődöm). Az első ládánál átengedtük a terepet a Josénak, mivel mi azt már előzőleg megtaláltuk. Egész hamar megtalálta ahhoz képest, hogy még életében nem geocachingelt. Találtunk egy bogarat, amit viszünk tovább. Valószínűleg átadom az amerikiaknak, akikkel majd jövő héten geocachingelek, és akkor ők vihetik tovább.

A második kereszt sokkal "messzebb" volt, mint emlékeztünk. A közelében találtunk egy tisztást, ahonnan remek kilátás nyílik a városra. Szokásomhoz híven ide is rejtettünk egy ládát, amit majd egy másik bejegyzésben részletezek bővebben. Illetve a második kereszt sokkal rozsdásabbnak hatott így a napfényben, mint amikor csak a ködben láttuk.

A második láda, mint ahogy Feri is megerősítette 7 méter magasan volt egy fán. Mivel két fiúval voltam, ezért természetesen nekem nem kellett felmásznom. Ötletesnek találtam a rejtést, de sokak számára megközelíthetetlen...

A harmadik kereszthez is elég meredek út vezetett, de nem volt túlságosan messze. Erről a ládáról tudtuk, hogy soha senki nem találta még meg, de többen próbálták. A GPS vétel igen pontos volt, 5 méteren belül mutatott egy fára. A rejtő, amikor archiválta, akkor mondta hogy egy odúban kéne lennie a filmtégelynek. Hát ott nem találtuk, de készültünk, hoztunk egy másik film tégelyt, és ugyan oda rejtettük el. Ez a második olyan láda, amit mi pótoltunk.

Összességeben egy jó kirándulás volt, nem volt annyira fárasztó, mint a Barvás, de azért már érzem az izmaimban, hogy jól fog esni a megérdemelt pihenés. 2 találattal lettem gazdagabb, és még egy rejtéssel több van a számlámon. Ha így haladok, akkor lassan tényleg Costa Rica összes

ládája ki lesz pipálva.

Ha minden igaz akkor Feri is fog írni ugyanerről a kirándulásáról. Neki sokkal kalandosabbra sikerült, mint nekünk.

A képekhez KILIKK IDE!!!

Vulkán Barva - egy hajszálon múlt...

Ezt a bejegyzést a Mamának dedikálom!

Mindig ígérgetik, hogy manyána megyünk a Barvához, de sebaj, nem vártam több manyánára, neki vágtam egyedül. Törpilla jól bírta a 15 km-es túra rá háruló részét, igaz néha egyesben, de azért becsületesen felhajtott a hegyre. Találtam egy új rejtekhelyet egy újabb ládának, de erről majd egy külön bejegyzésbe,, elvégre több nap mint, kolbász.

Az utolsó 4 km-t gyalog tettem meg. Mit ne mondjak, le a kalapot a Mama előtt, aki ugyanezt a szakaszt megtette pár évvel ezelőtt. Nem mondom, hogy nem kellett nekem is néhányszor megállnom... Elértem a kapuhoz, szakadt rólam a víz, kifizettem az 1000 coloneses belépőt, majd nekivágtam a következő 2 km-nek az első tóig. Itt a sár már nem térdig, hanem csak bokáig ért, de világosban azért könnyebb volt kikerülni, már amennyire sikerült.

Tiszta tömegnyomor volt, legalább 20 emberrel találkoztam odafelé!!!!!! Igazából két okból mentem. Az egyik az evidens, mert szerettem volna megnézni világosban is. Másik pedig az, hogy annak a szemét rejtőnek, aki letiltotta a ládáját csak tagoknak, az az első ládáját is privatizálta. Mondta is a telefonos haverom, hogy ő el fogja lopni, ha még egyszer feljut oda. Mire én mondtam neki, hogy majd ellopom én, mert úgyis megyek oda. Tudom, nem tisztességes dolog, de úgy döntöttünk, hogy nem érdemli meg, hogy legyen ládája, főleg így, hogy egyetlen találata sincs. Amúgy irtó nagy mázlija volt, hogy őrangyala még időben felrázta, mert péntek este állította át, hogy minkét ládája publikus legyen. Szóval egy hajszálon múlt tényleg...

