Az Élet Costa Ricán

Adiós Costa Rica...

2011-08-18T07:26:00.000-06:00

Már milliószor eljátszottam a gondolattal, hogy mi lesz ennek a bejegyzésnek a tartalma, amikor még azt sem tudtam, hogy mikor vállnak el az útjaink.

Mindegyik variáció teli volt mesebeli elemekkel, hogy jött a királyfi, aztán elköltöztem. Szép volt, jó volt, de új életet kezdtem. Aztán lehet, hogy annyiszor elképzeltem, hogy végül bevonzottam magamnak királyfi nélkül.

Nem titkolom, hogy ez egy olyan döntés volt, amit rettenetesen nehezen hoztam meg. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy több év kellett ahhoz hogy elszánjam magam rá. Az igazat megvallva semmi olyan nem történt, ami miatt kevésbé szeretném Costa Ricát. Történt egy és más de soha nem volt elég nyomatékos ahhoz, hogy hanyatt homlok hazafussak. Viszont ennek az ellenkezője is elmondható. Nem történt semmi olyan, ami miatt azt tudnám mondani, hogy igen, ez az ami miatt itt vagyok. Jó az idő? Persze, amikor nem esik, akkor marha jó. Jó munkám van? Igen, de az máshol is az lehet. Sok a barátom? Igen, de máshol is akad egy jó néhány. Végül azt hiszem ami igazán Európa felé billentette a mérleget az egyértelműen a családom volt. Egyszerűen közelebb akartam lenni a szüleimhez, a testvéreimhez, a soha nem látott unokahúgomhoz, nagyszüleimhez, rokinaimhoz és a barátaimhoz.

Ha úgy vesszük, akkor felnőtt korom 95%-át itt töltöttem, és kb 10 éve nem éltem Magyarországon. Nem lesz könnyű az újrakezdés, de hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül és majd valami jó fog kisülni belőle.

Rájöttem, hogy Magyarország azért nem hiányzott soha olyan elviselhetetlenül, mert tudtam, hogy az ajtó mindig nyitva áll. És bár Costa Rica is tárt karokkal vár, sohasem ismertem el igazán hazámként. Hiszem és remélem, hogy még egyszer, kétszer és sokszor visszajövök majd ide. Talán nyúgdijas éveimet fogom itt tölteni, talán a szabadságomat, talán átutazóban...bármi lehetséges, de bizom benne, hogy még látni fogjuk egymást.

Mi fog a legjobban hiányzni? A napsütés. A mosolygós, gondtalan emberek. A tengerpart. A pálmafa. A kolibri. A mangó. A guanabana. A spanyol. Az állandó dudálás. Az esőcseppek. A szabálytalankodás. A madarak csicsergése. A kabóca. A gekkó. A házigyikom. A barátaim és az itteni családom. Minden. Kivéve a manyána. De még lehet, hogy az is.

Costa Rica én igy szeretlek.

Köszönöm az itt eltöltött évek örömeit és bánatait. Köszönöm, hogy megismerhettelek és megszerethettelek. Soha nem felejtelek, mindig a szivemben fogom őrizni az emlékedet.

Sok sikert mindenki másnak, aki erre felé tart. Továbbra is szivesen segitek bárkinek, kérdezzetek nyugodtan.

Köszönöm, hogy velem tartottatok és olvastátok a blogomat. Az életem Európa szivében folytatódik. Új blogom címe

www.ezerelmeny.blogspot.com

lesz, majd valamikor szeptemberben fogom aktiválni.

Adiós Costa Rica!

Keratinos hajpakolás és miegyebek

2011-08-18T00:46:00.010-06:00

Utolsó napok, a visszaszámlálás már nagyon a végét járja.

Röviden és tömören: az utolsó munkanap nagyon hamar eltelt, céges ebéd, jókívánságok, ajándékok, krokodil könnycseppek, minden ami kell. Szinte két lábbal kellet kirúgni, hogy végre elmennjek onnan. Aztán belefért még egy lovarda, egy kis tengerpartos kiruccanás, ahol elköszöntem az óceántól, de megígértem, hogy majd valamikor még találkozunk.

Az utolsó pár napra már nem is emlékszem, annyira gyorsan eltelt. Minden összefolyt. A fodrász persze lemondta a keddi hajpakolást, így minden szerdára sűrűsödött. Egész nap meg sem álltam.

Próbálja meg valaki belesűríteni az élete elmúlt 10 évét 20 kg-ba. Sok sikert hozzá! Nekem nem jött össze. Nagyon nehéz lemondani emlékekről, csecsebecsékről és egyéb fontos dolgokról. Megint arra jutottam, hogy az ember egy csomó felesleges dolgot felhalmoz élete során, továbbá folyamatosan termeli a szemetet. Úgyhogy mostantól csak hasznos dolgokat kérek, amit magamra kenhetek és megehetek. Meg persze sok-sok szép emléket. Ja és ruhát! Úristen, meg fogyok fagyni télen.... Na jó, ebbe most nem kéne belegondolni. Szóval sok sok szép emlék a legfontosabb, mert az maradandó, én amondója vagyok.

Ami a keratint illeti. Hááááááát... Aki szeret a szépségéért szenvedni, és ezért fizetni, az nyugodtan vágjon bele. Úgy néz ki, hogy megmossák a hajad, lekenik keratinos truttyal, ami csipi a szemed. Fél óra elteltével hajszárítóval szétégetik a fejbőröd, mert ugye a hajhagymánál kezdődik a hajgőzölés. Majd ha ezt túlélted, akkor jöhet a hajkiegyensítés vasalóval. 3 óra és már kész is vagy. Elvileg 3-4 hónapig tart a hatása. Hát majd meglátjuk. Erről még nem tudok véleményt alkotni, de majd kérdezzetek nyugodtan 2 hét múlva.

Csináltam képeket is róla. Előtte és utána:

Aztán be kellett mennem a munkahelyemre. Újabb sírás rívás, búcsúzkodás, az új lánynak betanítása, hibái kijavítása stb.

Aztán elmentem az ICE-hez, ami külön szám volt. 1 hónappal ezelőtt megkérdeztem, hogy mi történne akkor, ha én most rögtön szeretném megszüntetni a telefonszámom, visszakapni a letéti díjat stb. Válasz: oh AZONNAL, AZNAP mindent rögtön megcsinálunk, ne tessék aggódni stb mese. Miután 25x rákérdeztem, bevettem a mesét, talán a konkurencia fenyegetően közel van és valóban haptágba vágták magukat. Erre ma már teljesen megváltozott a történet. Természetesen ez a móka 1 hónapig tart és nem úgy van az kérem szépen, majd manyána egyszer lesz valami. Na itt szakadt el a cérna. Az, hogy a fodrász áttett utolsó napra - rendben. 70 dolcsis túlsúly - rendben. Új lánynak segíteni - oké. A lelkifájdalom orvosolható. De hogy én háromszor állok sorba egy és ugyanazon a dolog miatt, majd közlik, hogy a Julcsika rosszul végezte a munkáját, és a képembe hazudott, úgy kell nekem, na hát ez már sok(k) volt az én kis megértő lelkemnek. ELszakadt a cérna. Jött a jól bevállt módszer. Hívd ide a főnököd most azonnal, lesütött tekintet, szempilla remegtetés, könnybe lábadt szemek, megható sztori, minden amitől döglik a légy. Nem azért szereztem állampolgárságit, hogy ne éljek a jogaimmal. Igenis foggal körömmel harcolni fogok teljhatalom ellen. Nem azért az 5 ezer Ft-nak megfelelő összeg miatt remegtem, hanem az igazságtalanság miatt. Jobb lett volna, ha 100 dolláros számlát hagyok magam után és nem vallok be semmit?

Lényeg a lényeg, hogy miután felvilágosítottam a kis mitugrálsz főgórét, hogy nem megyek ügyvédhez meghatalmazásért, utána adott egy papírt pecséttel, aláírva, hogy majd az Ilse felveheti az engem megillető összeget. Nem érdekel, hogy ő a hajára keni vagy mire használja, de az ICE-nek egy árva colont nem hagyok itt, az biztos.

Qucik Pass-el már nem volt ilyen mázlim, nem tudtam lemondani az autópálya matricámat, mert bezárt a bank időközben, így havi 1 dolcsit felszámolnak, amíg kitart az a pár fillér a számlámon -aztán nem tudom mi lesz vele. Hiába kértem, hogy kössük más számlaszámához a 30 dolláros kütyüt, vagy hogy adják vissza az értékét, semmilyen kompromisszimra nem voltak hajlandóak. No comment.

A múlt héten megrendelt trópusi teakeveréket sem adták oda... Nem volt időm kivárni a manyánát, viszont így valaki szülinapja lesz szegényebb. Méreg az ilyen.

Aztán persze millió ember akart elköszönni tőlem az utolsó nap. Ezen is túl vagyok.

Nem volt semmi ez a pár nap...

Musztafa

2011-08-11T20:26:00.002-06:00

Akkora mázlim volt, hogy Törpilla eladása után sem kellett kocsi nelkül maradnom. 3 hétre kölcsön kaptam egy Hyundai Sonatat.

A két autó közötti különbség szemmel látható, először is kb ötször akkora, hosszra, szélességre, súlyra, de még a motorja is sokkal de sokkal nagyobb (jó a 800-as motort már csak egy robogó tudja alulmúlni). Akkor az eleje, mint egy Mustang-é, innen kereszteltem el Musztinak, majd Musztafának. Nem úgy van az kérem szépen, hogy nem nevezzük nevén a gyermeket. Még besértődne és ott hagyna a sötét, kietlen országúton... Azt azért még sem engedhetem meg magamnak.

Érdekes módon még nem sikerült nála nagyobb kocsi mellé parkolnom. Pedig több tank méretű terepjáró mellett is álltam már, de Musztafa orra még így is egy kocsihosszal kilógott. Ez persze nagyban hátráltat a számomra megszokott 180 fokos fordulatú szabálytalankodásokban - eltévedés esetén, és parkolni sem annyira egyszerű vele, mint az én megszokott kisautómmal, ami dodzsemezésnek hat mellette. Pl Musztafa eredeti helyére (ahova mosni jártam az elmúlt 3 hétben) beállni lehetetlenségnek gondoltam, amikor az összes házlakó otthon tartózkodik. Mellette és előtte terepjárók gyülekezete. Elsőre meg sem mertem próbálni, másodszorra a bizonyítási vágytól hajtva csak azért is megcsináltam, és sikerült!

Viszont előnyei közé sorolnám, hogy úgy gyorsul 120-ra az autópályán, mint Törpilla 60-ra. Nem igazán kell magát megerőltetnie. Ezzel párhuzamosan persze issza a benzint, mint cica a tejet. És a szerelő sem gyógyította meg maradéktalanul, pl a csöpögő hűtővíz problémát nekem kellett diagnosztizálnom, miután tudományosan megvizsgáltam, hogy nem az olaj folyik.

Egy szó, mint száz, az első sokkos fenntartások után szoros barátságot kötöttünk. Rájöttem, ha egy kocsit tudsz vezetni, akkor bármivel elboldogulsz. Köszönöm a lehetőséget Musztafa megismerésére! Nagyon jól jött ez a segítség!

Trópusi nyavaja

2011-08-11T11:03:00.003-06:00

Sikerült megfáznom, csak azt nem értem miért pont most, amikor hideg sem volt, és az eső sem esett.

Mindenesetre megállás nélkül folyik az orrom. A torkom nem fáj szerencsére (bár az többször fájt múlt héten, de csak reggelente és méztől szinte rögtön elmúlt).

Marad a jól bevállt C-vitamin kúra (frissen facsart narancslé, citromos tea mézzel, cas-gyümilé), eukalitptusz szirup és a sunbreeze.

Mamon chino és a jocote

2011-08-09T20:59:00.005-06:00

Meglepődve olvastam az egyik blogon, hogy a jellemzés alapján az Arab Emirátusokban is fellelhető ez a gyümölcs, amit mifelénk Mamon chino néven ismernek. Nagyon érdekes, "szőrös" gyümülcs, ketté kell törni a héját, és akkor láthatóvá válik ez a fehér, kocsonyás állagú húsa. Kicsit édesebb, mint savanyú. A magjával vigyázni kell, nehogy lenyelje az ember. Érdemes megkóstolni!

A másik gyümölcs, amit ajánlani akartam az a jocote. Az itteni mókusok előszerettel falják a fáról, és az a szórakozásuk, hogy a lerágott jocote magokat a tetőmre dobják, amivel majdnem akkora zajt csapnak, mintha az érett mangó esne a bádogtetőre. Ennek jóval kevesebb a húsa. Félig éretten sóval illik enni, bár én jobban szeretm a fogzománc kimélő, narancssárgásan piros, érett változatát. Ennek most van szezonja!

Piac

2011-08-08T21:29:00.000-06:00

Sok hozzáfűzni valóm nincsen, a képek önmagukért beszélnek. Mindegyik képet elláttam magyarázattal.

Jó szemezgetést!

A többi képhez KLIKK IDE!

Finomságok

2011-08-07T17:56:00.007-06:00

Összegyűjtöttem egy csomó finomságot, amit az elmúlt 1-2 évben összeettem. Persze nagyon sokról nem is készült kép.

A képek mellett feltüntettem a nevüket is, némelyiket magyarázattal is elláttam.

Néhány kép ízelitőnek! Jó étvágyat kívánok a Tico finomságokhoz!

A többi képhez KLIKK IDE!

Újabb csípés

2011-08-07T09:19:00.003-06:00

Nem láttam az elkövető gonosz tevőt, mert álmomban ért a támadás, de bő 24 órával később még mindig igen csúnya! Előbb utóbb csak meghozza hatását az ecetes borogatás, kálcium kúra és a SunBreeze.

A könnyen felejthető San José szebbik arca

2011-08-04T21:26:00.009-06:00

Nem szokásom sötétedés után a városban mászkálni, de úgy hozta a sors, hogy egy kedves barátom pont a születésnapomon töltött egy napot San Joséban, így munka után sétáltunk egyet a városban.

Próbáltam utoljára magamba szívni San José hangulatát, és megcsodálni mindazt, amit szeretni lehet ebben a fővárosban. Amikor valamire úgy csodálkozunk rá, mintha most látnák először vagy talán utoljára, akkor fellelhetünk benne olyan rejtett szépséget is, amit a mindennapok szürkesége eltakar.

Sokan tudjátok, hogy San José sosem tartozott a kedvenc városaim közé, de akkor és ott, örökre a szívembe zártam emlékét. A Cafe del Correo (Főposta és kávézó egyben - illik megadni a módját a dolgoknak), a Nemzeti színház kivilágítva, a sétáló utca, a karneválok, lovas felvonulás, a Fény Fesztivál... Ha alaposan körbenéz az ember azért van mit szeretni rajta.

A pár képhez KLIKK IDE!

ARK. - Képeslap küldés

2011-08-02T17:38:00.007-06:00

ARK= Act of random kindness, egy véletlenszerű kedves cselekedet, ami nem kerül semmibe.

