2009/10/31

Halloween

Costa Ricán egyetlen egy ok miatt ünneplik a Halloweent, az pedig nem más, mint hogy kezdenek elamerikásodni. 10 évvel meg azt sem tudták mi az a Halloween, de amióta a sok multi cég ide telepedett az olcsóbb munkaerő miatt, azóta összeolvadt a latin és usás kultúra.

Az fitness -terem ahova járok- is elég amerika központú: kidekorálták az összes termet, ezen felül pedig az összes trénernek boszorkány sapkát kellett viselnie 2 héten át, a női edzőknek pedig rózsaszín nyuszifület. A képek ITT láthatóak. Nekem nagyon tetszett az ötletes dekoráció, de az edzőket sajnáltam, hogy ilyen viseletre voltak kötelezve. Mi lesz itt még karacsonykor? Rénszarvasnak és télapónak öltöznek majd?

És akkor mi is az a Halloween tulajdonképpen? Mit is ünnepelnek az amerikaiak? Az "All Hallows Eve" kifejezésből alakult ki, vagyis mindenszentek első estéje, ezért kapcsolódik október 31-hez; nem más mint a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. Mai formája a kelta Samhain fesztivál, a római Pomona-nap és a keresztény mindenszentek ünnepének hagyományainak keveredéséből alakult ki.

A keltáknál az újév első napja november elsejére esett; ekkor, a betakarítás végeztével zárult le a Nap uralkodásának ideje, és köszöntött be az év sötétebb fele. A kelták úgy hitték, az előző esztendőben elhunytak lelkei Samhain éjszakáján vándorolnak a holtak birodalmába, és összezavarhatják az élők életét. Az emberek ezért máglyákon áldozatot mutattak be a szellemeknek. Ezen az éjjelen állatfejekből, -bőrökből készült maszkot, álruhát is öltöttek, hogy az ártó lelkek ne ismerjenek rájuk.

Mint ahogy annak én is tanuja voltam annó az USA-ban, Halloweenkor a házak előtt töklámpások világítanak, és gyerekek ezrei indulnak útnak szörnynek, mesehősnek beöltözve, szatyorral, kosárral a kezükben, hogy minél több édességet összegyűjtsenek a szomszédságban.
"Trick or treat!" kiálltanak fel az ajtót nyitónak, ami magyarul kb úgy hangzik, hogy "Cukorot vagy életet!". Ezalatt a felnőttek otthon édességekkel várják a szomszédok csemetéit, illetve ők is körbe járják a barátaik házát, esznek-isznak jól mulatnak.
Gyakorlatilag egy open bar-hoz hasonlít egy-egy szomszédság. Leginkább a mi farsangukal egyenértékű ez az ünnep, azzal a lényeges különbséggel, hogy mi a tavaszt köszöntjük, ők pedig az őszt és a termékenységet búcsúztatják.

És akkor az egy millió dolláros kérdés: mit csináltam Halloweenkor? Nem, végül nem öltöztem hastáncosnőnek, ahogy eredetileg terveztem, hanem inkább elmentem a vidámparkba, és gyerekként szórakoztam, de erről majd a következő bejegyzésben.

2009/10/29

Totál KO

Halloween lesz szombaton, és az én fitness termem is készült, nem csak dekorációkkal, hanem különleges órarenddel. Két fő meglepetés volt: a csütörtöki X-bike (Extreme-bike, extrém biciklizős óra) és a pénteki jelmezes táncóra. Utóbbit eleve elvetettem, míg az elsőt jól megfontoltam, hogy súlyzózás után egy lightos jóga órán, avagy egy igen kimerítő GAP edzésen (spanyol rövidítése magyarul, hosszan fenék, comb, has lenne) ne tán egy meglepetés bicikli órán vegyek részt.