Igazán sikerélményem volt, mert mindkét ládát kevesebb mint 5 perc alatt találtam meg. Hiába, azért meglátszik, hogy ki volt a mesterem. Érdemes volt olyan sok susnyákost végig túrni, és olyan sok fát kiásni gyökerestül, mert most már magam is ráérzek, hogy hol nem kell feleslegesen kutatni, és csak odamegyek, jól megnézem, logikusan végig gondolom, és kikapom.

Főleg ennek a szerencsétlennek a rejtése töltött el büszkeséggel, mert előttem ketten nem találták, közte a telefonos haveromat!!!!!! Mindkét láda igen nagy volt, már ami a méretüket illeti, és az egyikben tök jó, ajtóra akasztható kagylós csilingelő volt!!! Amúgy a másik ládát archiválták, mert nem keresték elegen, ezért a rendszergazda levette. De így is be lehetett jelenteni a megtalálást. Azért volt gyanús, hogy TUDTAM, hogy van ott láda, de amikor mi a Ferivel felmentünk, addigra pont leszedték...

Azt olvastam egy leírásban, hogy a Barva vulkán azért különleges, mert két krátere van, és mindkettőt lagúna fedi. Gondoltam, ha már idáig eljutottam, akkor ezen a 2 km-en már ne múljék, elsétálok oda is. Hát ráfáztam, mert kb. 40 perces séta után egy hatalmas kidőlt fa torlaszolta az utat, mellette egy tábla, hogy tilos az Á. És persze pont itt, akkora sár volt, hogy bokáig süllyedtem, és hasra estem, de nem ütöttem meg magam sehol, nem kell izgulni. Még egy másik részen megpróbáltam tovább menni, de az is zsákutca volt, így fordulhattam vissza.

Viszont megérte, mert itt láttam ZÖLD kolibrit. Már hónapok óta vártam a zöld kolibri érkezését, amit jelnek tekintek, mert tudom, hogy csak jót jelenthet, és persze pont akkor, amikor a legkevésbé számítottam rá, akkor bukkant fel!!!!!

Összesen (4+2+2)x2=16 km-t gyalogoltam, és 3 ezer méter magasan voltam, megérte elmenni. Sőt, így összesen már 30 megtalálásom van (+1 ami nincs meg a comon) és 7 (+1 ami nem ez én nevem alatt van közvetlenül) rejtésem. Nem semmi!!!

A képekhez KLIKK IDE!

(gyk.:Á= Micimackóban volt, tilos az átjárás)

Bónusz kép: szegény ember esernyője

Párbaj: Hogyan kergessünk egy programozót őrületbe egy hónap leforgása alatt? VS Amikor már a windows installt sem merik rád bízni

Hát akkor következzék az ígért két bejegyzés:

Hogyan kergessünk egy programozót őrületbe egy hónap leforgása alatt?

lett az én bejegyzésem címe, míg a Feriét az

Amikor már a Windows installt sem merik rád bízni

cím alatt találhatjátok.

Döntsétek el, hogy a bejegyzések alapján ki szivatott kit jobban.

Jó szórakozást kívánunk!

Hogyan kergessünk egy programozót őrületbe egy hónap leforgása alatt?

Ferivel megbeszéltük, hogy kéne egy viccessebb hangvételű bejegyzést írni a mindennapokról. Az ötletet én tovább fejlesztettem, méghozzá úgy, hogy két különböző szemszögből írjuk meg a viccesebb történeteket. Akkor következzék az én verzióm.

Hogyan kergessünk egy programozót őrületbe egy hónap leforgása alatt?

Mivel nekem mindkét (fiú)testvérem nagyon jól ért a számítógépekhez, ezért viszonylag könnyű helyzetben voltam, mert nagyjából ismertem a gyenge pontjukat, és a hajlandósági szintjüket bizonyos dolgok irányába.

Ennek függvényében én így cselekedtem:


1. Bújj bele az ártatlan segítségre szoruló kishúg szerepébe már hónapokkal előtte, aki egy önalfabéte a számítógépekhez. Győzd meg arról, hogy mennyire magadra maradtál, és rajta kívül senki sem tudja megoldani a problémáidat, ami google chrom után adódnak, egyáltalan csoda, hogy a számítógéped még bekapcsol.

