Nem szokásom sötétedés után a városban mászkálni, de úgy hozta a sors, hogy egy kedves barátom pont a születésnapomon töltött egy napot San Joséban, így munka után sétáltunk egyet a városban.
Próbáltam utoljára magamba szívni San José hangulatát, és megcsodálni mindazt, amit szeretni lehet ebben a fővárosban. Amikor valamire úgy csodálkozunk rá, mintha most látnák először vagy talán utoljára, akkor fellelhetünk benne olyan rejtett szépséget is, amit a mindennapok szürkesége eltakar.
Sokan tudjátok, hogy San José sosem tartozott a kedvenc városaim közé, de akkor és ott, örökre a szívembe zártam emlékét. A Cafe del Correo (Főposta és kávézó egyben - illik megadni a módját a dolgoknak), a Nemzeti színház kivilágítva, a sétáló utca, a karneválok, lovas felvonulás, a Fény Fesztivál... Ha alaposan körbenéz az ember azért van mit szeretni rajta.
nekem nagyon tetszik SJ is - nem is értettem soha, hogy neked miért nem...:( tetszik a lila blúzod!:) és utoljára, de nem utolsó sorban a gyűrűd FANTASZTIKUS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:)))))))))))))))))))))
ReplyDelete... és most lett meg a 2000. magyar látogató!!!!!!!!!!! grat!!!!!!!!!!!!!!!:)))))))))
ReplyDelete:))) De ez a szamlalo csak par honapja indult :))
ReplyDeleteakkor pláne grat!:)
ReplyDelete