Hosszas latolgatás után úgy döntöttem, hogy a megszokott jóga órát mindenképpen elcserélem, múlt héten részt vettem a GAP órán, és mit ne mondjak 3 napig úgy jártam-keltem, mint aki beszart, annyira fájt a hátsó combom. Viszont szerdán pedig kombinált bicikli órát szoktam csinálni közvetlenül az egy órás pilates után. Itt hozzá tenném, hogy az x-bike általában csak 40 perces, és a kezdeti nehézségek után csak több hónpos kitartó munka gyümölcseként jutottam
odáig, hogy egy huzamban végig bírtam csinálni az edzővel az órát, és csak utána jutottam arra a szintre, hogy végig csináljam ezt a halál kombinációt, ami nem más mint: 20 perc bringa, 10 perc ütemes súlyzós-aerobikos gyakorlat, 10 perc bringa, 10 perc súlyzós-aerobikos gyakorlat, és végül újabb 10 perc bringázás, mind ezt csoportban, két külön edzővel. Igen, bevallom, ez elég megerőltető, viszont találtam inspirációt Collin Farrel utánzata személyében, aki nem más mint a bicikli tanár. Jó nem mondom, törpe mérete csak a biciklin néz ki jól, és jobb ha nem próbál meg komunikálni, mert ahhoz az IQ-ja sem elég magas, de amikor ordíbálva dirigál és mi közel egy órán át csodálhatjuk kidolgozott, izmos testét, energiája ránk is egyből átragad, és ripsz-ropsz el is telik az idő.
Erre még bónuszként rájött az a tény, hogy ez az óra jótékonysági jellegű volt, mert 500 Ft-nak megfelelő összeg fejenként egy állatmenhelyes alapítványnak szolgált. Illetve, a 6:30-as kezdésből egyenesen arra következtem, hogy egy fél órával hamarabb lesz majd vége, mint a másik két 7 órakkor kezdődőknek.

A fent említett érvelés után mondanom sem kell, hogy a meglepetés óra mellett döntöttem. Mivel rendelkezésemre állt egy szabad óra, ezért bemelegítettem a futógépen. Igyekeztem nem leesni róla a nagy hahotázás közben. A wifinek köszönhetően hallgathattam a youtube-on keresztül a legújabb kedvenc stand up comedys előadóimat (Kiss Ádám és KAP). Majd elvégeztem a felsőtestes súlyzós gyakorlatokat, a lábmunkat kihagyva, mert tartalákoltam az előttem álló nehéz egy órára.


Csak annyit tudtam biztosan, hogy tegnap azt tanácsolta az edző, hogy akiknek van biciklis cipőjük, azok is csütörtökön minden képpen a rendes, normális edzőcipőjükben jöjjenek. Legrosszabb estet is beszámítva, arra gondoltam, hogy maximum csak futással tudják majd kombinálni ezt az órát. Kicsit beárnyékolta a napot, hogy a cuki kis Collin Farrel utánzat másodmagával tartotta az órát, ami nem lett volna baj, ha a szóban forgó személy nem az általam ki nem álott, nagy seggű Jennifer López utánzatú barátnője lett volna. Kénytelen voltam kétszerannyira igyekezni, mert ha ez a három méter széles csipőjű büdös ribanc - aki mellesleg ellopta a bicikli tanárom szivét -végig tudja csinálni, akkor nekem is illik tartani az iramot. Jó, elismerem tiszta izom a kis Jenny. És akkor még én csodálkozom, hogy az 50 kilommal, miért nem engem választott. Viccet félre téve a plátoi szerelem csak a bicikli óra erejeig tart, mert a 150 cm-es törpék sosem tartoztak a szépségideálljaim közé, nem is beszélve arról, hogy három érdemleges mondatot nem tud kinyögni, de azért ahogy mondani szokás: kispárnámnak elfogadnám.


Az hogy a csaj felső C-n dirigál, már eleve nem tetszett (ezért is szeretek jobban férfi edzőkhöz járni órára), de azért hagyott teret a barátjának is szerencsére. Nagyon jól szólt a zene, minden féle vakító színekben pompázott a terem, tisztára dizsiben éreztem magam, és még egy csontváznak öltözött figura is betoppant viccelődni, gondoltam ez volt a nagy meglepi. Azon igyekeztem, hogy ne köpjem ki a tüdőmet, mert a terebélyes kiscsaj a tempós zene ritmusa ellenére is 100 km per órás sebességgel nyomta a biciklin, annak ellenére, hogy ütemesen váltottunk egyre nehezebb fokozatokra a CARGA, CARGA! csatakiáltásokat követve, a szokásos bicepsz és tricepsz gyakorlatok mellett (mert itt lehet mozgatni a kormányt fel és le, hogy a karizmokat is dolgoztassuk, ettől extrém) seggünk nem érnitette a nyerget, hiszen azt nem arra találták ki, hogy azon üljünk, azt csak pihenéskor szokás használni, és ekkora luxust mi nem engedhetünk meg magunknak.


Végül fél óra elteltével közölték, hogy legyünk szívesek a fenti terembe fáradni. Óóóóó mondom, maximum 10 percet leszünk ott, aztán jövünk vissza, annyit kibírok, mármiről is legyen szó, különben is a felén már túl vagyunk. Igen ám, de kiderült, hogy azon a GAP órán kell részt vennünk, amin én a múlt héten vért izzadtam, és utána 3 napig nem bírtam kapaszkodás nélkül felállni. Egy óra brutalitás várt ránk, az elképzelt 10 perc helyett. Igen csak nem volt fair, mert van aki csak kizárólag arra az egy órára ment, míg mi már kiizzadtuk az egésznapos folyadékbevitelünket JLO-val és Brad Pitt utódjával. Nesze neked jótékonykodás. Az áldott jó szívem egyszer még sírba visz az tuti.