Az egyik blogon ezt a felhivást olvastam:

“Egy iskolai verseny ügyében kérnék egy sokat jelentő és könnyedséggel nyújtható segítséget. A román posta versenyt hirdetett meg, amelynek a győztese az a diák lesz, aki szeptember elejéig a legtöbb képeslapot kapja a világ bármely részéről. A mi iskolánkban (marosvásárhelyi 7-es számú Általános Iskola – Románia) úgy döntöttünk, hogy Boni Zsuzsánna 6.osztályos (13 éves) tanulót támogatjuk a segítségünkkel, ugyanis Zsuzsi megérdemli ezt a kiváló tanulási eredményéért (9,94-es átlag), a kedvességéért, jóságáért. Amit tehát kérünk: egy megírt képeslapot (nem levél! Post Card!) az ő címére 2011 szeptember 9.-ig. A név és cím, amely a képeslapon kell szerepeljen:

Boni Zsuzsánna
str. 22 Decembrie 1989 nr. 24 ap. 2
540124 – Târgu Mureş
ROMANIA
Megkérjük, amennyiben lehetősége van, továbbítsa barátainak, ismerőseinek is ezt a segítési lehetőséget. Természetesen nem tudjuk senkinek sem visszatéríteni a képeslapokra fordított kis pénzösszeget, de hisszük, hogy visszatérül Önöknek ez a segítség más úton. Ha pedig Zsuzsi nyer, akkor legyen az ő öröme az Önök jutalma.
Ha bármivel kapcsolatosan kérdése van, írjon a zsuzsipost@gmail.com címre és válaszolni fogunk.
Tisztelettel és köszönettel,
a marosvásárhelyi 7-es számú Általános Iskola tanári közössége nevében,
Körtesi Sándor – tanár"

Soha nem szoktam olyat kérni a blogomon, ami gyarapítaná az egyéni érdekeimet, most is egy ismeretlen nevében kérlek titeket, ha tehetitek, küldjetek egy képeslapot ennek a kislánynak a címére, szerezzünk neki örömet! Hiszem, hogy a napi véletlenszerű jó cselekedetek megtérülnek!

Én is fogok neki küldeni egyet Costa Ricaból!

Köszönöm!

Incidens

2011-07-31T22:35:00.005-06:00

Avagy az indulatok ereje

Nyugodtnak mondható rezidenciában lakom, ami zsák utcában végződik. Nincs őrünk, de minden házban egy családtag él. Már régóta tervezik egy bejárati kapu felszerelését, bár eddig nem nagyon volt mitől tartani. A vélemények megoszlattak a döntést illetően, hiszen az utcában üzemelő focipályásnak például nem érdeke a kerítés kiépítése, mert ez csökkentené a rendelkezésre álló parkolóhelyek számát és nehezítené a focipálya üzemeltetetését.

Egészen tegnapig ezt hallogatták. Ma tudtam meg, hogy tegnap este betörtek a 3 házzal lejebb lévő nagybácsihoz, annak ellenére, hogy a pénteki rutinját áttolta szombatra. A kutyamérgezésen túl felmerült a gyanú, hogy valaki a házakat is figyelheti, hiszen valljuk be, elég kicsi az esély arra, hogy a betörőknek ekkora mázlija legyen, hogy pont akkor jártak arra, amikor amúgy mindig otthon szokott lenni a nagybácsi.

Ma este Ilse áthivott Sopa Negrát enni (fekete bab főtt levéből készült leves, rizzsel, főtt tojással és korianderrel izesítve). Miután befejeztük a vacsorát, a kanapén ülve beszélgettünk. Az est csendjét egy fickó kiabálása szakította félbe:

- Segítség! Követnek! Segítsenek! - ordibálta miközben teljes erejével a zsák utca vége felé futott jó száz méterrel üldözője előtt.

Ilse abban a pillanatban kapcsolt, és ahogy az a nagy könyvben meg van írva elkezdett kiabálni a szomszédos ház felé:

- Apa, fogd a pisztolyt, valakit megtámadtak! Gyere gyorsan!

Mondanom sem kell, hogy erre a férje, az összes testvére, unokatestvére, nagybátyja és az összes otthon ülő hímnemű kést vagy bármilyen fegyvernek látszó tárgyat ragadva rohant ki a házból, miközben a nők a rendőrség számát tárcsázták.

Egy perc alatt 60 ember vette körül az áldozatot, miközben a másik 20 elindult az utca másik vége felé, ahol egy parkoló kocsiban 3 gyanús fickó ült.

Innen két szálon futott tovább a cselekmény.

Az egyik az áldozat körül, aki -mint később kiderült- itt lakik, busszal jött haza, és a rezidencia előtti buszmegállóban két ficak utána eredt, mire ő lélek szakadva elkezdett futni.

A másik szál a Hyundaiban ülő gyanusítottak, akiknek a meséje nem egyezik. Az egyik állítása szerint, egy szórakozóhelyen keveredtek szóváltásba egy leányzó miatt, és azért követték az áldozatot, a másik szerint munkahelyi problémát akartak tisztázni. Egyet elfogott a rendőrség, találtak nála egy övtáskát, benne két lopott telefont. A harmadik a kocsival elmenekült, de a rendszámot feljegyezték a szemtanúk.

Egy járőrkocsit és 4 rendőrt küldtek ki a helyszínre 5 hosszú perc elteltével, hiába a gyorsaság, addigra már megtörtént a baj. Az indulatok elszabadultak, és a nagy hevességben amikor az áldozatot lefogva tartották a lakók, és a szemébe világítottak, az megütötte azt a nagybácsit, akit tegnap raboltak ki. Erre az Ilse apukája a machetéval oda csapott egyet, de a nagy hévvel pont a saját testvérének a kézfejét sebesítette meg... Így nem sokkal később a mentő vitte el a megsebesült nagybácsit és annak önkívületbe esett feleségét.

Én ez idő allatt Ilse házát őriztem, mert az övéké és a szülei háza is tárva nyitva maradt az incidens leforgása alatt. Egyedül bennem merült fel a gyanú, hogy mi van ha ez csak figyelemelterelés, és közben egy másik lakást rabolnak ki... A ticók szeretnek azonnal elégtételt venni, mig engem arra neveltek, hogy ha nem tudok segiteni, akkor ne tátsam a számat a tömegben.

Senkit nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a békés Santa Ana-i rezidencia élete a mai naptól kezdve gyökeresen megváltozott. Most már itt is félelem költözött a szivekbe. Az nem kérdés, hogy mennyire összetartó ez a közeg, és egy emberként kiállnak egymás mellett, de a baj így is megtörténhet...

Vajon a kerítés felszerelése javít a helyzeten egy olyan társadalomban, ahol a bűnözők nem félnek a rend fentartóitól, mert pontosan tudják, hogy másnap már szabad lábon folytathatják a fosztogatást?

Majmok inváziója

2011-07-29T19:03:00.001-06:00

Avagy a Manuel Antonio Nemzeti park sokadszorra.

Akik majmot, mosómedvét, lajhárt akar látni, az mindenképp mennjen el Manuel Antoniora. Még a parkba sem kell bemennie, mert a hotelek verandáján, a parkoló kocsik tetején is kismajmok csüngnek. Csak vigyázzunk az értékeinkre, mert nem csak a banánt szeretik ezek a játékos kis tünemények!

A legutóbbi esőzések következtében a park több helyen károsult (tavaly), már nem lehet látogatni mindkét kilátót. Viszont a part még mindig gyönyörű, megéri a belépő árát, ha elég korán bemegyünk, mert délután 4-kor már záróra.

Aki pedig egy kis kalandra vágyik, annak ajánlom a quadozást, még esőben is szórakoztató és egy isten hátamögötti, banánültetvények ölelte vízesés jár jutalmul a szerencsés megtalálóknak.

A többi képhez KLIKK ide!

Veranillo de San Juan - nyári napforduló

2011-07-28T19:33:00.002-06:00

Costa Ricán van egy olyan ritka időszak, amikor az esősévszak kellős közepén még az eső is megszűnik létezni. Ez általában a nyári napforduló környékére esik, július utolsó két hete, az élet megáll, mindenki vakációzik, természetesen iskolai szünetet is tartanak, kisebbeknek 2 hét, nagyobbaknak csak egy. És láss csodát minden évben menetrendszerűen kisüt a nap, eláll az eső. Ez Szent János ajándéka a ticóknak.

Idén sem volt ez másképp, jól esett a 2 hetes folyamatos esőzés után, ami egy átvonuló viharnak volt köszönhető. Régen a vihar szót macskakörmöztem volna, de ma már én is meg tudom mondani, hogy mi a normális és mi nem. Mikor van vihar és mikor esik az eső csak úgy. Viccesen hangzik, de igaz. Az öreg indián is megmondta, ha a kő vizes, esik az eső!

Mi Jacón töltöttünk 2 napot az ünnepek alatt (hétfőn Guanacaste függetlenségének az évfordulója), volt is tömegnyomor rendesen, nem is mertem lefotózni a sok embert. Hihetetlen, hogy mennyire kiépült ez a kis tengerparti falu, már-már várossá nőtte magát... Szomorú, de ez van. Sosem volt a kedvenc partom Jacó, de ez van a legközelebb a városhoz. Ittunk-ettünk, jól éreztük magunkat.

Mivel nagyobb társasággal mentünk, ezért a többség akarata érvényesült, és kevesebb időt töltöttünk a parton, mint azt én szerettem volna.

Ezért csak a giccses naplementés képek maradtak fent az utókor számára.

KLIKK ide a többi képhez.

Kínai cirkusz - Circo Chino de Beijing

2011-07-27T19:54:00.000-06:00

Már közel egy hónapja állították fel a kínai cirkusz sátrát, először Guanacasten, most pedig már San Joséban. Minden nem van előadás, sőt vannak olyan napok, amikor naponta 3x is.

A mi jegyünk július 26-rá szólt. Közel 2 órás showban minden volt bohóc, aki szórakoztatta a közönséget, akrobaták, váza dobálók, asztal forgatók, ferdén rakott széken kézen álló lányok, rúd mászó fiúk, kalap rakosgatók stb. A turnéjuk során tüzön átugró tigriseket is bemutattak, de Costa Ricán az állatvédő törvények miatt erre nem kerülhetett sor.

Volt egy szám, ahol egy pasi két zsinóron lévő ladbát pattogtatott. Egyszer csak felkért valakit a közönség sorából - aki mellesleg kínai volt- és megborzolta a haját, illetve lefaragta a cigarettát a szájából ezzel a pattogó valamivel.... Na ebben mindenki egyetértett hogy bunda volt. Kb 1 cm-en múlott, hogy nem a szemét verte ki, vagy az orrát verte be. Tudjátok ki mert volna odaállni keménylegénynek... Hát én nem az tuti. De biztos, hogy elég jó módszer arra, hogy leszokjon valaki a dohányzásról! :)

Hiányoltam a bűvészeket és a légtornászokat.

2 éve itt járt az orosz cirkusz is, azon is voltam. A vélemények megoszlanak, sokaknak ez tetszett jobban, nekem az oroszok produkciója klasszisokkal jobb volt. Lehet hogy azért, mert akkor kihívtak szerepelni és nem verték ki a cigarettát a számból? :)

A többi képhez KLIKK IDE!

Ez pedig a facebook oldaluk, KLIKK!

Miből lesz a ...

2011-07-26T20:10:00.000-06:00

cashew dió? (itt ismert neve maranon középen hullámos n betűvel)

Ennek a gyümölcsnek két érdekessége van! Az egyik az, hogy ez az egyetlen gyümölcs, aminek a magja kivűl található. Nagyon finoman kell vele bánni, mert ha nem megfelelően nyitják ki és pörkölik, akkor megkeseredhet, mert a magot és az azt körülölelő burkok között növényi olaj van. Igen kényes eledel ez!

A másik pedig az, hogy "fejjel lefelé" lóg, azaz nem a mag felöli oldalán.

A ticók nem csak a magját használják fel, hanem a gyümölcsét is megeszik egy kis sóval, vagy turmixként isszák. Elég furcsa íze van, de meg lehet enni. Vasban és magnéziumban gazdag, hihetetlen energiaértékkel rendelkezik. Nagyon egészséges!

Raszta haj

2011-07-25T20:32:00.000-06:00

Nekem is lehetne akár!

Nem is hinnénk, hogy mekkora kultusza van itt Bob Marleynak, főleg a Karibi oldalon!

Egy tengerparti láda es CITO -gyk cache in trash out- azaz szemétszedés. Két kedvenc elfoglaltságom a tengerparton (is).

Internetkávézó a parton

2011-07-24T20:21:00.000-06:00

Fő a bizalom! Azért leleményes ötlet!

Ez pedig egy ősrégi üzemanyagszámláló érdekességképpen...

Ahonnan már nincs visszaút

2011-07-23T11:33:00.004-06:00

A hollywoodi terminológia szerint azt a pontot nevezik így, amelyben bekövetkezik egy változás, méghozzá egy olyan változás, ami után már semmi sem maradhat a régiben.

Ennek az előszele engem tegnap csapott meg.

Volt pár ajanlátom Törpillára a munkatársaimtól, de semmi komoly, így hétfőn arra az elhatározásra jutottam, hogy muszáj lesz kirakni az internetre a hirdetést. Nehéz szivvel tettem meg, de nem volt más választásom, az idő egyre gyorsabban ketyeg.

Az első este 200-án tekintették meg, de senki nem teleofnált. Kezdtem megijedni. Aztán rájöttem, hogy végülis nem arra van szükségem, hogy 666-an telefonáljanak, hanem egyetlen egy potenciális vevőre. Egyetlen egyre. Úgyhogy átadtam az univerzumnak a kérésemet. Kedd este hívott az első érdeklődő. Szerdán megnézte. Csütörtökön kimondta a boldogító igent.

Kiderült, hogy pont Suzuki Altot keresett. Ő is sokáig húzta a saját kocsijának az eladását, de amikor elhatározta magát, akkor Törpillát látta meg legelőször a neten, pont aznap amikor kitettem. Hiába, nincsenek véletlenek.

Volt egy másik érdeklődő, aki szerelővel nézte meg a kocsit, jól meg is kinozták szegényt, úgyhogy egyáltalán nem volt szimpatikus a jelölt. Aztán még alkudni akartak a már amúgy is nagyon olcsó árból mondván hogy mennyi baja van a kocsinak, de nekik nem engedtem. Péntek reggel már az erdetileg kért árat is kifozették volna (milyen érdekes, akkor még sem lehetett olyan rossz állapotban...) de inkább a kedves salvadori házaspárnak adtam oda.

Egész jól viseltem az elválást Törpillától. Igazából nem a kocsi hiányzik, hanem az, amit számomra szimbolizált.

Pozitiv változásokért áldozatokat kell tenni.

Ezzel a hozzáálással fogok munkát találni Európa szivében. EGY munkára van csak szükségem. Nem 666 interjúra, hanem egyetlen egy potenciális munkára, ami megfelel az igényeimnek: nemzetközi munkatársak, multi cég, jól fizető pozició, ahol használhatom az angolt és/vagy a spanyol tudásomat, közel a lakhelyemhez. Ezúttal tolmácsolom a kérésemet az univerzumnak.

Alejuela-Grecia négyes

2011-07-22T19:44:00.008-06:00

Valamikor még januárban csinátam egy egynapos geocaching túrát, 4 ládát vadásztam le két megyében. Csak hát lusti törp voltam és nem raktam ki a blogra, úgyhogy most pótolom. Szinte napi rendszerességgel mennek fel az időzített bejegyzések, hogy minden érdekes élmény felkerüljön a blogra az utókor számára.

A négy rejtésből kettő ötletes volt (de nem látványos), a harmadiknál szép volt a kilátás, a negyediknek pedig már csak hűlt helyét leltem.

Patriciék garázsánál, egyik legötletesebb láda, amivel találkoztam. Közelről és messziről is, egy nanónak pont megfelelő:

A második ládát szégyen szemre csak többszöri telefonos segítséggel találtam meg. Ezúttal fejvadész fogott ki rajtam:

A harmadik rejtés pont egy étterem kertjében volt, ahol remek kilátás nyílt a Central Valley hegyláncra. Minden ami egy éhes kesser ingere: babkrém tortilla chipsszel, husi, sült yuka, és citromos-platanos saláta:

A legutolsó elveszett ládához vezető úton pedig ezt láttam:

Fogalmam sincs hogyan került oda, de nem is akarom tudni! Egyébként ezen a képen jól látszik, hogy mit jelent az, amikor azt mondom, hogy általában nincs járda! Helyette van egy igen mély árok, ami két pillanat alatt megtelik vízzel! :)

A többi képhez KLIKK IDE!

Látogató

2011-07-20T18:49:00.000-06:00

Az egyik közeli residencia gyakori látogatója ez az egyén és társai:

Már többször láttunk kígyóbőrt az utcán, egyik este pedig ezt:

Nem árt az óvatosság!