2. Találj ki neki valami programozós feladatot, amihez te amúgy sem értesz és akár szükséged is lehetne rá, ő majd örömmel felajánlja, hogy segít megoldani. Én a google analitics-ot kértem. Kösd a lelkére, hogyha a föld az éggel összeszakad, akkor is meg kell csinálnia majd az 1-es pontban említett dolgok miatt.

3. Amikor hulla fáradtan megérkezik egy cirka 20 órás utazásból, akkor add elő a kisangyal szerepét. Főzz neki valami finomat, legyél elnéző, ha eltöri a WC kefédet, ne ródd fel neki, hogy hiába tépted a szádat első éjszaka, mert semmit nem jegyzett meg a "mi, hol van, mit csinálj merre mennj" stb gyorstalpaló előkészítésből, vagy hogy a neki szánt welcome ajándékot (térkép és Costa Ricás könyv, amit te hasznosnak gondoltál számára) csak egy héttel később veszi észre, és akkor sem biztos benne, hogy az az övé.

4. Eljött a te időd. Kellőképp elaltattad a figyelmét. Most jön az első pofon. Találj valami olyan fatális hibát, amit mondjuk csak egy hatalmas, világhírű cég tud csinálni, majd a lehető legtermészetesebben add elő, hogy ez nálad egyik napról a másikra elromlott, és BEZZEG xyz-nek a honlapján ez milyen remekül működik, akkor nálad miért nem? Lehetőleg xyz egy általad nagyra tartott mellesleg főállásban programozó személy legyen, akkor tudat alatti énje rögtön bekapja majd a csalit, és elfogadja a kihívást.

5. A hiba, amit én találtam ki, az volt, hogy pár napig nem látszodtak a kommentek a blogomon, ami persze egy google bloggeres defekt volt, de némely pajtás blog kivételezett helyzetben volt, és nekik nem volt ilyen jellegű problémájuk. Ha igazán lelkiismeretes, akkor órákat fog ezzel tölteni, míg hosszú keresgélés után fog csak rájönni, hogy semmit se tehet, a hiba gyökere nem az ő hatásköre. BINGÓ.

6. Várj pár napot, és amikor tudod, hogy csak pár nap múlva lesz elérhető, ha akarna se tudna azonnal segíteni, akkor hívd fel, és síri hangon közöld vele, hogy nem működik az interneted. Egész úton hazafelé a lehetséges hibaforrásokat fogja latolgatni magában, ahelyett hogy jól érezné magát. Csoda ha ezek után még az egyirányú utcába is behajt?

7. Mikor megérkezik, első dolga lesz, hogy neki leselkedik, és megszereli. Ha megkérdezi, hogy az ipod touchon, működik-e a net, akkor igennel válaszolj, ez garantáltan megzavarja majd. Ha rákérdez, hogy hozzá nyúltál-e a kábelekhez, akkor nyugodtan ismerd be, hogy ki-be dugdostad őket, míg magad sem tudtam már, hogy mi hol volt eredetileg. Ekkor tévesen azt gonndolja majd, hogy valóban valamit elrontottál, pedig te csak a wireless wifi-t kapcsoltad le a számítógépről, amire ő nem fog rájönni, mert nem nézi ki belőled, hogy ilyet tennél vele. Majd amikor mégis rájön, (mert a huszadik hibakereső program felisntalálása után előbb vagy utóbb kiderül a turpisság) akkor színleld azt, hogy nagyon fáradt vagy, mennj be a szerverszobába, és kapcsold ki a netet. Meg fogja ütni a guta, hogy a számítógéped újra indítása után még mindig fent áll a hiba. Jól feladtad neki a leckét, addig fogja törni a fejét, míg rá nem eszmél, hogy más kütyün sincs internet. Ekkor viszont már jobb ha nem csak színleled az álmosságot, hanem eltűnsz a balfenéken, és megvárod míg elszáll a haragja...

8. Kecsegtesd meg neki egy lehetséges windows isntall lehetőségét, majd gondold meg magad az utolsó pillanatban.

9. Ha már kifogytál a számítástechnikai feladatokból, és a google analiticsot is megcsinálta, és még nem folytott bele egy kanál vízbe, akkor itt az ideje, hogy megadd neki a kegyelemdöfést.

