GC San Ramon

Végre felkerült egy új láda a GC oldalra, ami "csak" 40 km-re volt a lakóhelyemtől, még több, mint egy hetes csúszással is első megtalálók lettünk Alvaroval. Maga a rejtés nem volt egy nagy szám az autóút mentén, de az élvezet és az hogy végre kimozdulhattunk elégtétel volt számunkra.

Visszafelé útba ejtettem a kedvenc könyvesboltomat Alejuelaban, és eladtam az összes angol nyelvű könyvemet. Nem kaptam érte sok pénzt, volt olyan közöttük, amit még nem is olvastam, de így még mindig jobban jártam, mint a semmivel.

Összebarátkoztam a parkolóőrrel, aki segített nekem eladni a még egy régről rám maradt kivetítőt is, amitől eddig nem bírtam megszabadulni. Annyira segítőkész volt, hogy még az is lehet, hogy a bútor és kocsi vételre is talál nekem valakit. Néha magam is meglepődöm, hogy mennyire jószándékú emberekkel hoz össze a sors pont amikor a legkevésbé hinném és a legnagyobb szükségem van rá. Amíg megjelent a vevő a kivetőért, addig abban egész baráti hangulat alakult ki a parkolóban. Műanyagszékeken ültünk többen, focimeccset néztünk és eszmecserét folytattunk a véletlen találkozásokról. Hiányozni fog, hogy Magyarországon én leszek az egy a sok közül, míg itt különlegesnek számítok a fehér bőröm és (festett) szőke hajam miatt. Ma mindenképp két centit nőttek a ticók a szememben, és ismét az élet adósa maradtam.