Kezdődött a kínzás: ez az edző nem más, mint maga a hóhér. Igen nagy fantáziával rendelkezik arról, hogy hogyan is végezzen ki minket, és sajnos az egy (!!!!) óra leforgása alatt terülj, terülj asztalkámként vezeti fel legkülönbözőbb eszköztárát. Először csak a step padon ugráltunk fel-le bemelegítésként, majd erről csináltunk kitöréseket oldalra, előlre és hátra, majd gugolásból szökkentünk a magasba, majd ehhez hasonló gyakorlatokat végzünk vasrúddal a hátunkon gyorsabb ritmusban, mint ahogy az újjaiddal tudnál dobolni az asztalon. És ha ez még nem lett volna elég, befejezésként, jött a 10 perces hasizom gyakorlat-sorozat vasrúddal nehezítve, nehogy már ne használjuk ki, hogy úgy is kéznél van. Itt rájöttem, hogy a PIHENNJ vezényszó csak arra a röpke pillanatra szól, amíg két gyakorlat között a tarkód megközelíti a talajt.


Nem tudom, hogy jutottam haza remegő lábakkal, de ez teljes KO volt.



2009/10/28

CSI Costa Rica

Nagyon megtetszett ez a kis golfautó szerű a bevásárló központ parkolójaban. Amikor már három képet is készítettem, akkor odajött hozzám egy biztonsági őr, hogy a parkolóban tilos fényképezni, én meg mondtam, hogy oké, majd mentem tovább, mint aki jól végezte dolgát.






(gyk. CSI=Crime Scene Investigation
Nem tudom, hogy ezt fordították-e Helyszíni szemlének, vagy az egy másik sorozat)

2009/10/26

Kövesd az utadat

Fárasztó heted volt. Eleged van a heti mókuskerékből: a benti kisebb-nagyobb összetűzésekből, a kollégáid nyavajgásaiból, a csúcsforgalomban való araszolásból, a konditeremben való súlyzózásból. Ha törik, ha szakad, de te kimozdulsz. Elmész innen, mindegy hova, csak el innen.

De hát esős évszak van - vitatkozik veled belső éned. Nem kéne mégsem olyan nagy túrát tervezni. De a globális felmelegedés miatt, már sokkal enyhébb ez az egész - érvelsz saját magaddal. Már nem esik minden álló nap, már csak ritkábban ömlik úgy, mintha dézsából öntötték volna, és különben is péntekre ragyogó napsütést ígértek, mégis szakadt az eső délután. Ezért úgy gondolod, hogy a sors tartozik egy verőfényes napsütötte szombati nappal. Neki indulsz akkor is. Lesz, ami lesz.

Csak 20 percet kellett autóznod. Egy városszéli étterem mellett parkolod a kocsit. GPS-szel a kezedben, szendvicsekkel es elegendő vízzel a hátadon nekivágsz a nagy útnak.

Az első elágazásnál szíved azt súgja, hogy a jobb oldali, meredekebb utat válaszd. De lustaságod balra húz, mennyivel lankásabb arra az út. Egészen biztos az is a hegytetőre visz majd. Hát hová máshova vezethetne? Elvégre egy és ugyanarról a hegyről van szó. Persze a fránya kütyü nem mutatja a földutat, így egyik út pont olyan jó neki, mint a másik. Gyönyörködsz a tájban, a város a lábad előtt hever. A lankás út egy felfelé vezető ösvénnyé alakul át, megnyugszol, hogy jól választottál, és mégis lesz itt hegynek felfelé menet is. Egyre bozótosabb az út, de a kezedben lévő kis csoda elégedetten hajt tovább felfelé, mígnem az utad egy ház kerítésénél ér véget. Elfelejtetted az első és legfontosabb íratlan szabályt. Sose menj toronyirányt, mindig maradj a szélesebb úton, sose válaszd a kitaposott mellékösvényt. Jól beugrottál a csőbe lustaságod miatt, de csak jót mosolyogsz az egészen. Tartoztál az ördögnek egy körrel. Visszabaktatsz, és megindulsz felfelé a patak melletti meredek úton. Szembejönnek hárman az úton, az egyik lóháton, a többiek gyalogosan. Megerősítenek, hogy jó úton haladsz, és ellátnak jó tanáccsal, hogy a következő elágazásnál fordulj majd balra. Szinte nem is kell a csúcstechnológiai szerkezet, eltéveszteni sem lehet innen az irányt, mégis megnyugtat a tudat, hogy markodban van egy elektronikus térkép.

