Októberben ünneplik a karneválos hetet Limon megyében. Mint később kiderült a tavalyi elmaradt valami incidens miatt. Nekem szombaton délelőtt dolgoznom kellett, ezért csak a délutáni busszal tudtam a Zoliék után menni, akik addig bejárták Manzanillot és környékét.
Az ígért három és fél óra le is ért a busz, meglepődtem. A mellettem ülő nő tőlem kérdezte, hogy Limon veszélyes-e. Azért ennyire nem kéne még ticának néznie... Meg hát mihez képest? A főút mentén végig dübörgött a zene, minden sátorból más szólt, de olyan hangerővel, hogy telefonálni nem lehetett, így hamarabb találtam meg a Laciék kocsiját, mint őket.
Körbe sétáltuk az összes sátrat. Volt ahol sört árultak, máshol üdítőt, kaját vagy gyümölcsös fagyit. Mi egy hatalmas ananászt kértünk, amit kibeleztek és teli pakoltak az általunk választott gyümölcsökkel. Fincsi volt.
A kézzel készített ajandéktárgyak mellett még a szerencsejáték volt a menő. Mondanom sem kell, hogy ezeket úgy találják ki, hogy a lehető legkevesebb bekfektetett pénzből minnél több hasznuk legyen. Ezért nem kell csodálozni, hogy kis üvegcsövekre dobált karikákból csak igen ritka esetekben származik nyeremény a vállalkozó kedvüek számára. Emellett még lehetett rulettezni és célbadobálni is.
Mini vidámparkot is felépítettek, de amikre én fel mertem volna ülni, azoknál nem engedtek volna a korhatárnál. A többinél meg annyit liftezett volna a gyomrom, vagy annyira féltem volna, hogy nem mertem bevállalni.
És persze a sapka árusok is megjelentek, amit nem igazán értek, hogy miért, mert a Karibi oldal sokkal melegebb, mint mondjuk az esős San José, és szinte mindenki rövid nadrágban volt...
No comments:
Post a Comment