Ez egy falun élő társa:

De vannak szelidebb előlények is arra:

Végezetül pedig egy matőr National Geography videó Allan jóvoltából:

Csak rózsák

2011-07-19T18:06:00.000-06:00

Van egy rózsakert Cartagoban, ami megér egy misét. Keddtől vasárnapig, 9 és 3 között látogatható. Akit érdekel a weboldaluk ITT kaphat bővebb információt erről a kis családi vállalkozásról.

Szeretem az olyan helyeket, amit rossz idő esetén is látogatható. Több órát is el lehet tölteni ebben a csodálatos kertben, ahol több mint 300 féle rózsa található. Latin nevük mellett fantázia neveket is kitaláltak, így Erzsébet királynő, Paul McCourtney és más hírességről nevezték el őket.

Nem véletlenül helyeztem el ide a számomra egyik legkedvesebb ládámat, mely az egyik legelső találatomra emlékeztet. Ötletessége mindenképp egyedi Costa Ricán, hiszen ez az első madáretető, ami ládaként funkcionál egy gyönyörű fedett, esőmentes környezetben. A tulajdonos áldásával csak remélni tudom, hogy örök életű lesz.

KLIKK IDE a sok képhez!

Apák napja

2011-07-18T17:53:00.000-06:00

Apák napja még júniusban volt, csak mint mindig most is el vagyok maradva a beszámolókkal.

Ilse rendezett egy kisebb összejövetelt, melynek során több mint egy órás koncertet is adott a húgával.

Gyönyörűen hárfázik és énekelnek!

Egyébként játszik esküvőkön, érettségi találkozókon és minden féle rendezvényeken is. Akit jobban érdekel ez a téma, itt tudhat meg többet róla.

Szabályos szabálysértés

2011-07-17T18:31:00.007-06:00

Jól megszívtam a Greciába vezető úton. Persze az egész ott kezdődött, hogy egész hétvégén vártam, hogy elvigyék a hűtőmet, meg egyéb dolgokat. Erre a szombat ebéd utánból vasárnap reggel 10 lett, ami átment jövőhét szombat reggelbe. Ez még nem lett volna akkora baj, hiszen amúgy is szakadt az eső szakadatlanul. De kikönyörögtem egy másik hűtőt az Ilse anyukájától teljesen feleslegesen. Én naiv, elfelejtettem a manyánát, így most két hűtőm is van.

Szóval a tervezett szombat délutáni, majd vasárnap délelőtti Grecias látogatásomból vasárnap délután lett, ami amúgy 20 perces utat jelent, csak azt felejtettem el, hogy vasárnap déltől egyirányusiítják az autópályának nevezett autóutat San José és Puntarenas között, hogy a partról hamarabb hazaérjenek az emberek... Ezért egy hatalmasat kellett kerülnöm a reptér felé, és több mint 45 perc alatt értem oda.

Visszafelé már sokkal könnyebb volt a helyzet, és életembe először szabályosan szembe mehettem a forgalommal. Mit ne mondjak nagyon fura érzés az ellentétes sávban lenni, mindenkit lelőzni. Igazi világvége hangulat, mindenki csak egy irányba halad... Legrosszabb az volt, amikor betonfallal volt elválasztva a két sáv és én az ellentétes oldalon mentem, rendesem fel ment az andrenalin szintem arra gondolva, hogyha most jönne egy eltévedt kamion, akkor mindenképp én húznám a rövidebbet.

Azt is megfigyeltem, hogy a többség ugyanezzel a problémával közdött, nem sokan használták ki a sávlattöblet adta lehetőségeket.

Érdekes volt szabályosan szabálytalankodni.

FTF egy esős szombat reggelen

2011-07-17T17:31:00.000-06:00

Már meg sem említem, hogy megint első megtaláló voltam kívételesen egy hozzám közeli ládához. Ahogy az amerikaiak szokták mondani: "elmentem a boltba kenyeret venni, és közben megtaláltam ezt a ládát!". Na velem is pont ez történt, mindössze 2 km-re volt a lakásomtól a láda, és ÉPPEN arra jártam. Begyűjtöttem egy utazóbogarat, aki Erdélybe szeretne utazni, és még egy Signal-os geoérmét.

A rejtő egyébként egy texasi nő, aki rendezett egy eseményládát, amire -nem fogjátok kitalálni, de!- csak én mentem el! Na ez egészen biztos nem fog előfordulni a szeptemberi Mega Hunt eseményen. 4-en már biztos leszünk (de már most több mint 100-an jelezték, hogy résztvesznek! Én legalább 500-ra számítok).

Esküvő és karnevál

2011-07-16T15:47:00.007-06:00

Kolleganőm esküvőjére voltunk hivatalosak az irodából többen is. Mint majdnem mindig, most is én töltöttem be a soför szerepét, 4 kolléganőmet vettem fel a munkahelyünkön, és onnan együtt indultunk az esküvőre.

Még az időjárás is kegyes volt hozzánk, hét ágra sütött a nap és az eső sem.

A menyasszony egy egyszerű fehér ruhában pompázott, haját fátyol takarta. Nem csak a násznép, de a vőlegény is megkönnyezte az oltárhoz vezető útján. A templomi szertartás bár szép volt, de azért a papnak volt pár oda nem illő megjegyzése. Például szerintem felesleges volt említést tennie arról, hogy az egyneműek házasságát nem támogatja az egyház, és azt is kihagyhatta volna, hogy a szombati misén való részvétel nem mentesít a vasárnapi mise részvétele alól. Nem ezért gyűltünk össze azon a napon.

Amikor az ifjú pár elhagyta a templomot, akkor nem rizst szórtunk rájuk (bár ez is szokás), hanem buborékokat fújtunk rájuk. Ilyet sem láttam még.

A rendezvény egy Santa Ana-i hotelban folytatódott, ahol körübelül 100-120-an lehettünk. A négy fogásos vacsora nagyon finom volt. Az est fénypontja a karnevál volt, több céges bulin láttam már ilyet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden féle előzetes bejelentés nélkül bejön egy csoport, akik dobolnak, ugrálnak, táncolnak minnél nagyobb zajt keltve az egész násznépet maguk után vonva. Céljuk nem más, mint hogy mindenkit bevonjanak a mulatozásba: kicsiket-nyagokat, terheseket-időseket, fiúkat és lányokat stb. Erre még én is beálltam táncolni, pedig nem vagyok táncoslábú.

Ettünk, ittunk, jót mulattunk. Sok boldogságot az ifjú párnak!

A fotókhoz KLIKK IDE!

(Kivételesen nem én készítettem a képeket, mert a fényképezőgépemet sikerült eltörnöm. Eddig még egyik sem birta ki egy évig velem. Most vettem meg a negyediket három év alatt... )

A fegyverforgatás művészete

2011-07-08T21:20:00.008-06:00

Amikor visszakaptam az ipodom, akkor még beszélgettünk ezer más dologról is a munkatársammal. Ahogy sötétedett, párhuzamosan csökkent a biztonságérzetem is. Chris megjegyezte, hogy: Detti, te félsz. Mondtam neki, hogy a tavalyi rablásso sztori óta nehéz ezt a rossz beidegződést leküzdenem. Erre megnyugtatott, hogy nála van fegyver, és engedélye is van hozzá. Remek, valami rosszul sül el, akkor rögtön egy bandaháború kellős közepén találom magam.

Aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ez még jól jöhet, így a felajánlott bocsánatkérő ebéd helyett arra kértem, hogy vigyen ki a lőtérre és tanítson meg lőni. Tudni akartam, hogy milyen a fegyver másik oldalán állni, milyen érzés meghúzni a ravaszt, milyen illata van a puskapornak.

Miután sikerült megtölteni és kibiztosítani a .40-es pisztolyt az első tíz percem azzal telt, hogy meggyőztem magam arról, hogy a ravaszt bizony meg kell húzni. Ez volt a gyakorlat legnehezebb része. Aztán persze az első sokk, hogy milyen ereje van a lövésnek, mekkorát húz, milyen hangos, és milyen égett szag van. Az első 15 lövés igen nehézkesen született meg, főleg azután mikor 3 srác is bejött a terembe gyakorolni. Az AK47-es automatából csak úgy szórodott kifelé a lövedék. Már nem csak a saját fegyverem hangjától rezzentem össze, hanem az övékétől is.

A végén már annyira jól ment, hogy pókerben is leköröztem a mesterem. Igaz 6 méterről, de két párom lett (egy kis jóindulattal). Magamhoz képest meglepően jól céloztam, a saját elvárásaimat magasan túlszárnyaltam.

Egyébként a fegyver másik oldalán állni sem olyan könnyű. Iszonyú nagy adag elszántág, egy marék önbizalom és kegyetlenség kell hozzá, ha elő-mozgó személyre akarnánk célozni. Persze kellő motivációval mindenki képes rá, de azért közel sem olyan egyszerű, mint azt a képernyők sugalják, legalábbis nekem nem lenne az.

Közbiztonság

2011-07-06T20:11:00.005-06:00

Leggyakrabban feltett kérdések egyike, hogy milyen a közbiztonság. Nos, erre mindig azt válaszolom, hogy nézőpont kérdése.

Az egész amaerikai kontinens azon a véleményen van, hogy Costa Rica Latin-Amerika Svájca, azaz közel az egész térség legjobban megáldott országa, mind turisztikai, mind közbiztonság szempontjából. De attól még a harmadik világban fekszik, ezt ne felejtsük el.

Rossz helyen, rossz időben bármi megtörténhet - szoktam mondogatni. És ez a bármi tényleg bármi lehet. A társadalmi rétegek nincsennek élesen elkülönülve, a lepukadt, bádogtetős nyomornegyed mellett ott csillog a kacsalábon forgó palota. Első szembetűnő különbség, hogy a házak kerítéssel vannak védve, és még az ablakokon is rács van. Mindenkinek ajánlom, hogyha a városban keres szállást hosszabb időre, akkor csakis az őrzött lakóparkokban, az úgy nevezett "residencia-ban" gondolkodjon. Ez sem ér fel egy életbiztosítással, de azért az esélyeket növeli a bajok elkerülését illetően.

A parton és kisvárosokban ennél sokkal jobb a helyzet. Ott viszonylag nyugodtan lehet aludni. Egészen eddig ezt gondoltam, míg pár héttel ezelőtt meg nem láttam az egyik napilap címlapján, hogy egy argentin turistát meggyilkoltak egy étteremben a parton, mert az nem adta oda a laptopját a rablóknak, akik vacsorázás közben zavarták meg.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogyha a baj már megtörtént, akkor ne okoskodjunk, ne legyünk kemény-legények, és ne bízzunk vakon a szerencsénkben. Ebben az országban nevetségesen könnyű fegyverhez jutni (lásd előző bejegyzés, ahol egy 14 éves gyereknek is volt pisztolya). Tehát a kérdés nem az, hogy az útonálló fegyvere valódi vagy sem, hanem az, hogy használni fogja-e vagy nem. És bizony az elkövetők nem szeretik önmagukat ismételni. Jó esetben egyszer világosan elmondják, hogy mi a jövetelük célja, és ha nem az történik egy másodpercen belül, amit kértek, akkor többet nem kérdezősködnek, nincs alkudozás, hanem gondolkodás nélkül cselekszenek. Számukra az emberi élet értéke a nullával egyenlő.

Nagyon sok mindent tehetünk az elkerülés érdekében, lehetünk elővigyázatosak, körültekintőek, előrelátóak stb. A józan paraszti ész elveit betartva kellő figyelmet szentelve a harmadik világ íratlan szabályainak valószínűleg el is kerülhetjük a bajt, és gondtalanul élvezhetjük az ország kínálta előnyök végtelen tárát itt-tartózkodásunk ideje alatt.

Senkit nem akarok elrémiszteni, csak azt szeretném, ha mindenki tisztában lenne az esélyekkel. A statisztika azt mutatja, hogy szinte mindenkinek van egy vagy több rablásos sztorija, ami vagy vele vagy közvetlen ismerősével történt, de az esetek többségében nem lett nagyobb baj az ügyből.

Tehát összességében elmondhatjuk, hogy kétséget kizáróan a térség legbiztonságosabb országáról van szó, ahol minden napos dolog az, hogy bármi, bárhol megtörténhet. Nincs mese, ezzel számolni kell.

Az élet nevű játszma

2011-07-04T22:01:00.003-06:00

Többet tanultam magamról, másokról és a világról az elmúlt néhány nap leforgása alatt, mint az gondoltam volna. Azt hittem, hogy az utolsó két hónapom csupa móka, kacagás és szomorkodás lesz, helyette azonban csupa olyan élmény élt, ami azelőtt soha.

Ott kezdődött, hogy most először éreztem azt, hogy a munkatársaim a szivükön viselik a sorsomat. Más az, hogy nap mint nap bemész dolgozni, ugyanazok az emberek vesznek körül, és nagyjából minden nap minden ugyanúgy történik, mint az történt tegnap, tegnap előtt vagy 5 hónappal ezelőtt. És megint teljesen más, amikor azt érzed, hogy fontos vagy nekik és szeretnek. Ha ők nem lettek volna, akkor mindenemet kb fillérekért adtam volna, mert terézanya lelkem nem képes többre. Ehelyett mindenre ők szabtak árat, és be is tartották velem, így egy hét leforgása alatt minden cuccomat eladták. Tényleg le a kalapot előttük, örökre hálás leszek érte.

Az első vevőim között volt a céges ügyvédnő. Hallottam róla ezt azt, jót is rosszat is, de próbáltam fentartások nélkül fogadni. Rögtön elvitt több dolgot, de nem fizetett ki mindent, maradt egy kb 40 dolcsis tartozása. Semmi gond, barátok közt vagyunk, ráér. Nem, anyátok között voltunk, mint később kiderült, és vérre megy a háború.

- Holnap fizetek! - ígérte. Erre másnap hajnalban már jött az sms, hogy az egyik cuccnak ugye nem is az volt az ára, és a pasija is ezt tanusítja. Mondom mi van?! Jó, akkor add vissza a cuccot, énvisszaadom a pénzed és felejtsük el egymást. Erre nem válaszolt vagy fél napig, később felhívott a pasija, hogy elsimítsa a mi kis félreéertésünket (??!!!). Annyiban maradtunk, hogy a felét hajlandó kifizetni. Na ekkor már annyira ideges voltam, hogy legszivesebben a pokol legmélyebb bugyrába küldtem volna. Nem a 20 dollár diferenciáról van szó, hanem az elvekről. Adtam én már oda 200 dolláros számítógépet ingyen a nicaraguai takaritónőnek, tudok jótékonykodni, ha akarok, de a megállapodás az becsület kérdése, és a szarrágó, gerinctelen beképzelt nőszemélyeket nagyon nem csípem.

Hamar túl tettem magam az első incidensen, elégre az élet rövid és csak egyszer érünk. Felesleges a haragtartás. Egy emberrel több, akit innentől kezdve nagy ívben kerülök majd.

1 hét sem telt el, jött át egy munkatársam a 14 éves fiával a szárítógépért. Felét előre, másik felét elvitelkor fizette. Minden a legnagyobb rendben volt. Kérdezte még mit árulok, körbe nézett a fiával, majd mentek is. Jött a délután, filmet néztem, emaileztem, tettem vettem, amikor is ideje volt ágyba bújni. Magam mellé vettem a telefonom, felhúztam az órát és..... hol az ipod touchom? Ki az ágyból, irány a nappali, majd a másik szoba, a laptop táska, farmer zseb, ruhásszekrény, ágy alja, ágynemű, bőrönd, konyhaasztal, hűtő (ki tudja itt a nagy felfordulásban), csizma, cipő, kanapé, retikül, kocsi, garázs, kert... A fenébe hogy nem tud beszélni, de még csak rezegni sem képes az ipod touch... Ezt játszottam kb 2 órán át míg arra jutottam, hogy bizony ennek vagy lába kelt vagy úgy elbújt, hogy augusztusig elő nem jön.

