Bon Jovi koncert

A koncert előtti napokban a hírek szerint négyszer annyi eső esett, mint amúgy szokott, így félő volt, hogy bőrig ázunk majd. Készültünk mindenféle méretű esernyővel - amit végül a kocsiban hagytunk - és esőkabáttal is - amire később ráültünk. Plusz két pulóverrel és egy kabáttal, amiből a kabát és a pulóver párnaként szolgált, de azért nekem így is sikerült megfáznom két nappal később...

A koncerten legalább 3 (!!!) magyar volt jelen, de jöttek még El Salvadorból, Nicaraguából és Guatemalából is páran. Délután 3-kor már akkora sor állt kint, hogy amikor 6 után megnyíltak a kapuk, nekünk csak a lelátó legfelső fokán jutott hely. Ekkor a tériszonyosakat leginkább az a kérdés foglalkoztatta, hogy a helyzeten már csak egy földrengés ronthatna. Én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy mikor kezdődik már a koncert.

A büfében hot dogot árultak, míg a lelátókon pizzát. Mondanom sem kell, hogy mini adagokat arany árban. A víz sem volt olcsóbb, viszont a pizza karton doboza remek szigetelőként szolgált a pulóverből/esőkabátból készült párnánkhoz a várakozás ideje alatt.

A szervezést jobban is megoldhatták volna: az egész "dühöngő" részt VIP-nek nyilvánították, aminek az árát egy átlag ticó nem feltétlenül engedheti meg magának. Ez azt eredményezte, hogy a fele se telt meg. Kicsit féltem, hogy Bon Jovi kikukucskál a színpad mellől és azonnal meggondolja magát. Később olvastam, hogy feleslegesen aggódtam, mert ő már egy hónappal ezelőtt is tudta, hogy nem lesz telt ház, de ez mégsem zavarta.

Az előzenekar valami névtelen nulla helyi (?) banda volt. Bon Jovi pontban 9-kor át is vette az irányítást. Igazából eddig szinte mindig szemben voltam a koncerteken, de most így oldalról/fentről nem szólt annyira jól a zenekar, mint azt szerettük volna. Ez egy kicsit csalódást okozott, de pár szám után megszoktuk.

A több mint két órás koncert alatt szinte csak slágerek szóltak, szám szerint 21 számot énekelt el. Bár nem volt telt ház, a közönség mégis nagyon lelkes volt. Nem hiába hallgattam orrvérzésig már 2 hónapja Bon Jovit. Szinte minden számot végig énekeltünk, számomra csak két "unatkozós" szám csúszott be. Mindenki legnagyobb meglepetésére a "Bad Medicine" átment Pretty Women-be. Valami névtelen "csillag születik" vendéggel adta elő, de szerintem inkább csak szívességet tett az unokatestvérének.

A gitárokat úgy cserélték, mint más a zokniját. Minden második számnál más volt a kezükben.

Amikor először tapsoltuk vissza, akkor még két ráadás számot kaptunk. A "Livin' on a prayer" után senki nem gondolta volna, hogy még egyszer vissza tudjuk majd könyörögni, vagy lehet-e egyáltalán felülmúlni az euforikus hangulatot. Bíztunk benne, hogy megkapjuk azt a számot, amit mindenki hiányolt. Amikor azt kérdezte, hogy "hmmm mit énekeljek" akkor a közönség egy emberként sikítva követelte az "Always-t". Bon Jovi eleget tett a kívánságunknak, mi pedig véresre tapsolt kézzel, elégedetten térhettünk haza egy fergeteges koncertről.