Vasárnap elhatároztam, hogy pogácsát fogok sütni. Mindig csak az édességekkel villogok, de amit én igazán szeretek sóssüteményekkel sohasem bírkoztam meg. Éppen itt volt már az ideje.
A krumplispogácsára esett a választás, több recept átfutása után választottam egyet. Nem volt túl bonyolult a feladat, inkább időigényes. Gyúrd össze, hajtogasd a tésztát, hagyd állni. Gyúrd össze, hajtogasd, hagyd állni. Szaggasd ki, hagyd állni, kend meg tojássárgájával, szórj rá sajtot. Fél életem elment rá, de közben a bablevessel is foglalkoznom kellett, így nem volt annyira időpazarlás a dolog. Végül nem nőttek meg a pogácsák, de elvileg nem is kell nagyra nőniük. Eddig csak egyet ettem belőle, és az finom lett.
Akinek van tuti dagadós, kívűl kemény, belül puha pogácsa receptje azt várom!
Délelőtt pedig elmentem geocachingelni és első megtaláló lettem, egy olyan ládánál, aminek engem választottak felügyelőnek, mivel a rejtő nem helyi kessertárs. Mivel nincs messze a munkahelyemtől ezért nem lesz nehéz a feladat. A park maga tetszett, még én is szemeztem vele régen, de a rejtés elgég béna a szökőkútnál. Próbáltam nem nagy feltűnést kelteni, de valljuk be őszíntén, kinek nem tűnne fel egy fehérbőrű, szőke lány, amint éppen a szökőkútban lejt örömtáncot egy forró vasárnapi délelőttön egy buszpályaudvartól 50 méterre?
Innen látszik is a láda.
A madaras utazóbogarat tovább vittem.
én is kéhérehek egyet!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (próbáld a káposztásat, az is tutifinom, puha, bár az sem dagadós)
ReplyDeletegrat az elsőséghez! (valóban látszik a rejtés, nem lesz hosszú életű, úgyhogy mindenképp jó, hogy elvitted a bogárkát!
Persze, gyere, kapsz te is :)))) Szerintem legkozelebb sajtos lesz, aztan majd lehet, hogy a kaposztast is megprobalom :))
ReplyDeleteIgen, eloszor nem akartam tovabb vinni a madarat, de azt sem akartam, hogy elvesszen...