Halloween lesz szombaton, és az én fitness termem is készült, nem csak dekorációkkal, hanem különleges órarenddel. Két fő meglepetés volt: a csütörtöki X-bike (Extreme-bike, extrém biciklizős óra) és a pénteki jelmezes táncóra. Utóbbit eleve elvetettem, míg az elsőt jól megfontoltam, hogy súlyzózás után egy lightos jóga órán, avagy egy igen kimerítő GAP edzésen (spanyol rövidítése magyarul, hosszan fenék, comb, has lenne) ne tán egy meglepetés bicikli órán vegyek részt.
Hosszas latolgatás után úgy döntöttem, hogy a megszokott jóga órát mindenképpen elcserélem, múlt héten részt vettem a GAP órán, és mit ne mondjak 3 napig úgy jártam-keltem, mint aki beszart, annyira fájt a hátsó combom. Viszont szerdán pedig kombinált bicikli órát szoktam csinálni közvetlenül az egy órás pilates után. Itt hozzá tenném, hogy az x-bike általában csak 40 perces, és a kezdeti nehézségek után csak több hónpos kitartó munka gyümölcseként jutottam
odáig, hogy egy huzamban végig bírtam csinálni az edzővel az órát, és csak utána jutottam arra a szintre, hogy végig csináljam ezt a halál kombinációt, ami nem más mint: 20 perc bringa, 10 perc ütemes súlyzós-aerobikos gyakorlat, 10 perc bringa, 10 perc súlyzós-aerobikos gyakorlat, és végül újabb 10 perc bringázás, mind ezt csoportban, két külön edzővel. Igen, bevallom, ez elég megerőltető, viszont találtam inspirációt Collin Farrel utánzata személyében, aki nem más mint a bicikli tanár. Jó nem mondom, törpe mérete csak a biciklin néz ki jól, és jobb ha nem próbál meg komunikálni, mert ahhoz az IQ-ja sem elég magas, de amikor ordíbálva dirigál és mi közel egy órán át csodálhatjuk kidolgozott, izmos testét, energiája ránk is egyből átragad, és ripsz-ropsz el is telik az idő.
Erre még bónuszként rájött az a tény, hogy ez az óra jótékonysági jellegű volt, mert 500 Ft-nak megfelelő összeg fejenként egy állatmenhelyes alapítványnak szolgált. Illetve, a 6:30-as kezdésből egyenesen arra következtem, hogy egy fél órával hamarabb lesz majd vége, mint a másik két 7 órakkor kezdődőknek.
A fent említett érvelés után mondanom sem kell, hogy a meglepetés óra mellett döntöttem. Mivel rendelkezésemre állt egy szabad óra, ezért bemelegítettem a futógépen. Igyekeztem nem leesni róla a nagy hahotázás közben. A wifinek köszönhetően hallgathattam a youtube-on keresztül a legújabb kedvenc stand up comedys előadóimat (Kiss Ádám és KAP). Majd elvégeztem a felsőtestes súlyzós gyakorlatokat, a lábmunkat kihagyva, mert tartalákoltam az előttem álló nehéz egy órára.
Csak annyit tudtam biztosan, hogy tegnap azt tanácsolta az edző, hogy akiknek van biciklis cipőjük, azok is csütörtökön minden képpen a rendes, normális edzőcipőjükben jöjjenek. Legrosszabb estet is beszámítva, arra gondoltam, hogy maximum csak futással tudják majd kombinálni ezt az órát. Kicsit beárnyékolta a napot, hogy a cuki kis Collin Farrel utánzat másodmagával tartotta az órát, ami nem lett volna baj, ha a szóban forgó személy nem az általam ki nem álott, nagy seggű Jennifer López utánzatú barátnője lett volna. Kénytelen voltam kétszerannyira igyekezni, mert ha ez a három méter széles csipőjű büdös ribanc - aki mellesleg ellopta a bicikli tanárom szivét -végig tudja csinálni, akkor nekem is illik tartani az iramot. Jó, elismerem tiszta izom a kis Jenny. És akkor még én csodálkozom, hogy az 50 kilommal, miért nem engem választott. Viccet félre téve a plátoi szerelem csak a bicikli óra erejeig tart, mert a 150 cm-es törpék sosem tartoztak a szépségideálljaim közé, nem is beszélve arról, hogy három érdemleges mondatot nem tud kinyögni, de azért ahogy mondani szokás: kispárnámnak elfogadnám.