De mi van ha nem önszántából ment világgá? Laptopot elővettem, bekapcsoltam, gmailt elindítottam, végig néztem az utolsó bejelntkezéséket. Stimmel, stimmel, rendben... NOCSAK. Ez nem az én IP címem, de valaki bejelentkezett az ipodomról este! BÁÁÁÁÁÁLINT azonnal mond meg, hogy ennek az IP címnek mi a koordinátája, de hajszálpontosan!!! MOOOST!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Kiderült, hogy nyugat Heredián lapul a fűben az ipod, és arra én bizony egész biztos nem jártam vasárnap délután. Tehát az ipod meglógott, de nyilván nem egyedül, valaki megszöktette.

Itt jött a több órás lelki viaskodás. Mi legyen? Szóljak, ne szóljak? Mi van ha a kissrác letagadja? Mi van ha már eladta és drogot vett belőle? Mi van ha az apja nem hisz nekem? Mi van ha az apja volt? Mi van ha túl rendesnek néznek, aki nem szólna ilyenért és most csak próbára tettek? Mi van ha...? És még millió egy kérdés, míg úgy döntöttem, hogy nagyon nyugodt, kedves hangvételű sms-sel indítok. Először is bocsánatot kértem a késői zavarásért, hiszen családos emberről van szó, éjjel fél 12-kor zaklatni mindenképp illedelmetlenség... Utána jött egy kérés: nagyon hálás lennék ha a fiad, visszaadná az ipodomat. Kínosan ügyeletem rá, hogy a lopás szót kihagyjam a mondókámból. Majd a bizonyítékra tértem, hogy az ipod szőri lábán eltűnt, de valaki bejelentkezett egy másik IP címről és lekérdezte a leveleimet. Mint egy jól megkompnált vádlevél.

Vártam és bíztam a diplomáciai érzékemben. Hiszem, hogy a kedvességgel és hidegvérünk megőrzésével sokkal többre lehet menni, mint ha ajtóstól döntjük földbe a házat. Régi iratlan szabály, hogy a kellő tiszteletet megadva, veled is úgy bánnak, ahogy te állsz hozzá a dolgokhoz. Legrosszabb esetben elküld a fenébe, hogy hogyan merészeletem az ő kedves fiát bármivel is meggyanusítani. Ehelyett jött az sms, hogy semmi gond, azonnal beszél vele és mindjárt visszahív.

Nem is történt másképp, 5 percen belül csörgött a mobilom, és sűrű bocsánatkérések közepette mondta, hogy a fia bevallotta, hogy ő vette kölcsön az ipodom, holnap visszaadja, és ne haragudjak a kellemetlenségért. Fátylat rá, megesik, hogy elesik. Lényeg a happy end.

Nagy kő esett le a szivemről. Nagyon ritka esetekben térülnek meg az ellopott holmik. Persze lehetett volna ezt is pótolni, de nekem sokkal többet jelentett ez az ipod, mint bármelyik másik. Nem mondom, hogy örömmel hajtottam a fejem álomra, de megnyugodtam, hogy megvan.

Hogy a kis csávó mit kapott érte? Mint később kiderült az én ipodom csak a hab a tortán volt, olyan lavinát indított el ez az esemény, ami melett az én károm még a bolhánál is kisebbnek tűnt. Többek között nagyapu fegyverét és annak díszdobozát töltényekkel együtt, valamint mostohaanyuci telefonját is elcsórta az elmúlt másfél hónapban...

Minden nap rájövök arra, hogy iszonyú nagy felelőség szülőnek lenni, és az ember akarva akaratlanul felteszi magának a kérdést. Hol rontottam el? Hogyan tehetem jóvá? Törjem el a kezét? Borotváljam le egyetlen büszkeségét, a göndör hajfürtjeit? Verjem a képét a betonba minden hazugságért? Jelentsem fel a rendőrségen? Beszélgessek el vele, mint apa a fiával hátha csak szeretet és figyelemhiányban szenved? Ilyen , és ezekhez hasonló milló kérdés fordul meg az ember fejében, ami megválaszolatlanul marad, és az ember egyedül marad a döntés kényszere közepette.

És én mit tanultam az esetből? Nem az számít, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és mennyi bűnt követtünk el, hanem az, hogy a tapasztalatainkból -jók vagy rosszak- mit tanultunk. Nincs tökéletes ember, ahogy nincs tökéletesen jó vagy rossz döntés sem. De igyekeznünk kell a legjobb belátásunk szerint cselekedni, képesnek lenni kilépni a megszokott énünkből és változtatni azon, amivel nem vagyunk elégedettek. Mert az élet erről szól, és mindenkinek csak egy nagy játszmája van. Mindent vagy semmit.

Rio-s feeling

2011-06-22T21:12:00.001-06:00

Addig úgy sem nyugszom, amíg el nem jutok Rio de Janeiroba. Az a Krisztus szobor a hegytején örök szerelmem marad. Nesze neked gyerekkori brazil telenovellák.

Nos, mi találtunk egy gyenge utánzatot, ami közel volt az előző rejtéshez, így mi is pottyanotttunk egy ládát. Mint említettem, maga a hely igen könnyen felejthető, de legalább így már két legyet üt egycsapásra a kedves kessertárs ebben az uborkaszezonban. Alvaronak köszönhetően én lettem az első megtaláló. Micsoda véletlen!

GC San Ramon

2011-06-21T21:59:00.005-06:00

Végre felkerült egy új láda a GC oldalra, ami "csak" 40 km-re volt a lakóhelyemtől, még több, mint egy hetes csúszással is első megtalálók lettünk Alvaroval. Maga a rejtés nem volt egy nagy szám az autóút mentén, de az élvezet és az hogy végre kimozdulhattunk elégtétel volt számunkra.

Visszafelé útba ejtettem a kedvenc könyvesboltomat Alejuelaban, és eladtam az összes angol nyelvű könyvemet. Nem kaptam érte sok pénzt, volt olyan közöttük, amit még nem is olvastam, de így még mindig jobban jártam, mint a semmivel.

Összebarátkoztam a parkolóőrrel, aki segített nekem eladni a még egy régről rám maradt kivetítőt is, amitől eddig nem bírtam megszabadulni. Annyira segítőkész volt, hogy még az is lehet, hogy a bútor és kocsi vételre is talál nekem valakit. Néha magam is meglepődöm, hogy mennyire jószándékú emberekkel hoz össze a sors pont amikor a legkevésbé hinném és a legnagyobb szükségem van rá. Amíg megjelent a vevő a kivetőért, addig abban egész baráti hangulat alakult ki a parkolóban. Műanyagszékeken ültünk többen, focimeccset néztünk és eszmecserét folytattunk a véletlen találkozásokról. Hiányozni fog, hogy Magyarországon én leszek az egy a sok közül, míg itt különlegesnek számítok a fehér bőröm és (festett) szőke hajam miatt. Ma mindenképp két centit nőttek a ticók a szememben, és ismét az élet adósa maradtam.

Dominó pöckölés

2011-06-17T19:15:00.005-06:00

Avagy hogyan lesz a hópehelyből lavina

A dominót két féle képpen lehet játszani. Van a kirakós változata, és van az, amikor a egymás mellett állnak a darabkák, és ujjal elpöckölve eldől mindegyik. Én az utóbbit játszom jelenleg. Felsorakoztattam a dominóimat és elpöcköltem az első darabot.

Na, de mit is jelent ez a valóságban, ha nem virágnyelven fogalmazok? Bármennyire próbálom titkolni, akik igazán ismernek már tudják, hogy amikor hosszabb távon nem írok, akkor az azért van, mert valami nagyon foglalkoztat, aminek a következményeképpen a lelkivilágom egyensúlya felborult. Ezt nem mindig kötöm a kedves olvasók orra alá, de ha olyan horderejű kérdésről van szó, ami a blog pályafutását is befolyásolja, akkor azt azért illik közölni.

Nos, már régóta foglalkoztat a hazajövetelem kérdése, egészen pontosan kb 3 éve. Mindig voltak kifogások és mindig volt valami olyan dolog, ami miatt aztán ezt a gondolatot elhessegettem. Először nem akartam megfutamodni, és mindent meg akartam tapasztalni amit lehetett, hogy jól az emlékezetembe vésődjön minden egyes élmény. Egyszóval úgy éltem, hogy minden napomat az utolsónak tekintettem. Ez nagyon sokáig kielégítette a kalandvágyó kedvemet, és jól éreztem magam a bőrömben. Aztán teltek múltak a hónapok, és az utóbbi időben azt éreztem, hogy beszűkült az életem. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de már mindent láttam, amit szerettem volna látni ebben a térségben. A hobbimnak nem tudtam hódolni, mert már minden ládát felfedeztem, ami Törpillával megközelíthető volt, és már minden érdekes helyre rejtettem ládát.

Elegem lett a magányosan átdolgozott ünnepnapokból, hogy az unokahúgomat csak fényképről ismerem, és hogy az életem nem halad semmilyen irányba. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a főnököm közel két héten át levegőnek nézett, mert a szívére vette, hogy nem tettem meg egy olyan szívességet fillérekért, amiből esetleg a jövőben problémám származhatott volna. Akkor rájöttem, hogy igazából már semmi sem köt ide csak a munkám és a barátaim. Dolgozni bárhol lehet, az igaz barátok meg mindig azok maradnak.

Ennek ellenére nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, hiszen a felnőtt korom nagy részét, az életem utóbbi 10 évét ebben az országban töltöttem. Nagyon sokat gondolkodtam, töprengtem, érveltem magammal, míg végül nagyon nehezen, de úgy döntöttem, hogy búcsút mondok Costa Ricának. Ez a döntés tegnap lépett hatályba, amikor is megvettem a csak haza szóló repülőjegyemet a Condornál augusztus 18-ra. Ez volt az a bizonyos hópehely, ami miatt az életem meg fog változni. A dominót ezennel elpöcköltem.

Furcsa, magam is meglepődtem, de megkönnyebbültem. Olyan sokáig álltam a kereszteződésben jobbra-balra tekintve, a válaszra várva, hogy már ideje volt valamerre mozdulni. Az biztos, hogy a cselekvés sokkal jobb, mint a tétlenkedés.

Ma felmondtam a munkahelyemen, augusztus 12-ig leszek bent. Mindenki meglepődött, de persze nem érte őket teljesen váratlanul a dolog. A pakliban benne volt ennek a lehetősége, és ezt mindenki tudta.

És hogy hogyan tovább? Majd a nagybetűs sors elrendezi. Valahogy mindig van, úgy sosincs, hogy nincs sehogy sem. Egyenlőre boldog vagyok, hogy otthon leszek a szeretteim és a barátaim körében. Meglátjuk milyen gyorsan kapok munkát és azt mennyire fogom szeretni. Ha nem találom kielégítőnek, még mindig szerencsét próbálhatok máshol, és a légiutaskísérésről sem tettem még le. A lehetőségek végtelen kapuja tárva-nyitva áll még előttem. Kalandra fel!

Munkatársaim

Érik a mangó!

2011-06-08T20:58:00.008-06:00

Hatalmas koppanás a bádogtetőn! Puff! Mintha kirobbant volna a harmadik viágháború. Drrrrdzszszs gurul végig valami a tetőn, majd a földre csapódik és hatalmasat koppan.

Nem volt könnyű megszokni, amint az érett mangó leesett a fáról. Volt olyan időszak, hogy ez kb 15 percenként történt. Az első időben azt hittem kiesek az ágyból ijedtemben. Most meg már hiányzik, ha nem hallom háttérzajként.

Van egy különbség a mangó és a manga között, amit nem sokan tudnak! Mondhatnánk, hogy az egyik fiú, a másik lány. A mangó kisebb, zöldes színű és sárga lesz éretten. Ezt árusítják előszeretettel az utcán feldarabolva, citrommal és sóval, amikor még éretlen.

A manga ezzel szemben sokkal nagyobb, akár a fél kilót is elérheti nagyságra, és ilyen lilás színe van, amikor beérik.

Az ízük egyébként ugyanolyan éretten. Mindkettőnek hosszú, ovális magja van. A, C és E vitaminban gazdag, illetve kiváló antioxidáns is.

Mintha szilvafa lenne gigantikus terméssel. De nem az.

Leánybúcsú

2011-06-05T22:04:00.000-06:00

A leánybúcsú itt egy kicsit másképp zajlik, mint otthon. Ez a verziója inkább egy teadélutánhoz hasonlít, mint egy tombolós estére.

A vendéglistán közel 100 ember neve szerepelt, ebből kb 70 nő volt jelen beleértve a szűk családot (anyuci, lánytestvérek, unokatesók, nagynéni, sogórnők, anyós, nagymama stb) illetve barátnők és kolléganők.

Az összejövetel egy rövid imával kezdődött, amit mindenki megkapott kinyomtatva is egy kísérőajándékkal. Az áldás után átvette a szót a "műsorvezető". Jobbnál jobb ötletekkel vette rá a jelenlevőket arra, hogy bekapcsolódjanak a szervezett játékokba. Volt tánci-tánci, kareoke, filmzene felismerés és egyéb játékos feladatok. A viccesebb mutatványok közé tartozozz például ez a gyakorlat, ahol egy alig félreérthető csipőmozdulat utánzásával kellett beletalálni a felkötött labdával a palánkba.

A vége felé betoppant a vőlegény is, nem egyedül jött, hanem egy 7 tagú zenészcsoporttal. Az esküvő előtti egyik jellemző motívuma a szerenád, és hát ennek meg kell adni a módját. Mi sem lehet nagyobb büszkeség az ifjú pár számára, mint a család apraja-nagyja jelenléte e fontos pillanatban.

Izelítésképpen:

Kicsit lassabb:

Ettünk, ittunk és jót mulattunk.

Egy kedves és megható üzenettel zártuk az estét. Minden asztal készített egy-egy kedves képeslapot az ifjú pár számára, amit könnyes szemekkel vettek át. A miénk így nézett ki:

Indiántánc

2011-05-27T17:55:00.002-06:00

Erről a képről már csak az indiánok hiányoznak a tánchoz.

Hogy mire jó egy éppen használat nélkül lévő szörfdeszka?

Nos ha nem egy magányos farkasról van szó, akkor minden bizonnyal van belőle pár darab és akár sátorrá is formálható.

Íme:

Hermosa

2011-05-24T21:35:00.010-06:00

Guanacaste egyik gyöngyszeme Hermosa partja, azaz Gyönyörű part. Bár sok szép másik part is van ebben a térségben, Hermosa mégis az egyik legfelkapottabb.
A part igazi túrista hely, ahol az utazók igényeinek maximális kielégítése a cél. A boogie boardtól kezdve a szörfön, a jetskin, a búvárkodáson át a hajókirándulásig minden féle programot lehet szervezni.

Így is lehet boogie boardozni!

Hullámlovagolni a jetski maximális végsebességével igazi adrenalin bomba. A boogie szörfözés nem is olyan könnyű, mint az első pillantásra tűnhet. Szörfözéshez is több óra gyakorlás kell. A búvárkodáshoz pedig egy nagy adag szerencse, hogy a beígért teknős valóban kíváncsi legyen a vízben szemét meresztő nagyközönségre. Viszont a korállok és tengeri színes halak sokasága garantált. Én még mindig nem tudok betelni azzal, ahogy a különböző formájú és nagyságú halak rajban úsznak.

Ha valaki olyan kapitánnyal lát neki a hajókirándulásnak, aki hamarabb búvárkodott, mint megtanult volna járni, akkor igen nagy eséllyel ismerheti meg a tenger élővilágának szépségét első kézből. Nekünk nem csak megannyi halat mutatott meg, hanem a gömbhalat is a kezünkbe adta, a polipot is kifogta és még ebédre való csemegét is halászott nekünk! A kostolót a hajón fogyasztottuk, a többit pedig már a hotel teraszán. Nem zavartattuk magunkat, kértünk kést, tányért és még citromot is. A kagylófelbontás műveletét a szakács és a hotel tulajdonos is figyelemmel kísérte, de nem kértek a felkínált finom falatokból. Pedig tényleg ízletes!

A tengeri sünökkel csak óvatosan, mert a megszokott pár centiméteres átmérő helyett itt emberfej nagyságúak!!!