Nem győzöl betelni a táj szépségével: a vulkánikus hegyvonulat körülöleli a várost, és te éppen ezen hegyek egyiket mászod meg. Egyre szaporábban veszed a levegőt, mert elfelejtetted, hogy a 100 százalékos páratartalomban nem is olyan egyszerű tartani az iramot. Megállsz, kifújod magad, es kutatva fürkészed a fölötted magasló hegyet, amikor nem is olyan messze tőled felfedezed az első keresztet. Megvan az első állomás! Ujjongva érsz oda, körülnézel, és nem hiszel a szemednek. Nem csak egy város terül el előtted, hanem a három legnagyobb városra jut rálátásod. Szinte egybeolvad a metropolitán rész, és egy nagy birodalomnak tűnik az egész, melynek te vagy a fejedelme. Vajon mi vár még rád feljebb? Most már nem csak a hangulatod jó, de kellőképpen motivált is vagy. Az első célállomás kipipálva.

Utad nagyban változik innentől fogva, egyre meredekebb, már nem látsz rá úgy a városra, mint eddig; a kitaposott ösvény egy folyómederhez hasonlít, melynek alapanyaga inkább agyagos és köves, mint füves. Persze ez csak izgalmasabbá teszi az amúgy harmonikus kirándulást. A víz szinte lépcsőssé vájta ezt a szakaszt, ami egy részt segíti a mászást, de ugyanakkor lassítja is, mert jobban meg kell nézned, hogy hova helyezed a következő lépésedet. Több mint egy órás kitartó mászás után újabb bokros, zöld területre tévedsz. Felnézel, de egyre kevesebbet látsz a növekvő köd miatt, amikor egyszer csak a második kereszt tárulkozik eléd. Ez könnyebb volt, mint gondoltad. Az előző vaskos kereszthez képest ez sokkal vékonyabb, viszont egy piramis csúcsán helyezkedik el. Felmászol, és úgy döntesz, hogy eléggé elfáradtál ahhoz, hogy rád férjen egy kis pihenés; nem vársz tovább, elkezded majszolni az útravaló szendvicsedet, és megiszod a víztartalékod felét is. Kár, hogy a vastagodó köd miatt nem látni annyira be az előtted elterülő messzeséget. Most már tényleg nincs sok hátra.

Egy harmadik szakaszhoz érkezel, ami sokkal erdősebb, mint eddig. A fák törzse sokkal vaskosabb, és vastag moharéteg borítja be legtöbbjüket. Három másik vándortársad jön feléd, akik már megjárták ezt az utat. Biztatnak, hogy menj tovább, tényleg megéri. Nem sokkal később elkezd szemerkélni az eső. Megint érvelsz magaddal, hogy már tényleg nincs sok hátra a csúcsig, végül józan eszedre hallgatva visszafordulsz. Lelked mélyén tudod, hogy már csak percek kérdése, és a száraz folyómeder patakká fog alakulni, az agyagos talaj pedig annál jobban fog csúszni, minél mélyebben járja át a víz.

Jókedvedet még ez sem ronthatja el, mert bár még nem teljesítetted küldetésed, de sokkal közelebb jutottál a célod eléréséhez, mint azt mások elmondhatják magukról.



2009/10/25

Pura Vida

Ne sírjatok: kaptatok cachingos képeket legalább. Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Különben is lesz majd hosszabb bejegyzés is! Már készülőben van egy hosszabb, túrás sztori. Csak nehogy úgy járjak, mint a múltkor a taxis történettel, mert az meg kolibris sztorinak indult, csak közben tett egy 180 fokos fordulatot. Szóval inkább nem igérek semmit, hogy miről fog szólni. Egy biztos nekem MAÑANA lesz valami új bejegyzés.


PURA VIDA! (Jelentése: tiszta élet. Előfordulása: Costa Rica-iak hétöznapi beszédében, a "hogy vagy" vagy bármilyen más állapotot kifejező kérdésra kapott válaszként)






A kép pénteken készült egy bevásárló központban, fejemen egy Costa Rica-i színekkben pompázó paróka látható.

2009/10/22

BARBIE 50 éves




Tudtátok? Barbie 50 éves lett!!! És milyen jól tartja magát!!! Szeretnék én is ilyen jól kinézni majd fél évszázadosan.