Az hogy a csaj felső C-n dirigál, már eleve nem tetszett (ezért is szeretek jobban férfi edzőkhöz járni órára), de azért hagyott teret a barátjának is szerencsére. Nagyon jól szólt a zene, minden féle vakító színekben pompázott a terem, tisztára dizsiben éreztem magam, és még egy csontváznak öltözött figura is betoppant viccelődni, gondoltam ez volt a nagy meglepi. Azon igyekeztem, hogy ne köpjem ki a tüdőmet, mert a terebélyes kiscsaj a tempós zene ritmusa ellenére is 100 km per órás sebességgel nyomta a biciklin, annak ellenére, hogy ütemesen váltottunk egyre nehezebb fokozatokra a CARGA, CARGA! csatakiáltásokat követve, a szokásos bicepsz és tricepsz gyakorlatok mellett (mert itt lehet mozgatni a kormányt fel és le, hogy a karizmokat is dolgoztassuk, ettől extrém) seggünk nem érnitette a nyerget, hiszen azt nem arra találták ki, hogy azon üljünk, azt csak pihenéskor szokás használni, és ekkora luxust mi nem engedhetünk meg magunknak.
Végül fél óra elteltével közölték, hogy legyünk szívesek a fenti terembe fáradni. Óóóóó mondom, maximum 10 percet leszünk ott, aztán jövünk vissza, annyit kibírok, mármiről is legyen szó, különben is a felén már túl vagyunk. Igen ám, de kiderült, hogy azon a GAP órán kell részt vennünk, amin én a múlt héten vért izzadtam, és utána 3 napig nem bírtam kapaszkodás nélkül felállni. Egy óra brutalitás várt ránk, az elképzelt 10 perc helyett. Igen csak nem volt fair, mert van aki csak kizárólag arra az egy órára ment, míg mi már kiizzadtuk az egésznapos folyadékbevitelünket JLO-val és Brad Pitt utódjával. Nesze neked jótékonykodás. Az áldott jó szívem egyszer még sírba visz az tuti.
Kezdődött a kínzás: ez az edző nem más, mint maga a hóhér. Igen nagy fantáziával rendelkezik arról, hogy hogyan is végezzen ki minket, és sajnos az egy (!!!!) óra leforgása alatt terülj, terülj asztalkámként vezeti fel legkülönbözőbb eszköztárát. Először csak a step padon ugráltunk fel-le bemelegítésként, majd erről csináltunk kitöréseket oldalra, előlre és hátra, majd gugolásból szökkentünk a magasba, majd ehhez hasonló gyakorlatokat végzünk vasrúddal a hátunkon gyorsabb ritmusban, mint ahogy az újjaiddal tudnál dobolni az asztalon. És ha ez még nem lett volna elég, befejezésként, jött a 10 perces hasizom gyakorlat-sorozat vasrúddal nehezítve, nehogy már ne használjuk ki, hogy úgy is kéznél van. Itt rájöttem, hogy a PIHENNJ vezényszó csak arra a röpke pillanatra szól, amíg két gyakorlat között a tarkód megközelíti a talajt.
Nem tudom, hogy jutottam haza remegő lábakkal, de ez teljes KO volt.
Hosszas latolgatás után úgy döntöttem, hogy a megszokott jóga órát mindenképpen elcserélem, múlt héten részt vettem a GAP órán, és mit ne mondjak 3 napig úgy jártam-keltem, mint aki beszart, annyira fájt a hátsó combom. Viszont szerdán pedig kombinált bicikli órát szoktam csinálni közvetlenül az egy órás pilates után. Itt hozzá tenném, hogy az x-bike általában csak 40 perces, és a kezdeti nehézségek után csak több hónpos kitartó munka gyümölcseként jutottam
odáig, hogy egy huzamban végig bírtam csinálni az edzővel az órát, és csak utána jutottam arra a szintre, hogy végig csináljam ezt a halál kombinációt, ami nem más mint: 20 perc bringa, 10 perc ütemes súlyzós-aerobikos gyakorlat, 10 perc bringa, 10 perc súlyzós-aerobikos gyakorlat, és végül újabb 10 perc bringázás, mind ezt csoportban, két külön edzővel. Igen, bevallom, ez elég megerőltető, viszont találtam inspirációt Collin Farrel utánzata személyében, aki nem más mint a bicikli tanár. Jó nem mondom, törpe mérete csak a biciklin néz ki jól, és jobb ha nem próbál meg komunikálni, mert ahhoz az IQ-ja sem elég magas, de amikor ordíbálva dirigál és mi közel egy órán át csodálhatjuk kidolgozott, izmos testét, energiája ránk is egyből átragad, és ripsz-ropsz el is telik az idő.
Erre még bónuszként rájött az a tény, hogy ez az óra jótékonysági jellegű volt, mert 500 Ft-nak megfelelő összeg fejenként egy állatmenhelyes alapítványnak szolgált. Illetve, a 6:30-as kezdésből egyenesen arra következtem, hogy egy fél órával hamarabb lesz majd vége, mint a másik két 7 órakkor kezdődőknek.
A fent említett érvelés után mondanom sem kell, hogy a meglepetés óra mellett döntöttem. Mivel rendelkezésemre állt egy szabad óra, ezért bemelegítettem a futógépen. Igyekeztem nem leesni róla a nagy hahotázás közben. A wifinek köszönhetően hallgathattam a youtube-on keresztül a legújabb kedvenc stand up comedys előadóimat (Kiss Ádám és KAP). Majd elvégeztem a felsőtestes súlyzós gyakorlatokat, a lábmunkat kihagyva, mert tartalákoltam az előttem álló nehéz egy órára.