Vidd el kiránulni, és ajánld fel neki, hogy csinálsz neki is szendvicseket. Nem fogja feltételezni rólad, hogy direkt hagytad benne a sajtos papírt, és majd csak az utolsó falatnál fogja megjegyezni, hogy: te, ennek mintha papír íze lenne... Bírd ki röhögés nélkül, és ártatlanul mosolyogva csinálj úgy, mintha nem tudnál semmit sem erről.

10. Nézd végig a pda-dat (vagy akármilyen kütyüdet) és keress rajta valami gyári defektet, egy számodra teljesen haszontalan programot, és győzd meg, hogy neked ez életbe vágóan fontos lenne, hogy működjön -lehetőleg mindezt az utolsó napra időzítsd, hogy ne tudjon aludni egész éjszaka a 20 órás utazás előtt.

+1. Bónusz feladat: ha már hazament, és azt hiszi, hogy végre örökre megszabadult tőled, kérd meg, hogy szerelje meg a GPS-ed látatlanba. Elég ha csak mondjuk lezárod a billentyűzetet a hold gombbal. Valószínűleg ekkorra már tényleg mindenre fel van készülve, és ezzel (vagy más dologgal sem) sem okozol már neki fejtörést. Megedződött.

VÉGE

Védelmemre legyen mondva, hogy én tényleg tudatlanságból vagy a szendvics esetében fáradtságból végeztettem el a fenti gyakorlatokat a Ferivel, nem pedig rosszindulatból. A wifit pedig tényleg nem direkt kapcsolatam le a gépemen, és az is csak véletlen egybeesés volt, hogy amikor ő már újra elindította a gépemet, akkor valóban elszállt a wifi. Azon csodálkozik, hogy ezek után én miért nem róvom fel neki, hogy egy hónapig nem aludtam rendesen vagy hogy eltörte a WC kefémet... Hát most már tudjátok, hogy igazából ő volt a hős, amiért elviselt engem.

A fent említett elbeszélés valóban megtörtént esemény(sorozatokon) alapul, de erősen fel lett nagyítva... Amúgy tényleg szeretetre méltó tüneményes kisangyalka vagyok (ahogy Anza mondaná TÜNDI BÜNDI ÉPITÖRP), és nem szándékosan szivattam a Ferit, aki arra kért, hogy írjak olyan megtörtént dolgokatb is, amit magamra vállalok, hát akkor következzen ez a lista:

- A Festival de Luz napján együtt ebédeltünk, és én tudva, hogy este 9-ig fogunk a kempingezők mellett tengetni az időnket, ezért csak szürcsölgettem a gyümölcslét, de a felét meghagytam, és felajánlottam a Ferinek miután ő már megivott 2 pohárral. Mikor már indultunk volna hangos nevetésben törtem ki, és ekkor esett le neki, hogy miért nem voltam hajlandó sokat inni.

- Mint azt a Dominicálos postban is megírtuk, ő hamarabb érkezett az Manuel Antoniora az én előre küldött 3 csomagommal, és az ő egy hátizsákjával, így megkérdezte telefonon, hogy mit vegyen másnapra. Mondta, hogy vizen, almán és teán kívül kell-e még más másnapra. Mondtam neki, hogy igen műzli. Nem emlékszem már pontosan, hogy mi volt, mit hozott, a lényeg a történetben, hogy a teát ő mondta magától és az nem volt köztük, amit én szóvá is tettem. Szegényt addig szekáltam ezzel, míg megkérdezte, hogy hánykor kelek másnap. Mondtam, hogy 9-nél hamarabb biztos nem. Erre felkelt 6-kor (zárva volt a bolt, azt mondták neki hogy 7-kor nyit), 7-kor (nem tudta, hogy nem kell elhinni, hogy 7-kor ténylegesen ki is nyitnak) és 8-kor is, hogy elmennjen a boltba.... ekkor már tényleg lelkiismeretfurdim volt...