Mellékelek pár képet erről, amit ma csináltam a bevásárló központban, ahova járok edzeni.







Itt jegyezném meg, hogy olyan szép néger Barbie baba nem volt kiállítva, mint ami nekem volt.
Volt Shakirától kezdve, 1967-es Barbie-n át Óz, a csodák csodáján átminden féle.






2009/10/21

Apuuuuuuuuuu


Ezt muszáj volt kiraknom. Nem hittem a szememnek, hogy azt látom a villanyszámlámon hogy APU. Valószínűleg eddig is rajta volt, csak nekem most esett le.

Sőt, ennek örömére megnéztem a szótárban mi az az alumbrado público és nem fogjátok elhinni de azt jelenti, hogy közúti világítás. Ezáltal az is világos lett számomra, hogy én fizetem az utcában lévő közúti világítás egy részét. Hogy az ember mindig tanul valami újat...
Ha spanyol nyelvizsgán szóba kerül a közúti világítás, akkor nyugodtan apuzzatok!!!

(Még jó, hogy én soha nem apuzom le Apikát)






Így néz ki a teljes számla:





És ha már ilyen vicces kedvemben vagyok, akkor elmesélem min röhögtem egész délután.
A történethez hozzá tartozik, hogy kedden nekem van rendszámtábla napom (ilyenkor tilos a belvárosban közlekedni mindazoknak, akiknek 3-asra vagy 4-esre végződik a rendszámtáblája), így úgy lett kitalálva, hogy ilyenkor a kisfőnököm jön értem, szerdánként meg neki van, és én viszem-hozom őt munkába. Útközben mindig hallgatjuk a rádión azt a csatornát, ami a közlekedési hírekről szól.

Éppen betelefonált valaki, hogy itt és itt van dugó, erre hulla komolyan ilyet szólt a rádiós bemondó, hogy:

- Köszönjük az információt, csak egy kérdésem lenne, milyen jellegű a dugó? Autós?

No comment.

2009/10/20

Művelődjetek

Művelődjetek, én is azt tesztem.
Ma tudtam meg, hogy Costa Rica legnagyobb hegye a Chirripo 3820 méterével. ÉS ÉN MÉG NEM JÁRTAM OTT!!!! Lehet menni igazi túravezetővel, meg egyénileg is neki lehet vágni. 3 nap és 2 éjszaka a minimum, ami alatt teljesíteni lehet. Szeretném kipróbálni....

Íme a kilátás:




Fennt a hegyen:




Ennek örömére írok egy must do listát, mielőtt végleg búcsut mondanék Costa Ricának:
1. Panamai csatorna
2. Nicaragua
3. Limón
Ebből Nicaraguát hajlandó lennék felcserélni Chirripóra....


Meglátjuk mi lesz.


(Megjegyzés: igen direkt "must do", mondtam, hogy művelődjetek, ez egy gyorstalpaló nyelvtanfolyam is egyben)




2009/10/19

Inspiráció


Meg kell vallanom az őszintét, a legnagyobb inspirációm egyike

www.amasfelevesnyar.blogspot.com


illetve a másik, Bálinttal közös portálom a


www.vilagutazok.com

Meglátom, hogy mi lesz ebből, mennyire jutok vele. Egy biztos, így egyszerűbb hírt adni magamról. Lehet szurkolni.


Érdekes dolog történt ma velem. Már második napja fáj a fejem. De nem ebben van a lényeg, hanem abban, hogy általában csak akkor veszek be gyógyszert, ha már nagyon nem birom a szenvedést, melynek eredménye képpen még mindig nem fogyot el az ezer éves Magyarországról származó Panadolom. Ma ezen napok egyike volt. A történethez még hozzá tartozik, hogy mielőtt a Mama visszament volna Costa Ricaból, kis cetlikre írt minden féle aranyköpést, és a lakás legkülönböző pontjain helyezte el azokat, mondván, hogy majd hosszú hónapok után is fogok találni újat. Hát azt hittem, hogy már minden feccnit kiaknáztam, de kiderült, hogy az ezer éves Panadol még tartogatott meglepetést számomra. Úgyhogy kellemes élmény ért fejfájás közben. Csatolom a képet hozzá. Ennek az A.K.-nek (gy.k. aranyköpésnek) az örömére született meg ez a blog.






(Aki még szeretne több bejegyzést olvasni a közeljövőben az nagyon gyorsan mondja meg a hosszú i billentyűkombinációját, mert így nagyon gyorsan el fog menni a kedvem az irogatástól, hogy háromszor kell átszerkesztenem, mire sikerül beszúrnom egy másoltat )