Íme a gömbhal, ami ijettében ekkorára fújja magát, nagyon szúr egyébként!

Bevallom őszintén, eddig nehezen tudtam elképzelni, hogy a tengerben vannak 1 méteres halak is, meg annál nagyobbak (leszámítva persze a cápát meg a delfint), és ezeket ki lehet pecázni csak úgy. Pedig tényleg! Az éttermek nagy kedvence a Mahi mahi, ami valóban nagyon finom. Volt szerencsém egy ilyet fogni, kb 1 méter hosszú és 10 kg!

Ekkora halat fogtam!

A többi képhez KLIKK IDE!

Zárásul pedig a kedvenc képem egyike!

Újabb földrengés...

2011-05-13T19:32:00.004-06:00

Ezúttal Santiago de Puriscaltól 6 km-re, a föld felszínétől 65 km mélyen, 5.9 erősségű. Ez már bizony San José belseje, ami azért meglepő mert általában a földrengés központja soha nem erre van, illetve a másik furcsa egybeesés az volt, hogy ekkor esett az eső. Ami azért meglepő mert a helyiek szerint soha nem esik az eső, amikor földrengés van. De hát péntek 13-án mit várhat az ember?

Pont a szomszéd házban voltam az Ilsénél amikor éreztük az első rengést. Nem volt túl erős, de azért elindultunk kifelé. Ekkor elkezdett jobban remegni és kimentünk a kertbe, ahonnan hallani lehetett a szoba ablaküvegének a rezgését is. Kint egyátalán nem olyan félelmetes, mint bent a szobában, mert nincs viszonyítási alapod. Ez olyan mint a tériszony, ha nem nézel le a mélybe akkor nem olyan félelmetes a magasban lenni.

Az egész meglepően rövid ideig tartott, Ilse erősen belemarkolt a karomba, de én nem ijedtem meg annyira. Legrosszabb esetben is csak egy mangó vághatott volna fejbe. Azóta a hírekben csak erről beszélnek. Eddig egy halálos áldozatról tudnak biztosan. Itt egész délután ment a telefonálgatás, hogy mindenki jól van-e, már amennyire ICE engedélyezte a vonalak elérhetőségét. Ha esetleg hozzátok is eljutott volna a hír, akkor nem izgulni, minden rendben van. Előreláthatólag utórezgésre nem számítanak...

Leesett Madárfészek

2011-05-12T21:21:00.002-06:00

Kimentem az épület elé telefonálni, mindeközben ágrecsegést hallottam, és nem sokkal később az egyik elszáradt pálmafaág megadta magát. Ahogy fel-alá járkáltam, nem sokkal később egy felrepedt tojásra lettem figyelmes nem messze a leszakadt ágtól. Ahogy jobban szemügyre vettem a pálmaágon egy 10 cm átmérőjű fészek díszelgett. A tojás kb hüvelykújj fele lehetett, halványkék színű barna foltokkal. Meglepő módon csak egy darab volt benne.

A munkatársaim azonnal beazonosították, hogy csakis kolibri tojásról lehetett szó. Nem vagyok egy madárszakértő, de az irodaház körül még soha nem láttam kolibrit, ezért kicsit kutatgattam a neten, hogy mégis mi lehet az. A leírások alapján a "grackle" nevezetű madárnak van ilyen tojása, aminek egyik fajtája a trópusokon is előfordul. És ami igazán felhívta rá a figyelmemet, hogy ez a madár felelőtlenül magára hagyja a fészkét, melynek következtében a tojások nagy része elvész. Ez is illik rá. Pontos fordítást nem találtam, emlegetik menjo, csóka és csiröge néven is. Kinek mi tetszik. Fekete alapszíne van egy kis kékkel a nyakánál, első ránézésre a fekete rigóra hasonlít.

Viszont a nagy keresgélésben találtam egy olyan videót, amit érdemes megnézni a kolibiről. Fantasztikus. A kedvencem!

Bankkártyás pénzfelvétel...este

2011-05-08T08:13:00.007-06:00

Ma úgy igazán ticósan telt a nap. Kaptam ajándékba pár bútort (köszönöm szépen!), a fuvar tíz helyett, fél 11 helyett, 11 helyett, majd később 1 óra helyett fél 3-kor érkezett. Őszinte leszek nem zavart. Már megszoktam, és úgy igazából fel sem tűnt. Ez majd a körülöttem lévők körül azokat fogja majd zavarni, akik elvárják tőlem a pontosságot. Ilyen életritmus mellett ezt egyre nehezebb teljesíteni.

A fogorvoshoz 4-re voltam bejelntkezve, 4 előtt 10 perccel értünk oda, a fogorvos negyed 5-re. Még ez sem zavart. Aztán kérdezte, hogy ugye nem gond, ha egy másik klienst, aki 3-ra (!!!) volt bejelentkezve előre enged. Nem, ez sem volt baj. A klinika új helye egy elég gyanús környéken volt, néha néha megcsapta az orrunkat a fanyar marihuána szag, ezért inkább azt javasoltam a Zolinak, hogy üljünk be a közeli Mekibe. Majdnem háromnegyed órát töltöttünk ott, elérkezettnek éreztük az időt, hogy most már mi is sorra kerüljünk. Visszaballagtunk, és meg újabb 2 órát vártunk, mert a páciens kisebb hiszti rohamot kapott a fogorvosi székben, úgy leizzasztotta az én fogorvosomat, hogy egy másiknak kellett befejeznie a foghúzást. Ez sem zavart. Van ilyen. Előfordul.

Mielőtt sorra kerültem volna a fogorvosnő betömte a sütit, amit neki hoztunk, szegény eléggé elfáradt, hiszen a hét többi napján Libériában várja a fognyavajásokat. Én következtem. Bevallom nem vagyok bátor, de nagyon rosszak a fogaim, így próbálom magam tartani az évi kétszeri fogellenőrzéshez. Már éppen aktuális lett volna a találkozó, amikor pár napja elkezdett rosszalkodni a gyökérkezelt fogam, és furcsán zavart evés közben. Az ijedtség nagyobb volt, mint a probléma, csak tömést cseréltek, és ha már arra jártam, akkor egy fogtisztítást is csinált. Pikk-pakk, végeztem is.

Zoli következett, fogtisztítás és tömés jutott neki. Pikk-pakk ő is végzett, ekkor már fél 9 felé járhatott az idő. Mivel nálam nem volt elegendő kézpénz (sosincs nálam 20 dollárnál nagyobb összeg), ezért Zoli kiváltott, majd felkerestünk egy ATM bankautomatát egy kevésbé gyanús környéken.

Köztudott, hogy a Nemzeti Bank automatái nem üzemelnek este 10 és hajnali 5 között. Nem véletlenül találták ezt ki. Megálltunk egy nagyobb kereszteződés közelében, ahol egy igen nagy Nemzeti Bank állt a sarkon, hatalmas lépcsőkkel, kitárt ajtókkal, jól kivilágítva. A körülményekhez képest megnyugtatóan biztonságosak tűnt első ránézésre.

Zolit megkértem, hogy mindenképp jöjjön be velem, mert elsőre habozott, és gondolta a kocsiba megvár, de szerintem kérés nélkül is utánam jött volna, csak már fáradt volt, egy hosszú nappal maga mögött, kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy engem kísérgessen egész nap.

Amikor felmentünk a több tucat lépcsőn 2 gyanús alak jött kifelé, nagy bufanda kabátban. Bár kezdett hűvös lenni, rajtam mégis egy szál póló volt. Belső vészharangom azonnal megszólalt. Hátra néztem és tekintetemmel követtem az irányukat. Megkönnyebülten sóhajtottam, nyugtáztam, hogy beszállnak a kint álló kocsiba.

Beléptünk egy kb 4x12 méteres csarnokba, ahol az ajtótól balra, a legvégén két automata volt egymás mellett, illetve egy-két számítógép internetes tranzakciók végrehajtására. A bal oldali gépnél egy igen gyanús alak ügyetlenkedett. Újra megszólalt a vészharang, de emlékeztettem magam, hogy nem feltétlenül minden igénytelennek tűnő alak veszélyes és szerencsére nem vagyok egyedül. Behelyeztem a kártyát a nyílásba és koncentráltam. Zoli tőlem balra állt, köztem és a gyanús fickó között felém fordulva. Egyszer csak a csávó vérben forgó szemekkel megkérte a Zolit, hogy ugyan már segítsen neki pénzt felvenni. Ebben a pillanatban olyan hangossá váltak a vészharangok a fejemben, hogy majdnem megsüketültem. Hirtelen eszembe jutott az összes tovább küldözgetős bankrablásos sztori, melyben az elkövetők segítséget kérnek vagy ajánlanak a mit sem sejtő áldozatoknak. Megszólalni sem mertem, főleg nem magyarul. ezért telepatikus úton próbáltam a Zolinak üzenni, hogy eszébe ne jusson közelebb menni. Erre nem volt szüksége, magabiztos, lekezelő ticós szlenggel vetette oda neki, haver, old meg egyedül.

Remegő kezekkel azon gondolkoztam, hogy most akkor felvegyem-e a pénzt vagy nem. Végül arra a következtetpésre jutottam, hogy már teljesen mindegy, látta, hogy a pinkódomat már beütöttem. Próbáltam elhesegetni a nagyon rossz gondolataimat, és azzal nyugtattam magam, hogy csak beképzelem magamnak a történetben rejlő veszélyeket. Nincs itt semmi gond.

Ekkor újra megszólalt a csávó, ezúttal azt tudakolta, hogy a 30 ezerben hány nulla van. Ki tesz fel egy ennyire idióta kérdést??? És én éppen 35 ezer colónt készültem felvenni, vajon látta-e, hogy én ezt a számot ütöm be, vagy merő véletlenségből kérdezte, és csak az időt húzza. Nem tudom Zoli erre mit válaszolt neki, szerintem egy megsemmisítő, elutasító pillantastát vethetett feléje, jelezve, hogy nem vevő a játékára. A vészharangok ekkor olyan intenzivitással kedztek el zúgni a fejemben, hogy alig vettem észre, hogy a másik két bufanda kabátos is visszatért. A másodperc töredéke alatt annyi minden zajott le a fejemben, hogy arra 100 oldal is kevés lenne, hogy leírjam. A feszültség akkor tetőzött, amikor megszólalt a mobil telefonom. Ekkor már biztosra vettem, hogy annak is búcsut inthetek. Ha eddig nem kérték volna el a táskám tartalmát, akkor most majd egészen biztosan megteszik. GAME OVER.

Szemem sarkából újra felmértem a helyzetet és láttam, hogy egy negyedik ürge is a sorban áll. Fogalmam sincs, hogy ő mikor lépett be, de látszólag nem tartozott a bufanda kabátosok közé. Hosszú haja volt, zsebre tett kézzel várt, de sokkal ápoltabbnak, rendezetebbnek tűnt. Nem tudtam eldönteni, hogy ennek most örüljek vagy sem, de a lelkem mélyén reméltem, hogy ő a jó oldalon áll. A mobilom még intenzíven csörgött és azt latolgattam, hogy a gázsprayt jó lenne kivenni a táskámból a mobil helyett. Nem volt rá erőm, féltem, hogy bármilyen gyanús mozdulat kirobbanthatja a nem kívánt történet kibontakozását.

A bank automata végre kiadta a pénzt, egy örökkévalóságig tartó folyamat alatt kinyomtatta a bizonylatomat, és újabb hosszú óráknak tűnő másodperc után már kezemben szorongattam a bankkártyámat, amit egy laza mozdulattal a farzsebemben csúsztattam. A pénzt remegő kezekkel a Zolinak adtam és a feltűnéskeltés legkisebb jele nélkül, eröltetett nyugalommal igyekeztem magabiztosan kisétálni az épületből. A lépcsőket már kettesével szedtem, és Zoli nem győzött utol érni a kocsinál. Visszafelé már ő vezetett, mert én annyira meg voltam ijedve, hogy a remegő lábaimtól tuti lefulladt volna a kocsi motorja.

Igen, a júliusi rablás óta meglepően többet parázok. Az, hogy ebben a történetben mekkora potenciális veszély volt soha nem fog kiderülni - szerencsére. A gyanús körülmények egymás utánja akár lehetett a véletlen műve is. Az is lehet, hogy az mentett meg minket, hogy a Zoli megszólalt spanyolul, vagy akár a negyedik srác megjelenése, vagy a telefon megszólalása zökkentette ki őket a rutinműveletből, vagy az őrangyalom oltalmazó burokja védett minket. Az is lehet, hogy nem volt bennük rossz szándék, és csak simán egy lopott kártyával szerencsétlenkedtek. Bármi lehetséges, de az én véleményem szerint iszonyú nagy mázlink volt, hogy semmi nem történt.

Egy jótanács a végére: este, sötétedés után Costa Ricán ne vegyetek fel pénzt, ha nem muszáj. Nem kell feleslegesen megizzasztani az őrangyalunkat, és nem kell megtapasztalni, hogy egy átlagos, mindennapi eseményben mekkora potenciális veszély lehet.

Ígérem, hogy mostantól felkerülnek az elmaradt tengerparti beszámolók képekkel is, nem csak paradélután tartok a kedves olvasóim számára. De ezt muszáj volt kiírnom magamból, hiszen kötelességemnem érzem, hogy felhívjam az olvasóim figyelmét arra, hogy mennyire körültekintőnek kell lennünk a harmadik világban.

Háború

2011-04-26T21:13:00.006-06:00

A fodrász "lemondta" a két héttel ezelőtt lefoglalt időpontot, mondván, hogy nincs festéke (???). Már meg sem lepődtem, így utam munka után a legközelebbi áruházba vezetett, ahonnan egy flakon skorpióölő szerrel tértem haza.

A nap hőse Zoli volt, aki átjött segíteni (ezer köszönet érte!). Kesztyűt húztunk, bakancsot vettünk fel és oda készítettük a machetét is biztos, ami biztos. Neki álltunk szép komótosan a hálószobám átvizsgálásának. Az ággyal kezdtünk. Minden párnahuztatot leszedtünk, minden darab ágyneműt kiforgattunk a helyéről. Sehol semmi.

Maradt a fésülködő asztal, mindent lepakoltunk, a fiókokat kihuzogattuk, és EKKOR a szekrény belső falán megtaláltuk az ellenséget, így nézett ki konkrétan:

Szép példány, kb 10 cm-es lehetett. A fotó után Zoli befújta a rovarirtóval. Pár másodpercig semmi nem történt, már kezdtük azt hinni, hogy ellenáll a szernek. Aztán hirtelen 3-szorosára nőtt és elindult a "plafonon", míg félúton megadta magát, és a földre zuhant.

Hősi halált halt végül, íme:

Biztos, ami biztos, a WC-ben lehúztuk. Én is sajnálom, mert rendes volt tőle, hogy nem bántott. De valakinek mennie kellett... Azóta az egész lakás be lett fújva. Remélhetőleg több keresetlen vendégem nem lesz.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

2011-04-25T07:13:00.002-06:00

Avagy az éjjeli állatok inváziója

Előzmény: tegnap este betévedt egy májusi kitinpáncélos bogár, ami undi, és mindennek neki repül, de alapjában véve veszélytelen. Megragadtam a seprűt, hogy kitessékelem, erre a seprűvel együtt behoztam magammal egy házi gyíkot is. Az első sikító roham után végül Zoli mentett meg, aki épp arra járt meglocsolni. Amíg a gyíkkal harcoltunk, addig bejött még egy repülő kitinpáncélos szörnyűség. Később, amikor kivittem a szemetet, egy béka ugrándozott a szárítógép mellett, melyet nagysága miatt először patkánynak gondoltam. Újabb hisztériás roham után úgy döntöttem, hogy majd csak kimászik onnan egyszer, és ezzel a tudattal bezárkóztam a lakásba.

Hajnali 2-kor felriadtam, hogy mintha valami csótányszerű lenne a kezem mellett. Azon nyomban fel is kapcsoltam a villanyt, de nem találtam semmit a takarómon. Aludtam tovább. Ennyit még soha nem forgolódtam egy éjszaka során, összevissza keresztben, átlósan aludtam.