Csak annyit tudtam biztosan, hogy tegnap azt tanácsolta az edző, hogy akiknek van biciklis cipőjük, azok is csütörtökön minden képpen a rendes, normális edzőcipőjükben jöjjenek. Legrosszabb estet is beszámítva, arra gondoltam, hogy maximum csak futással tudják majd kombinálni ezt az órát. Kicsit beárnyékolta a napot, hogy a cuki kis Collin Farrel utánzat másodmagával tartotta az órát, ami nem lett volna baj, ha a szóban forgó személy nem az általam ki nem álott, nagy seggű Jennifer López utánzatú barátnője lett volna. Kénytelen voltam kétszerannyira igyekezni, mert ha ez a három méter széles csipőjű büdös ribanc - aki mellesleg ellopta a bicikli tanárom szivét -végig tudja csinálni, akkor nekem is illik tartani az iramot. Jó, elismerem tiszta izom a kis Jenny. És akkor még én csodálkozom, hogy az 50 kilommal, miért nem engem választott. Viccet félre téve a plátoi szerelem csak a bicikli óra erejeig tart, mert a 150 cm-es törpék sosem tartoztak a szépségideálljaim közé, nem is beszélve arról, hogy három érdemleges mondatot nem tud kinyögni, de azért ahogy mondani szokás: kispárnámnak elfogadnám.
Az hogy a csaj felső C-n dirigál, már eleve nem tetszett (ezért is szeretek jobban férfi edzőkhöz járni órára), de azért hagyott teret a barátjának is szerencsére. Nagyon jól szólt a zene, minden féle vakító színekben pompázott a terem, tisztára dizsiben éreztem magam, és még egy csontváznak öltözött figura is betoppant viccelődni, gondoltam ez volt a nagy meglepi. Azon igyekeztem, hogy ne köpjem ki a tüdőmet, mert a terebélyes kiscsaj a tempós zene ritmusa ellenére is 100 km per órás sebességgel nyomta a biciklin, annak ellenére, hogy ütemesen váltottunk egyre nehezebb fokozatokra a CARGA, CARGA! csatakiáltásokat követve, a szokásos bicepsz és tricepsz gyakorlatok mellett (mert itt lehet mozgatni a kormányt fel és le, hogy a karizmokat is dolgoztassuk, ettől extrém) seggünk nem érnitette a nyerget, hiszen azt nem arra találták ki, hogy azon üljünk, azt csak pihenéskor szokás használni, és ekkora luxust mi nem engedhetünk meg magunknak.
Végül fél óra elteltével közölték, hogy legyünk szívesek a fenti terembe fáradni. Óóóóó mondom, maximum 10 percet leszünk ott, aztán jövünk vissza, annyit kibírok, mármiről is legyen szó, különben is a felén már túl vagyunk. Igen ám, de kiderült, hogy azon a GAP órán kell részt vennünk, amin én a múlt héten vért izzadtam, és utána 3 napig nem bírtam kapaszkodás nélkül felállni. Egy óra brutalitás várt ránk, az elképzelt 10 perc helyett. Igen csak nem volt fair, mert van aki csak kizárólag arra az egy órára ment, míg mi már kiizzadtuk az egésznapos folyadékbevitelünket JLO-val és Brad Pitt utódjával. Nesze neked jótékonykodás. Az áldott jó szívem egyszer még sírba visz az tuti.
Kezdődött a kínzás: ez az edző nem más, mint maga a hóhér. Igen nagy fantáziával rendelkezik arról, hogy hogyan is végezzen ki minket, és sajnos az egy (!!!!) óra leforgása alatt terülj, terülj asztalkámként vezeti fel legkülönbözőbb eszköztárát. Először csak a step padon ugráltunk fel-le bemelegítésként, majd erről csináltunk kitöréseket oldalra, előlre és hátra, majd gugolásból szökkentünk a magasba, majd ehhez hasonló gyakorlatokat végzünk vasrúddal a hátunkon gyorsabb ritmusban, mint ahogy az újjaiddal tudnál dobolni az asztalon. És ha ez még nem lett volna elég, befejezésként, jött a 10 perces hasizom gyakorlat-sorozat vasrúddal nehezítve, nehogy már ne használjuk ki, hogy úgy is kéznél van. Itt rájöttem, hogy a PIHENNJ vezényszó csak arra a röpke pillanatra szól, amíg két gyakorlat között a tarkód megközelíti a talajt.
Nem tudom, hogy jutottam haza remegő lábakkal, de ez teljes KO volt.
Dettus, ez nagyon brutál volt....!!!!!!!!!:))))))))
ReplyDeleteremélem, azért élsz még!!!!!!!!:))))))