Érik a mangó!

Hatalmas koppanás a bádogtetőn! Puff! Mintha kirobbant volna a harmadik viágháború. Drrrrdzszszs gurul végig valami a tetőn, majd a földre csapódik és hatalmasat koppan.

Nem volt könnyű megszokni, amint az érett mangó leesett a fáról. Volt olyan időszak, hogy ez kb 15 percenként történt. Az első időben azt hittem kiesek az ágyból ijedtemben. Most meg már hiányzik, ha nem hallom háttérzajként.

Van egy különbség a mangó és a manga között, amit nem sokan tudnak! Mondhatnánk, hogy az egyik fiú, a másik lány. A mangó kisebb, zöldes színű és sárga lesz éretten. Ezt árusítják előszeretettel az utcán feldarabolva, citrommal és sóval, amikor még éretlen.

A manga ezzel szemben sokkal nagyobb, akár a fél kilót is elérheti nagyságra, és ilyen lilás színe van, amikor beérik.

Az ízük egyébként ugyanolyan éretten. Mindkettőnek hosszú, ovális magja van. A, C és E vitaminban gazdag, illetve kiváló antioxidáns is.

Mintha szilvafa lenne gigantikus terméssel. De nem az.