Reggel felébredtem, még lustálkodtam egy kicsit, és megint éreztem a csótányszerű tüneményt, de ezúttal a lábamnál. Kipattantam az ágyból, elhúztam a takarómat, és mit láttam?

Na mit?

Egy jól fejlett skorpiót támadásra készen. Annyira megrémültem, hogy még sikítani sem mertem. Pont tegnap írta nekem a Júlianna, hogy vidéken 4 skorpió társaságában aludt, mire őszintén megírtam neki, hogy nem kell vidékre menni ahhoz, hogy skorpióval találkozzon az ember. Erre tessék, azon nyomban nekem is lett egy nem kívánt hálótársam.

Hozzátenném, hogy iszonyú nagy mázlim volt, őrangyalom megint csak aktivizálta magát, mert ha a trópusi rovarok csípésére ilyen rosszul reagál a szervezetem, akkor minden bizonnyal beláthatatlan következménye lehet annak, ha egy skorpió talál telibe.

A rossz hír, hogy csak többszöri próbálkozásra sikerült lesöpörnöm az ágyamról, és beesett a fésülködő asztal alá. Amit elhúztam, sőt oldalára is fordítottam, de nem találtam sehol. Úgyhogy este újra indul a hajsza.

Húsvét

2011-04-23T18:57:00.003-06:00

Bejgli helyett kalácsot készítettem (köszönöm a receptet és a segítséget, megérte!). Némelyik kalácsbabának betört a feje, így abból zombi lett. De amúgy guszta.

A tojásfestés külön szám volt. Maradjunk annyiban, hogy Costa Ricán se a spenót, se a cékla, se a szeder (az saját ötlet volt) nem fogta be őket, de minden mást a konyhában és környékén igen. Viszont a culantróból (korriander féle) tök jó lenyomat/minta készült.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Beájultam Terézaputól

2011-04-04T21:59:00.004-06:00

Le fog járni májusban az a fránya jogsim, és ha ez még nem lett volna elég, akkor az elmúlt 5 évben a magyar útlevelem is lejárt, aj száma persze megváltozott és közben kettős állampolgár is lettem, ami azt jelenti, hogy mindenképpen be kell jelentenem a jogosítvány megújításánál, hogy valami megváltozott. Nem hallogathattam tovább a bürokrácia lépcsőinek bejárását.

Mindehez persze az alkalmassági vizsga is szükséges. Rutinból tudom, hogyha odamegyek bejelenteni, hogy megváltoztak az adataim - ami persze nem ugyanott van ahol a jogsit lehet kérni, így eleve triplán állok majd sorba, beleszámolva a banki befizetést is-, akkor majd valami olyat kérnek ami akkor éppen nem lesz nálam. Ezt igyekeztem kivédeni és elkerülni, így az alkalmasságival kezdtem, amihez tartozott egy vércsoportvizsgálat is. Juhúúú legalább megtudom mi az és most majd talán meg is jegyzem.

Elmentem a rendelőbe, konstatáltam, hogy NOCSAK egy árva lélek sem volt ott, nemhogy a váróban, de sehol sem. Háromszor is megnéztem jó helyen vagyok-e, igen, biztosítottak róla a szemközti gyógyszertárból. Vártam egy kicsit, megjelent egy kedves doki, adott "beutalót" a szomszéd kínai hangzású orvosi rendelőhöz, hogy ott vesznek majd vért tőlem, jöjjek vissza és nem kell fizetnem, csak a végén.

A vért vevő doki kedvesnek tűnt, de a félelmem előhozta belőle a szadista állatot. Mondta, hogy látja mennyire félek, ezért addig fertőtlenítsem én a vattával az újjamat. Megnyugtatott, hogy akkora tűt fog belém bökni, amilyet kisbabáknál használnak, egyet értettünk, hogy én már nem vagyok kisbaba, így minden simán menni fog. Váratlanul megkérdezte, hogy melyik újjamra esett a választás, büszkén felmutattam a jobb mutatóújjam, mire úgy belémvágta a tűt, hogy én visszarántottam a kezem és csúnyán néztem rá, amiért nem szólt előre. Aztán belegondoltam, hogyha a gyerekembe így szúrná bele a tűt, akkor mindenbizonnyal az volt az utolsó mozdulata ebben az életben...

Eszembe jutott, hogy ha nem mentem volna vissza a rendelőbe, akkor ez a mutatvány ingyenes lett volna. Már csak egy másik rendelőt kellett volna keresnem, ahol szintén így megelőlegezik a bizalmat és az orvosi papírokkal kezdjük a mókát. Persze jobbik énem diadalmaskodott, és próbáltam jó oldalról nézni a dolgot, hogy kis kaland árán megtudtam hogy A+ vagyok.

A rendelőben nem várt fordulat fogadott! Mindenki aki eddig bújocskát játszott előkerült, és nekem épp, hogy maradt egy ülőhely. Mondanom sem kell, hogy ki kellett várnom míg mindenki más sorra került, mert a kedves doki, aki először fogadott eltűnt. Nagyon nem örültem, főleg, hogy az olvasnivalómat is a kocsiban hagytam, mondván hogy ezt a dolgot két perc alatt elintézem. Ahogy teltek múltak a hosszú és unalmas percek bejött egy iszonyú büdös ember. Orromat megcsapta az áporodott, izzadt, mosdatlan testszag, és komolyan a rosszul lét kerülgetett. Emberünk elkezdett jópofiskodni az egyik várakozó pácienssel, aki láthatóan ismerte, majd a nővérkékkel cseverészett, hogy mennyit kell még várnia a doktorra. Alaposabban szemügyre vettem, a ruhája viszonylag tisztának mondható, egy foltot nem láttam rajta. Igen csak túlsúlyos volt, és még az tűnt fel, hogy az egyik lábfeje a szandálon keresztül is legalább háromszorosa a másiknak.

Mellettem volt a hűtött vizespalack, megkért, hogy töltsek neki egy tölcsérrel. Természetesen teljesítettem a kívánságát és hallottam, amint hangosan kortyol, majd egy elégedett hááááááá után újra és újra tölti a tölcsérét. Megsajnáltam, az járt a fejemben, hogy vajon hány órája vagy napja nem jutott folyadékhoz. Nem akartam tudni. Könnyebb volt nem tudni.

Végre sorra kerültem, azt kell mondjam, hogy ilyen alapos vizsgálatot még sosem végeztek. Annyira meglepődtem, hogy néhány pitiáner feladat fejtörést okozott. Ez a betűzd a filtro-t (filter) visszafelé kifogott rajtam, a T kimaradt. Semmi baj-válaszolta a nővérke olyan hangsúllyal, mint aki egy szellemi fogyatékossal beszél. Majd ilyet szólt carromanzanalapiz, (autóalmaceruza), jegyezd meg ezt a három szót, mert a végén el kell ismételned. Teljesen lebokkoltam, megkérdeztem, hogy mit hadart az előbb. Carmanzaziz (aualmza) volt a válasz. Köpni nyelni nem tudtam. Akkora sokk ért, hogy a reflexvizsgálat közben többször rám szólt, hogy ez nem az a gyakorlat ahol az izmaimat feszesen kell tartanom. Eközben én a bűvös három szón agyaltam, és elcsuklott hangon közöltem, hogy sem akkor, sem most nem emlékszem a szavakra. Semmi baj- felelte ugyanolyan hangsúllyal, mint korábban. Kezdtem magam valóban gyogyósnak érezni... Nagyon igyekeztem, hogy minden keresztkérdésére legjobb tudásom szerint válaszoljak. Végül átengedett a vizsgán, pedig már magam is kezdtem megkérdőjelezni, hogy vajon valóban alkalmas vagyok-e a vezetésre vagy egyáltalán jogosult vagyok-e létezni ebben a társadalomban...

Kezembe adták a papírt, a vérvizsgálat eredményét, majd mondták, hogy mennjek át a gyógyszertárba és ott fizessek. Hmm, már megint ez az előlegezett bizalom. Nem tudtam hova tenni, mert Costa Ricán ilyet még nem nagyon láttam. Becsületesen kifizettem a vizsgálat erdeményét, amikor újra megláttam a túlsúlyos hajléktalant. A kinti padon ült, szempilláit és fogait összeszorítva láttam rajta hogy hatalmas fájdalmai lehetnek. Előtte egy fehérköppenyes doki térdelt és a lábán lévő sebet tisztogatta. Szívbemarkoló érzés volt látni, hogy egy orvos mennyire odadó és önzetlen is tud lenni. Elszégyeltem magam, hogy én ettől még nagyon messze vagyok. Tőlem telhetően én is törekszem a mások segítésére, és arra, hogy nap mint nap jobb legyek, de Terézapu magasan túlszárnyalt. Erre nem lennék képes. Le a kalapot előtte.

Pogácsa

2011-04-03T21:21:00.008-06:00

Vasárnap elhatároztam, hogy pogácsát fogok sütni. Mindig csak az édességekkel villogok, de amit én igazán szeretek sóssüteményekkel sohasem bírkoztam meg. Éppen itt volt már az ideje.

A krumplispogácsára esett a választás, több recept átfutása után választottam egyet. Nem volt túl bonyolult a feladat, inkább időigényes. Gyúrd össze, hajtogasd a tésztát, hagyd állni. Gyúrd össze, hajtogasd, hagyd állni. Szaggasd ki, hagyd állni, kend meg tojássárgájával, szórj rá sajtot. Fél életem elment rá, de közben a bablevessel is foglalkoznom kellett, így nem volt annyira időpazarlás a dolog. Végül nem nőttek meg a pogácsák, de elvileg nem is kell nagyra nőniük. Eddig csak egyet ettem belőle, és az finom lett.

Akinek van tuti dagadós, kívűl kemény, belül puha pogácsa receptje azt várom!

Délelőtt pedig elmentem geocachingelni és első megtaláló lettem, egy olyan ládánál, aminek engem választottak felügyelőnek, mivel a rejtő nem helyi kessertárs. Mivel nincs messze a munkahelyemtől ezért nem lesz nehéz a feladat. A park maga tetszett, még én is szemeztem vele régen, de a rejtés elgég béna a szökőkútnál. Próbáltam nem nagy feltűnést kelteni, de valljuk be őszíntén, kinek nem tűnne fel egy fehérbőrű, szőke lány, amint éppen a szökőkútban lejt örömtáncot egy forró vasárnapi délelőttön egy buszpályaudvartól 50 méterre?

Innen látszik is a láda.

A madaras utazóbogarat tovább vittem.

Valamikor tudtam fejből is a himnuszukat...

Esparza

2011-03-29T19:07:00.002-06:00

Esparza a második legrégebbi város Costa Ricában, 1574-ben alapították a spanyol hódítók. (az első várost: Cartagot 1562-ben). 80 km-re fekszik San Josétól nyugatra, de az új San José-Caldera autópályának köszönhetően könnyen megkötelíthető. Olyan közel van a tengerparthoz, hogy innen már látni a Nicoya-félszigetet.

Száraz, meleg időben a templom kertjében volt a rejtés.

Miközben Alvaroval rejtettünk egy másik ládát (amit én "elsőként" meg is találtam) ennek a nem mindennapi eseménynek voltunk a szemtanui:

Ilyet az EU-s törvények egészen biztosan tiltanak, de itt szinte minden napos vasárnapi programnak számít.

A többi képhez KLIKK ide!

Ez pedig ugyan nem aranyeső de nagyon tetszett a színe miatt!

Tatu

2011-03-27T18:43:00.007-06:00

A mi nap egy esti sétám alkalmával tatut láttam egy viszonylag zártnak mondható lakóparkon belül, amint éppen az árok mellett keresett betevő falatot! Mivel nem volt nálam a fényképezőgépem, ezért sajnálatos módon ezt a képet nem én készítettem. Őszintén szólva ezelőtt még nem is hallottam erről az állatról, pedig Dél- és Közép-Amerikában elterjedt övesállatról van szó. Tényleg olyan volt, mintha páncélja lenne! A legkisebb fajta a páncélos egér, aminek súlya 120 gramm körül van. Na, az az amivel nem is szeretnék találkozni, főleg nem a lakásomon belül vagy közvetlen környékén. De az óriástatu akár a 60 kilót is megközelítheti! Amit én láttam az kb egy kisebb termetű közepes kutya méreteinek felelt meg, talán 10-15 kilósra saccolnám első ránézésre. Mivel nem gömbölyödött össze ezért feltételezem, hogy nem ijedt meg, de azért visszahúzdott az éjszaka védte sötét bozótosba.

Mozi

2011-03-16T21:56:00.000-06:00

Gyk.: a mozi arra van!

Mi lesz a kókuszolajból, ha....

2011-03-15T21:15:00.001-06:00

Mi lesz a kókuszolajból, ha...

- magas és hosszantartó hőhatásnak tesszük ki?

- több órán át folyamatosan rázzuk?

- rumos üvegbe tároljuk?

Nos, azt nem tudom, hogy mi történik, hogyha ezeket a gyakorlatokat külön-külön végezzük el, de ha a tengerparti falu szélén, az útmenti árustól veszünk egy körübelül 3 decis kókuszolajat, akkor azt biztos hogy egy műanyag rumosüvegecskében kapjuk (innen is látszik, hogy a ház ura is aktívan hozzá járult a termék forgalmazásához!). Ha a nap hátralevő részében a kocsiban felejtük a 30 fokos melegben, illetve utána 4 órán át zötykölődik az ülésünk alatt, akkor így fog kinézni utána:

Nahát! Ki hitte volna?!

A kókuszolaj jótékony hatásáról itt olvashattok bővebben, KLIKK.

Egyébként nem adom fel, majd még fogok ezzel kísérletezgetni, de majd legközelebb okosabban teszem! Elvégre csodatevő hatása van, amit a halmazállapotváltoztató képessége is bizonyított!!!

Playa Negra

2011-03-14T21:16:00.006-06:00

Egy gyors kiruccanás a Limon megyei Puerto Viejoba és Playa Negrára. Már csak a lehetőség feltételezése, hogy megéri-e 180 km-t vezetni egy ugyanazon a napon oda és vissza két ládáért azt mutatja, hogy eléggé uborka szezon uralkodik a geocachinges terepen.

Már odáig jutottam, hogy a fali térképemen (akik ismernek tudják, hogy a topográfiához legálalább annyira konyítok, mint mondjuk az ablaküvegezéshez, úgyhogy ez nálam már nagy szó, hogy egyáltalán a GPS-em kijelzőén kívül ránéztem egy másik térképre) szépen ragadós papírral bejelöltem a még meg nem talált ládákat. A radarom megerősített, hogy 150 km-en belül bizony nincsen levadászásra váró láda, amit érdemes lenne megkeresni. Maradt tehát Limon.

Ha nem esik az eső, nincs köd, nincs sötét, akkor az odavezető utat simán ki lehet bírni mondjuk egy jó kis hangoskönyvet hallgatva. Ha köd van és/vagy esik az eső akkor lehet jót kamikázézni, hogy ugyan mikor tévedsz át a szembe jövő sávba vagy a szembe jövők mikor akarnak közelebbről megismerni téged. Necces.

Maradjunk annyiba, hogy Puerto Viejoban szám szerint egy azaz egy utca van, ami körübelül 500 méter hosszú, DE én remekül el tudok tévedni ebben is, illetve kemény fél órámba telt, hogy a megbeszélt találkozóhelyet megtaláljam. Hiába, nem volt megadva a pontos koordináta...

Playa Negra egy nagyon jó kis félreeső partszakasz, előszeretettel ajánlom mindenkinek. Az itt található láda kb mellmagasságban volt elrejtve egy kókuszdióhéjban, a fa törzse mentén. Nagyon tetszett annak ellenére, hogy már messziről kiszúrtam. Itt megmártóztunk a tengerben. Kellemesen meleg volt, csak a kisebb nagyobb hepe-hupákkal kellett vigyázni, mert egyszer nyakik süllyedtünk a vízben, a következő lépésnél meg térdig ért a víz. Gyerekeknek nem ajánlom.