- Nem elég, hogy Dominicálon elzavartam, hogy keressen meg két olyan ládát, amit már ezer éve senki sem talált meg, de még a tetejében Karácsonykor ahelyett, hogy megint beszöktünk volna egy vulkánhoz (Irazut tűzte ki célul) elcsaltam ládázni az isten háta mögé egy olyan ládához, ami 2004-ben raktak fel, és nem hogy senki nem találta meg. de még csak nem is kereste senki. A történetet innen ismeritek.... elég kalanodsara sikerült, mert a bérelt autót ott kellett hagynunk, a féke elromlott stb. Amikor kiszálltunk az első taxiból, akkor azt hittem, hogy ő még bent szerencsétlenkedik (és ezt így meg is mondtam neki), közben arra vártak a sofőrrel, hogy én nyissam ki az ajtót, mert belülről nem nyílt. Szóval én szerencsétlenkedtem igazából...

-Amikor elrejtettük a Carrizal-os ládát, akkor gyakorlás képpen az én GPS-re mentettük el a koordinátát, de erről az aprócska tényről mindketten megfeledkeztünk, és lelkiismeret furdalást okoztam neki, hogy ő vesztette el a koordinátákat, így utolsó nap még oda is visszamentünk, hogy ne essen folt a becsületén...

Feri egyéni stílusát nagyon sokáig magamra vettem, minden poénját halálosan komolyan gondoltam, és csak az utolsó 3 napban bátorodtam fel igazán, annyira, hogy vissza is vágjak neki. Persze ez már nem tetszett neki annyira, és kérve kért, hogy az utolsó nap már nem ér ilyet csinálni. Már nem emlékszem konkrét dolgokra, de lehet, hogy az ő bejegyzéséből kiderül.

Egy szó, mint száz, nagyon jól összerázkodtunk az egy hónap alatt, és ha ti csak tized annyit nevettetek ezen a bejegyzésen, mint mi a történtek felidézésekkor, akkor már megérte megosztani veletek is.

Amikor már a windows installt sem merik rád bízni

Dettinek támadt az ötlete, hogy írjunk mindketten egy bejegyzést a vicces hétköznapokról. Egyből arra gondoltam, hogy hosszú a lista azokról az esetekről, amikor ő ugratott engem, és ezek közül megírom azokat amiken ennyi idő után már én is tudok nevetni.

De aztán elárulta a bejegyzésének a címét, amiből kiderült, hogy ő ezt már megtette. Legtöbb esetben számítógépes feladatot kaptam, először még mondtam is, hogy pár perc múlva kész leszek, de utána tudtam, hogy ezek válogatott feladatok, és inkább azt válaszoltam, hogy másnapra meglesz. Gondoltam, hogy ha egész éjszaka küzdök vele akkor biztos kész lesz, és majd másnap azt mondom hogy 5 perc alatt meglett, de ezt aztán nem tudtam mondani, mert furcsán hangzott volna, hogy "nem lett meg, de csak 5 percet foglalkoztam vele".

Aztán már csak abban reménykedtem, hogy kifogy az olyan számítógépes ötletekből, amiket nem tudok megoldani, de ezt megbántam, mert az első ilyen esetnél olyan szendvicset adott amiben sajton rajta maradt a papír. A meggyes pitének azért jobb íze volt. Utólag gyanúsnak kellett volna lenni, hogy mindig válogatott a zacskóból, hogy melyik az enyém, de akkor azt mondta, hogy azért mert abban több a gépsonka. Meg a papír is több volt.

Egyszer mondta, hogy cseréljem ki a vízmelegítőt, majd hozzátette: "Biztos nem fog megrázni az áram, csak a vezetékeket kell összekötni", de akkor már én mondtam: "Nincs inkább valami számítógépes feladat". A windows lefagyása mégsem olyan rossz, mint az áramütés. Amikor pedig már csak windowst kellett volna a gépére installálni, arra is azt mondta: "Inkább ne". Négy hét elég volt, hogy már a windows installt se merte rám bízni. Még jó, hogy azt elhitte, hogy a laptopját vissza tudom tenni a táskájába.

Mikor párbaj kitalálásakor rákérdezett, hogy számítógépen kívül ugratott -e más dolgokkal is, akkor egyből felsoroltam Neki sok dolgot. Szóval akkor is élt a lehetőséggel, amikor épp nem volt gép a közelben. De akkor ezekről az esetekről ő ír részletesen, nem akarom megismételni, elég ha egyszer nevettek rajtam. Én is igyekeztem viccesebbé tenni a dolgokat, de nem voltam annyira ötletes, én csak kirándulni mentem, Detti meg hónapokig erre készült.

