Libéria

500 km-t vezettem összesen a hétvégén, mondhatni a számomra legoptimálisabb körülmények között, azaz nem esett az eső, nem sütött a szemembe a nap, nem volt sötét és alig voltak az utakon.

Csak annyit kellett tennem, hogy a féltéglát ráhelyeztem a gázpedálra, és a 80 km/órás sebesség korlátozást betartottam. A lakott területeken belül pedig az előírásnak megfelelően lelassítottam 60-ra. Ekkor jöttem rá, hogy mekkora logika van ezekben a táblákban, és hogy valójában mennyi falut érintettem. Odafelé legalább tízszer figyelmeztettek az autós társaim, hogy rendőrök állnak a bozótosban, de szerencsémre egyik sem állított meg, pedig volt nálam minden, amit kérhettek. AJ Hoges angol nyelvleckéivel szórakoztattam magam az unalmas kétszer 3 és fél órás autóút során.

Szombaton még volt annyira meleg, hogy lehetett az óceánparton lubickolni. Az öböl menti Panamára esett a választás, ami volt olyan sekély, hogy nyugodtan lehett úszkálni. Viszont volt annyira zsúfolt, hogy az már majdnem zavaró volt, legalább 500 métert kellett sétálnunk, hogy találjunk egy félreesőbb helyet a törölközőnknek. Ennyi embert még Jacón sem láttam! Az tény, szünidő van, és a több gyerekes családok foglalták a helyet, akik nem kétség hogy reggeltől estig tartózkodtak a parton, mert sátorral és grillel is fel voltak szerelve...

Vasárnap már érezhetően felerősödött a szél és ezzel párhuzamosan csökkent a tikkasztó hőség is. Nagy volt az örömünk, amikor többszöri kérdezősködés után megtaláltuk a Libériához közeli vízesést. A szokásos híd után 300 méterrel jobbra (csak épp azt felejtette el megemlíteni, hogy a szóban forgó híd az majd csak 10 km múlva lesz...) illetve a fordulj meg és mennj vissza 5 km-t, meg a vízesés még 2 km tábla (közben az azt jelezte, hogy MOST fordulj balra, és még mennj 2 kmt) nem volt elég egyertélmű, de azért sikerült kitotózni végül.

A "Catrata Cortez" hely amúgy Liberia előtt 20 km-re található, Bagaces nevű város után közvetlenül. A belépő ingyenes, annyit adsz önkéntesen a helyi iskolának a parkolódíjért, amennyit jónak látsz. Egy rövid erdei séta vezet a vízesésig, melyet homokos part vesz körül. Ha süt a nap, akkor alkalmas lubickolásra is, a vize egyáltalán nem mély. A bátrabbak megkerülték, és felmerészkedtek a legtetejéig, ami azért szerintem már az életveszélyes kategóriába tartozik.

Nekem úgy tűnik, hogy ez nem egy felkapott hely, mert meglepő módon a helyiek uralták 95%-os arányban, és nem fordítva, de mindenképp ajánlom mindenkinek, mert nagyon szép és hangulatos fürdőhelyről van szó.

Amikor hazaértem meglepetten tapasztaltam, hogy San Joséban ítéletidő tombol. Kutyahideg van, szám szerint 13 fok és erősen fúj a szél. Megint majdnem meg lehet fagyni...