A Tree of life park kb 2 km-re van Playa Negratól. Mire mi oda értünk már zárva találtuk, így nem tudtunk bemenni megnézni az élet fáját... Viszont, amint éppen újjongtunk a megtalált ládának, akkor parkolt le egy hatalmas terepjáró a bejáratnál. Kiszállt belőle egy amerikai nő és könnyes szemekkel, elfojtott hangon az után érdeklődött, hogy nyitva van-e a park, és hogy igaz-e az, hogy befogadnak sebesült állatokat. Mondtuk neki, hogy fogalmunk sincs, de zárva van az tuti. Nagyon elszomorodott, mert egy beteg madár volt a ketrecben. Kíváncsian kérdeztük, hogy megnézhetjük-e a ritka példányt. Bár ne tettük volna. Mert amikor kinyitotta a csomagtartót, akkor már nem élt a kismadár. A nő alig hallhatóan megsiratta kis kedvencét, majd a természet lágy ölére bízta a sorsát. Rettenetesen sajnáltuk, hogy nem ért ide időben, és hogy senki sem tudott neki segíteni.

De hogy vidáman zárjam ezt a bejegyzést is, még azt is elmesélem, hogy mit láttunk az egyik tengerparti kiruccanásunk során a nyugati oldalon Bejucónál. Nem fogjátok elhinni, de kincskereső társra bukkantunk!!!! Csak éppen az illető nem geocachingelt, hanem fémdetektorral túrta a homokot!!! Nagyon tetszett a kincskeresésnek ez a fajtája is, főleg az ilyen felderítetlen helyeken érheti meg igazán, ahol senkinek eszébe nem jutna az ilyen mesterség gyakorlása! Gondoljatok csak bele, hogyha Kolombusz Gazdag Partak nevezte el Costa Ricát, akkor micsoda kincsek lehetnek még itt, amit elnyelt a víz, a part, az erdő, az évszázadok... Érdemes lenne ennek alaposabban utána járni... Aki komolyabban akar foglalkozni ilyennel, az kérem vegyen be a felderítő csapatába! Előre is köszönöm!

2011-03-07T19:20:00.000-06:00

A hétvége egy részét Puerto Viejoban töltöttem, a másik részét pedig Franciscoval (nála voltam tavaly Nicaraguaban). 1 hónapos véletlenszerű utazást csinált: Costa Rica - Panama - Colombia útvonalon! Irigylem!

Ez a kép a moziban készült. Megnéztük a Rango című rajzfilmet. Cilike módon az én vezetésemmel rossz terembe mentünk be, csodálkoztunk is, hogy későn éreztünk és feltünően sokat kellett várnunk a filmkezdésig... Aztán amikor megérkezett a pár, akiknek a helyén ültünk, akkor jöttünk rá, hogy rossz teremben múlattuk az időt... Egyébként jó kis animációs film volt, de gyerekeknek nem ajánlanám... Sőt!

A fekete fehér képeink mindig nagyon jól sikerülnek!

Kolibri

2011-03-06T20:57:00.003-06:00

Tipp: Ha valaki ilyet szeretne fotózni, akkor azt megteheti a Waterfalls Gardenben. Ez a kép ott készült.

***Special thanks to Frenk and Mojca!***

Szerencsehozó talizmán

2011-03-02T21:19:00.006-06:00

-avagy bemutatom Pyra-t, a személyes piramisomat

Geocachinges pályafutásom során már sok szép utazóbogárral és érmével találkoztam. Voltak köztük aranyosak, különlegesek, hagyományosak és egyszerűek is. Már az elején megfogadtam, hogy magamnak soha nem fogok ilyet venni. Nem azért mert haszontalannak tartom, hanem azért mert ezt akkor és most is úgy gondolom, hogy igazából a hozzá fűződő emlék az, ami meghatározza lényét, nem pedig az alakja. Ahányszor ránézek a gyűjteményem valamelyik darabjára, mindig eszembe jut az, hogy kitől és miért kaptam, és az a kapcsolat miért játszott fontos szerepet az életemben.

Még mindig nem tudom felfogni, hogy a pillangó effektus milyen fontos szerepet játszik a mindennapi életünkben és mennyire befolyásolni tudja az életutunkat ilyen vagy olyan irányban. Pontosan egy évvel ezelőtt találtam rá Rainbowra, gyűjteményem első darabjára, amit később egy kedves svájci házaspár: Frenk és Mojca nekem ajándékozott. Így látatlanban is megmaradt a barátság, hiszen volt köztünk egy összekötő kapocs. Ahogy teltek múltak a hónapok, felvetettem nekik, hogy miért nem jönnek egyszer Costa Ricába nyaralni. Nem sokkal később jött is az email, hogy februárra lefoglalták az utat.

Kétszer volt szerencsém találkozni velük rövid látogatásuk ideje alatt. Azt mondhatom, hogy élőben talán még kedvesebbek, már ha ez lehetséges. Mielőtt hazamentek volna egy nagyon különleges geoérmét ajándékoztak nekem. Elmagyarázták, hogy minden egyes kis mértani formának jelentése van. Így néz ki az érme eleje, olyan mintha valami kirakós játék része lenne:

Ez nem más, mint a Shri Yantra két dimenziós lenyomata, ez emberiség egyik legrégebbi és egyben legerőteljesebb szimbóluma, már évezredek óta használják a jószerencse, gazdagság és egészség elérése érdekében. Ez a forrása minden világi vágy elérésének a belső kozmikus erőn és a szellemi erőn keresztül.

"Shree Yantra" jelentése- Shree azaz a jólét és Yantra - "eszköz" - a Gazdagság eszköze. A Shri Yantra elősegíti az anyagi és szellemi javak bevonzását. Sri Yantra megmagyarázhatatlan erő folytán teljesíti az összes kívánságainkat és jobbá változtatja az életünket. Shri Yantra határozottan a válasz minden problémára és a negativitásra az életünkben. Állítólag ha valaki a Shri Yantrat használja, sokkal nagyobb jólétben, a békeben és harmóniában fog élni, mert ez segít megtörni minden akadályt az életünkben.

A Srí csakra vagy Shri Yantra egy Yantra által alkotott kilenc összefonódó háromszög, amely a

központi(bindu) pontot vesz körül, a csatlakozási pont a fizikai univerzum között és ez a

megnyilvánulatlan forrása.

Együtt a kilenc háromszög 43 kisebb háromszögből tevődik össze. Ezt veszi körül egy nyolc szirmoslótuszvirág (kék), kivül pedig egy tizenhat szirmos lótuszvirág (piros) és egy templomra emlékeztető föld négyzet négy ajtóval. Shri Yantra a jelképes formában az összes istent és istennőt szimbolizálja.

Fizikusok, a Shri Yantrát az "erő diagramok királyának" nevezik, és energetikai hatását 7-szer nagyobbnak írják le, mint egy piramis építményét. Ez azt jelenti, hogy egy 3 cm-es Shri Yantrának nagyobb energetikai hatása van, mint egy 2 méteres piramisnak! Az enyém 5 cm-es!!! A Shri Yantra rendkívüli energiája a pontos geometriáján alapszik.

És ami a legjobb: foszforeszkál a sötétben!!! Tényleg nagyon különleges!

A háta így néz ki:

Nem tudom ennek mi az ábrának a neve (ha valaki tudja az írja meg, előre is köszönöm), de hogyha követed a vonalat akkor egy soha véget nem érő labirintusba csöppensz.

Így lett a 7-es számú geoérmém a szerencsehozó talizmánom!

Menza - plato del dia

2011-02-22T20:41:00.005-06:00

Olla de carne

Az épületkomplexusunkban található menzán nap mint nap nagy a választék. Az alap a bab rizzsel, emellé lehet választani az öt féle húsból egyet, a három féle zöldséges köretből egyet, a három féle salátából is egyet, illetve jár hozzá ivólé is, ebből is van három féle egy automatában, illetve egy 100%-os. Ezek az összetevők minden nap változnak, kivéve a rizst és a babot. Az állandó. Én a nem létező kivételek táborát erőstem egymagam, mert nem vagyok oda a fekete babért, ezért nekem megengedik, hogy válasszak helyette még egy köretet. Vannak különleges napok, például hétfőnként van olle de carne –ami egy erős marhahúsleves olyan zöldségekkel, amit el sem tudtok képzelni, például yuka, vagy platáno stb-, levesbetét helyett (azt nem ismerik) rizs jár. Van amikor rizseshúst kínálnak, ekkor pataconest –préselt platáno olajban kisütve, nagyon finom- és salátát adnak hozzá. Minden tizedik után a következő ebéd ingyenes.

Tehát elmondható, hogy a körülményekhez képest elég változatos és megfizethető is.

Hetente kb 2x vagy 3x eszem ott, mert van amikor megerőltetem magam és főzök otthon, van amikor pedig máshol eszek. Ma az a váratlan fordulat ért, hogy amikor kiválasztottam az ételeket, és már fizettem volna érte az előre kiszámolt pénzzel, akkor közölte a pénztáros, hogy már ki van fizetve az ebédem. Sejtelmesen csak annyit mondott, hogy: egy úriember által.
Egy két pillanatig csodálkoztam ezen, aztán megköszöntem, és távoztam.

Egyébként vannal elképzeléseim arról, hogy ki okozta a kellemes meglepetést, de a részemről közömbös az illető. Mindig lelkesen köszön ha meglát és legnagyobb beszélgetésünk eddig az volt, hogy "mit csináltál karácsonykor" mire én azt válaszoltam, hogy lementem a partra, de arra már nem emlékszem, hogy ő mit mondott. Még a nevét sem tudom, és nem hiszem, hogy valaha is bemutatkoztunk volna egymásnak, de ő kolléganőnek hív.

Plato del dia

Costa Rica naplemente

2011-02-16T21:58:00.003-06:00

Nem tengerpartos, mégis gyönyörű...

Valentin Nap: CSOKI, CSOKI, CSOKI

2011-02-13T20:39:00.004-06:00

Az élet furcsa. Nagyon furcsa. Nem is hinnénk, hogy egy ARK (act of random kidness = véletlenszerű kedves cselekedet) mennyire kihathat a későbbi sorsunkra. Pontosan 1 évvel ezelőtt elmentem egy 2 napos geocaching túrára, aminek egyetlen célja az volt, hogy minnél több ládát találjak meg. Az akkori rekordom 8 volt, ami Costa Ricán magas számnak számít. Ekkor találtam rá Rainbowra, a legszebb geoérmére, amit valaha is láttam. Mondhatnánk úgy is, hogy szerelem volt első látásra. Pár héttel később a tulajdonosa nekem ajéndékozta, sőt örökbe fogadhattam.

Teltek múltak a hónapok, és a barátság megmaradt, pár hetente emailt váltottunk Rainbow szüleivel. Egyszer felvetettem neki, hogy ha már mennek Kanadába, meg minden felé nyaralni, akkor miért nem jönnek Costa Ricába is. Láss csodát, pár napra rá már jött is az email, hogy februára megvették a jegyet!

Ma kimentem eléjük a reptérre és végre személyesen is megismerkedhettünk!!! Rettentő boldog voltam, mert nagyon kedves párról van szó. Kezdem azt hinni, hogy a geocaching egy pár terápiának is jó. Eddig tapasztalat azt mutatja, hogy a párok akik együtt ládáznak mind felhőtlenül boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élnek. Próbáljátok ki ti is!!!

Egy másik furcsaságra is megfigyeltem. A Costa Rica-iak egy puszit adnak, mi magyarok kettőt, a svájciak pedig hármat! Először azt hittem rosszul számoltam, de nem... Ez így van. Nagyon furcsa volt. Már a kettőre is nehéz visszaszoknom, nemhogy a háromra.

Még soha életemben nem kaptam ennyi csokoládét egyszerre Valentin napon! 1 kg SVÁJCI csokoládéról van szó! Kiszámoltam, hogya minden nap csak egy darabot ennék, akkor is minimum három hónapra elegendő lenne. Isteni finom!!! Azt kell mondjam, hogy ezek a svájciak értenek a csokoládé készítéshez!!!

Csípés 2

2011-02-08T21:01:00.004-06:00

Jó hír, úgy néz ki, hogy megmaradok, a daganat kezd visszahúzodni! Többszörös megpróbáltatottság után én kerültem ki győztesen a párharcból! Nem fogjátok elhinni, de még a kép sem tükrözi elég hűen, hogy az újjam közepétől a csuklómig dagadt a kezem, és szerintem hőemelkedésem is lehetett, mert voltak pillanatok, amikor nagyon vacakul éreztem magam, és muszáj volt lefeküdnöm pihenni...

Elmondom mivel próbálkoztam:

- Szín tiszta aleo vera borogatás: szemmel látható változás nem történt, de jól esett.

- Fenistil gél: szemmel látható változás nem történt, de jól esett.

- Ecetes borogatás: ettől határozottan romlott az állapotom. Bár itt csak 4%-os az ecet, de mégis teljesen kipirosodott tőle a kezem, annak ellenére, hogy csak 1 órát volt rajta.

- Csípésre való krém: ettől sem volt változás, viszont utána elkezdett viszketni.

- Langyos sós vízben való áztatás: ettől mintha picit javult volna, tök "jó" dolog az ágyról a fazék sós vízben áztatva a kezed aludni!

- Sunbreeze nevű cseppel külsőecsetelés: ez sem mutatott azonnali változást, de valószínű, hogy hozzá segített a gyógyuláshoz.

- Kálcium pezsgőtabletta: ártani nem árt, és a kálcium erre jó.

- Allergia elleni gyógyszer: ebből két félét is szedtem, mert az első 24 óra elteltével nem változott semmi. Hiába nyugtattak, hogy várjak 2-3 napot, több mint 1 nap alatt dagadt ekkorára, idő kell neki, míg visszahúzodik stb. én azonnali javulást akartam! Valószínű ez nyomta végül vissza a felpuffadást (ami állítólag levegővel teli és nem vízzel, mint én azt hittem).

Rossz hír: nem tudom mitől múlt el pontosan :)

Jó tanácsként meg lehet fogadni a rovar és kullancs írtó szerek használatát. A tapasztalat nálam azt mutatja, hogy ennek ellenére is aktívan támadnak ezek a vérszívó állatkák. Illetve a hosszú újjú ingek viselését. A nadrággal mindenképp egyet értek, már csak a kígyók, skorpiók miatt is. Az hosszú ujjú póló azért nem ad 100%-os védelmet, mert bemászhat alá is rovar, vagy támadhat kézen is... Úgyhogy marad a megelőzés, most vettem még ilyen allergia elleni gyógyszert, ha megint megcsíp valami, akkor azonnal beveszem és nem várom meg míg a triplájára dagad!

Csípések

2011-02-06T19:37:00.001-06:00

Olyan jót kárörvendtem az egyik könyvben, aminek egyik színhelye az Amazonas esőerdő volt, hogy a főszereplők állandóan osztogatták egymásnak a jó tanácsaikat. Persze, most lehet rinyáni, hogy az inda amit megfogsz az nem is inda, hanem kígyó, a kő alatt skorió család tanyázik, a fáról most ereszkedik le egy pók király, és különben is már fél órája figyel egy tigris a bozótban, nem beszélve a halál félelmetes majom kiáltásokról...

Tehát ezer megy egy ok miatt lehetne itt szívózni, hogy miért nem megyek ki többet a természet lágy ölére, de ami nekem a legjobban tetszett a könyvben, az az volt, hogy szóba kerültek a csípések is, amitől elégedett mosoly ült az orcámra, hogy NEM OLYAN vészes az, kicsit viszket, kicsit kellemetlen, de túl lehet élni. Igen ám, DE azóta már kb 1 hónapja van egy csípésem, ami semmi féle krém hatására nem múlt el, míg végül egy sunbreeze nevű csepptől már nem olyan piros, de azért még mindig látszik... Ebből a fajtából még van 3 másik csípésem is ugyanazon a karomon, de azok nem nőttek akkorára és nem is pirosodott be annyira.