Saját módszereim során sokkal hétköznapibb eszközöket választottam, mint ő.
Az első ilyen volt a wc-kefe(ennél azért kevés hétköznapibb dolog van), amit egyből első héten eltörtem. A wc-t pedig mindig úgy húztam le éjszaka, hogy amikor épp hozzáértem semmi nem történt. Amikor pedig egy kicsit jobban megnyomtam, akkor meg olyan hangja volt, hogy azt hittem összeszakad a ház. Szegény Detti minden alkalommal biztos nem álmodta azt, hogy egy vízesés hangját hallja. Még jó, hogy a lakásban a wc volt a legkisebb helyiség, kamra nem volt, így oda nem tudott bezárni azért, amit a wc-ben csináltam.

Barvánál ahol az éjszakai túrát csináltuk mások is jártak, de nem olyan későn, mint mi, hanem épp sötétedés után, és az egyik geocachinges logban írták, hogy több "coyotes" és egy "cougar" is követte őket. Detti ezt megtalálta, elküldte Nekem + megköszönte hogy milyen eredeti ötlet volt ez a túra(ez volt az egyetlen, amit én találtam ki), és hogy nem csalódott bennem. Erre visszaírtam Neki, hogy megnéztem mit jelent cougar, és max Nekem kellett volna félnem.

Azt még elviseltem, hogy gyorsabban vezet, és a 800-as Suzukival kétszer olyan gyorsan ment, mint én az 1500-as Daihatsuval. Meg amikor előttünk valaki beragadt a pirosnál, és én vezettem, akkor ő nyomta a dudát helyettem. Ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy úgy vezet, mint egy fiú. Neki meg az, hogy úgy vezetek, mint egy lány:) Szóval vezetésben ő volt a jobb, de geocachingben nem akartam hagyni magam. Hiába találta meg elsőnek a ládát, mindig azt mondtam, hogy én már korábban láttam, de megvártam, hogy ő is megtalálja, és akkor mérgelődött, hogy nem igaz, hogy mindig én találom meg elsőnek. De egy idő után ezt már nem hitte el, és nagyon jól jött volna, ha végre tényleg elsőnek találom meg. Manuel Antonion ez sikerült is, és úgy akartam, hogy várok egy fél órát, és utána mondom Neki, hogy már nagyon unatkozok, és most nem várom meg, hogy megtalálja. De erre nem volt idő, mert a láda egy fa tövében volt, és annyira körbeásta egy másik nagy fa gyökerét, hogy majdnem kidőlt, és inkább szóltam hogy a láda a másik fánál van, nehogy rádőljön. Persze 5 perc múlva jött a válaszcsapás, mert amikor bementünk tengerbe fürödni, bevittem az oldaltáskámat is, hogy lemossam róla a homokot, de ő csak akkor kérdezte meg, hogy a pénzem nem fog -e elázni, amikor már kétszer lenyomtam a víz alá (a táskát, nem Dettit. Őt csak utána akartam, mikor nevetett rajtam)

Ennyi viccelődésre jutott energiám egy hónap alatt. Nagyon lekötöttek a számítógépes feladatok. Még utolsó nap is kaptam de éjfélkor álltam neki, és 6-kor indulni kellett a géphez, így esélyem sem volt. Indulás előtt azért annyit mondtam Dettinek, hogy a windows install ment volna.

Dicséret

Megdicsérek mindenkit, amiért ilyen szorgalmasan kommenteltek, ezt már szeretem.

Hálából kaptok egy meglepetés bejegyzést hamarosan!

Különleges kiadással készültünk Ferivel. A vicces hétköznapokat örökítettük meg két bejegyzésben, ki-ki saját szemszögéből. A cím fele Párbaj lesz, annyit elárulhatok. Valószínüleg 3 postban kell majd felraknunk egyszerre, amint a Feri rábólint, hogy mehet. Első lesz maga a Párbaj meghirdetése a két címmel, a másik kettő pedig amit fejenkét összedobtunk, csak győzzétek majd olvasni!

Szerintem ti is élvezni fogjátok!!!! :)))))))))

A visszaszámlálás megkezdődött!!!!

The count down is on!