ERRE ma, a kecálok völgyében egy hatalmas, undorító rovar, fekete potrohos testével -az a fajta ami már annyira gusztustalan, hogy nem csapom le kategóriába tartozik - belám döfte a fullankját. De úgy, hogy háromszor vertem fejbe a vizes palackommal, mire végre elszédült. A fullánk nyoma azon nyomban bevéresedett, 10 percen belül hatalmas pukli lett a helyén, és azóta fáj, ha hozzá érek, és olyan mintha lebénította volna a kezem egy részét... A pukli estére már első ránézésre eltűnt, de ha összehasonlítom a két kezem, akkor látszik, hogy melyik puklisabb és miért.

Úgyhogy vegyétek komolyan az összes rémtörténetet, mert tényleg bármelyik megtörténhet...

Update: ez volt szombat este. Ma, szombat reggelre annyira bedagadt, hogy nem birom okolbe szoritani a kezemet. A képen jól látszik a különbség a csontos bal kezem és a bedagadt jobb kézfejem között. Azt hiszem elmegyek a gyógyszertárba valami tablettáért, mert ezzel még a kálcium sem bír. Amúgy nálam valószínűleg az a baj, hogy allergiás lehetek ezekre a csípésekre, mert sokszor egy egyszerű szúnyogcsípés és triplájára dagad. Jó hír, hogy nem viszket, csak fáááááj ha mozgatom....

Sleeper Tree

2011-02-05T19:13:00.000-06:00

Hányan regisztráltunk már minden féle oldalon annak reményében, hogy majd talán egyszer nyerünk valamit? Ilyen laptop, olyan iphone, amolyan utazás. Biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer, mindannyian kitöltöttünk egy kérdőívet, regisztráltuk, tovább küldtünk valamit. Hányszor nyertünk ezekből bármit is? Gondolom nagyon sokan felelnek erre a kérdésre "sohával".

Nos, én eddig háromszor nyertem, ebből kétszer a SleeperTree oldalán. Az első volt a legizgalmasabb és legkörnyezetbarátabb nyereményjáték amiben valaha is részt vettem. Örökbe kellett fogadni egy fát, és másokat is rá kellett venni arra, hogy csatlakozzanak az erdőépítéshez. Hosszas küzdelem után 98 fával (a későn regizők miatt végül 103-ra nőtt) én nyertem az ipod touchot, a testvérem pedig harmadik helyen végzett egy ipod nanoval. Akkor lepődtem meg igazán, amikor megkaptuk a nyereményünket, mert mit jelent az, hogy nyersz a neten? Kinél tudsz reklamálni stb.

Második nyereményjátékot is én nyertem, ekkor zöld mozgalomként fotókat kellett beküldeni! Nyereményemet ismét megkaptam, pedig simán mondhatták volna, hogy én már nem játszhatok többet. Úgyhogy figyeljétek a legközelebbi nyereményjátékot, és vegyetek ti is részt benne, hogyha valóban nyerni szeretnétek! A Föld Órája már közeledik, lehet hogy idén is lesz valami felhívás az oldalukon! Én mindenesetre figyelni fogom! Addig is fogadjatok örökbe egy fát, mentsük meg bolygónak közös erővel!

A harmadik nyereményjátékot egyébként a tesco konhya lapján nyertem. Tartották magukat a szavukhoz, regisztráció és X számú recept beküldése esetén küldtek Anyák-napi csomagot, benne fogókesztyű, sütőforma stb, csak azt felejtették el hozzá tenni, hogy majd csak az év végén postázzák. De így is nagy volt a meglepetés, amikor az elfelejtett ajándék megérkezett.

Most Valentin-napi muffint lehetett ingyen küldeni valakinek. Én az öcsémnek szerettem volna a névnapjára, de sajnos nem kerültem be az első 1000 beküldő közé, így arról lecsúsztam.

Nekem is lehet raszta hajam

2011-02-04T21:01:00.004-06:00

A bokáig érő, raszta hajú fiú után szabadon. SAJÁT ötletként :)

Mi az a geocaching?

2011-02-02T20:14:00.005-06:00

A szó jelentése geo=föld (görög eredetű), caching=rejtekhely (angol szóból). A játék célja, hogy valamilyen érdekesnek tartott, turisztikai látnivaló (például műemlék,természeti érték, történelmi nevezetesség stb) közelében elhelyezni egy úgy nevezett geoládát, amit a többi játékos a bemért és megadott koordináták alapján felkeres; majd találatát belogolja a játék internetes oldalán. Ehhez ajánlott egy GPS (Global Positioning System, azaz Globális Helymeghatározó Rendszer) vevőkészülék használata – de nem feltétlenül szükséges. Egy jól bevállt régi térképpel is ugyanolyan sikereket érhetünk el, amennyiben pontos a leírás.

Mielőtt neki vágnánk a kiszemelt geoládánk felkutatásának ajánlott kinyomtatni a weboldalon található leírást, mely sok segítséget nyújthat a sikeres megtaláláshoz. Itt olyan fontos információk birtokába juthatunk, mint például a következők: miért érdemes felkeresni a szóban forgó helyszínt; hogyan lehet eljutni a megadott helyre busszal, villamossal, metróval, kocsival, gyalog stb; van-e a közelben parkolási lehetőség; kell-e belépődíjat/parkolási díjat fizetni; ajánlott-e gyerekeknek/idősebbeknek; lehet-e kutyát vinni; milyen terepre számíthatunk (megadot nehézségi fok 1-5-ig); kell-e valamilyen speciális felszerelés (például bakancs, vizibicikli, csónak stb); kell-e fát/sziklát mászni; mennyit időt kell túrázni stb.

Bár a GPS igen pontosan behatárolja a láda elhelyezkedését, ennek ellenére – a tereptől, a GPS márkájától, a műholdak lefedettségtől, időjárási viszonyoktól függően - 3-10 méter eltérést is mutathat. A rejtés nehézségétől függően (amit szintén feltüntetnek 1-5-ig terjedő skálán) ez nagyban megnehezíti a keresést, hiszen a játék lényege az, hogy csak a geocaching játékosai találjanak rá a rejtekhelyre, míg a kívülállók ne tudjanak róla. Ezért a geoládákat álcázni kell. Méretüktől (szintén meg van adva a leírásban), alakjuktól függően ezt nagyon sok féle képpen meg lehet oldani. Minnél ötletesebb egy-egy geoláda elhelyezése, annál élvezhetőbb, és változatosabb lesz a játék a résztvevők számára.

A legelterjedtebb megoldás a műanyag dobozok terepszínű ragasztószalaggal való körbetekerése, ezáltal kiválóan beleolvad az erdei környezetbe, ekkor már elég egy fa odúba, szikla mögé, bokor alá stb elhelyezni. Sokan kedvelik a „rőzsés” kivitelezést, amikor ágakkal, gallyakkal, falavelekkel fedik le a ládát. Hihetelen, hogy mennyire visszafejlődött a megfigyelőképességünk, hiszen egy átlag embernek még így sem tűnik fel a furcsa rőzse halmaz a fa tövében. Persze egy aktív kessernek ez a típusú rejtés már a könyökén jön ki a sokadik megtalálás után. Ezért fontos a fantázia bevetése is, mind a rejtéshez, mind a megtaláláshoz.

Nincs jobb érzés annál, mint amikor már hosszú percek, esetleg fél órája keresi valaki a „kincset”- miközben mindvégig ott volt a szeme előtt – és hirtelen „megvilágosodik” hogy hol is van az a fránya láda. Hihetelen sikerélményt tud nyújtani ez a gyerekeknek, de sokszor akár a felnőtteknek is.

A városi ládák elhelyezéséhez még nagyobb turpisság kell, mint a természet lágy ölében. Itt az úgynevezett „nano” típusút alkalmazzák előszeretettel, abból is a mágneses variációt, melynek elnevezése a méretére utal kb. 1cm magas 1 cm átmérőjű hengerről van szó. Ezeknek a sikeres megtalálása okozza a rutintalanoknak a legnagyobb fejtörést. Olyannyira beleolvad a környezetébe, teszem azt egy kerítés esetében, hogy nagyon oda kell figyelni, és tudni, hogy mit keres az ember. Itt ismételten az álcázáson van a hangsúly. A kitalálát elhelyezési lehetőségek sora végtelen. A madáretetőtől kezdve, a kőbe rejtett kis dobozokon át, a villanyórás módszerig kimeríthetetlenül sok féle megoldással lehet találkozni.

A fent említett típusok mindegyike hagyományos láda, melyek ugyan eltérnek méretben, de az a közös vonásuk, hogy van bennük legalább egy logfüzet – ami lehet egy felgöngyölt papírcsík, vagy akár egy kisebb füzet is –melyben a résztvevő játékosok beírhatják találatukat: dátummal, felhasználónevével, és akár megjegyzéssel is az átélt tapasztalataikkal kapcsolatban. Ha a geoláda mérete engedi, akkor lehetnek benne apró tárgyak, amit el lehet vinni abban az esetben, hogyha pótoljuk egy vele azonos értékű másik dologgal. Nem a ládában található tárgyak értékén van a hangsúly, hanem a szabadban eltöltött idő során szerzett emlékeken.

A geocaching tára ebben még közel sem merül ki. A nem hagyományos ládák közé sorolható a virtuális, multi, mozgó, rejtélyes, esemény és CITO típusú rejtések.

A virtuális láda esetében nincs logfüzet, a találat érvényesítéséhez egy adott kérdésre kell válaszolni, amit külön emailben kell elküldeni a rejtőnek. Ez lehet egy fotó, egy évszám, vagy bármi hasonló.

A multi ládáknak az a lényege, hogy nincs megadva a végső koordináta, így pontról pontra bejárva kell eljutni oda kisebb segítségekkel, számításokkal.

A rejtélyes láda nagyban hasonlít ehhez, de itt már valami fejtörő feladatsort kell elvégezni a végső célpont eléréséhez. A mozgó ládának mindig van valami célja, valahová el kell vinni, például egy folyó mentén egy megadott városig. Itt a kessertársaknak az interentes hozzáférési oldalon kell jelezniuk a következő felkeresők számára, hogy hol hagyták a ládát.

Az eseményeket (geoevent) mindig egy kessertárs vagy csoportok rendezik melynek célja a játékostársak megismerése, a közös geoélmény. Beszélgetés mellett a rendezők játékos feladatokat dolgoznak ki, amit a résztvevők csoportokban oldanak meg. A leggyorsabb csapatnak jutalom jár.

Ennek egyik változata a CITO (Cash In Trash Out) zöld mozgalom, itt a játék mellett az aktív környezetvédelmen van inkább a hangsúly például eldobott hulladékok összegyűjtése az erdőben.

A játék további érdekessége a geoérmék (geocoin) és utazóbogarak (travelbug) találatának logolása. Több viszonteladó is árulja ezeket a termékeket. Mindkét tárgyon megtalálható egy 6 jegyű azonosító kód, mely alapján követni lehet a tartózkodási helyüket: tulajdonosuknál, másik játékosnál vagy egy geoládában.

A geoérméket van aki gyűjti, és magánál tartja, sokan viszont útnak engedik valamilyen céllal: például szeretnék, ha egy kiválasztott ország(ok)ba utazna. Amelyik kessertárs megtalálja, annak feladata a belogolása, és egy másik – lehetőleg a céllal azonos - ládába való elhelyezése. Az utazóbogarak is hasonló elv alapján működnek, csak abban különböznek, hogy számuk egy dögcédulára van nyomva, amit hozzá csatolnak a „bogárhoz” ami nem más, mint a tulajdonosa fantáziájára bízott, választott játék, figura vagy bármilyen mütyűr féle. Itt is az egyediségen és az ötletességen van a hangsúly.

A játékban részt lehet venni rejtőként, megtalálóként vagy akár mindkettőt lehet aktívan csinálni. A rejtéshez nem árt némi tapasztalat, hiszen a rejtők felelőssége a „beteg” ládák gondozása, ami annyit tesz, hogy egy geoláda elkallódik, kifosztják, természeti csapástól súlytott vagy mondjuk betelik a logfüzet, akkor azt nekik kell pótolniuk, hogy mások számára kereshető legyen. Amennyiben ezt nem teszik meg vagy nem tudják megtenni (például kivágták a fát, ahol a rejtés volt és nem tudtak más helyet biztosítani); akkor az a láda archiválásra kerül és többet nem lesz elérhető.

A www.geocaching.com-on (hivatalos oldal) vagy www.geocaching.hu-n lehet regisztrálni és csatlakozni ehhez a globális kincskeresés játékhoz. Vannak ládák, amik csak az egyik oldalon találhatóak meg, és vannak olyanok, ami mindkettőn. A hivatalos oldal előnye, hogy ez egy nemzetközi oldal, ahol be lehet logolni az utazóbogarak és geoérmék útját, illetve külföldiek is hozzáférhetnek az adatokhoz. Hátránya, hogy angol nyelvismeret szükséges a kezeléséhez. Míg a hazai oldal biztosítja az anyanenyelvű részletes keresést, ezzel szemben külföldiek számára nagyban nehezíti.

Minden korosztály számára ajánlott ez a szabadidős tevékenység. Vannak elvakult szülők, akik már a pár napos kisbabájukat is viszik geokessingelni, és vannak 70 feletti házaspárok is, aki aktív tagjai a közösségnek.

A geocaching mottója:

„Ne vigyél el semmit, csak a fotóidat,

Ne hagyj ott semmit, csak a lábnyomodat;

Ne ölj meg semmit, csak az idődet.”

Geocaching nem csak egy hobbi, hanem egy életforma, ami családokat, barátokat, társaságokat kovácsol össze. Kalandra fel!

Geotalálkozó (második)

2011-01-29T23:05:00.005-06:00

Sokan keresnek meg a geocacing.com-on minden félével kapcsolatban; mert a sok találatomnak és rejtésemnek köszönhetően mindig felbukkan a nevem. Legutóbb egy kanadai nyugdíjas házaspárral váltottam több emailt, aminek végül az lett az eredmény, hogy megbeszéltük, hogy rendeznek egy geotalálkozót, és akkor személyesen is megismerkedhetünk.

A profiljuk már önmagában is tiszteletet parancsoló, cirka öt év alatt több, mint 10,000 megtalalásra tettek szert a világ számos országában. Rejtéseik száma meghaladja a 300-at. Szerintem annyi ládát fejben sem lehet tartani. Én egy nagy hal vagyok egy picike halastóban, de ők igazi bálnák a tengerben.

A pénteki találkozón több mint 1 órát vártam/kerestem őket, de elkerültük egymást. Csak amerikai kessertársak képviseltették magukat, akikről hamar kiderült, hogy üzletvadászok, és minden érdekli őket, de a geocaching a legkevésbé. Mindannyian csalódva tértünk nyugóvóra.

Nem hagytuk annyiban, meghívtak vacsorára az utolsó napjukon, amit San Joséban töltenek. Így lett lehetőségem megismerni a világ legszeretetre méltóbb párját, akik 48 évi ismerettség után is teli vannak szeretettel, életörömmel és egy nagy adag pozitív energiával. Ilyet már rég nem éreztem. Mindig szerencsém volt a geocachinges barátságokkal, mert ez a játék nem csak egy hobbi, hanem egy életforma!

És hogy mennyire kicsi a világ is azt bizonyítja, hogy egy másik geocachinges pár küldött nekem Quebec-es telefonakasztó zsinórt velük, pedig élőben még velük sem találkoztunk. Újabb három geoérmével és egy kanadai meghívással lettem gazdagabb. Szép este volt a mai, vannak még nagyon jó emberek is a világon.

Park vagy parkoló

2011-01-24T21:34:00.004-06:00

Ez itt a nagy kérdés!

Costa Rica kinőtte a régi nemzeti stadionját, melynek befogadóképessége 13,500 fő volt (1924-ben épült). Meg is építették az újat, amit ha minden jól megy akkor már idén átadnak. Persze a történethez hozzá tartozik, hogy szorgos kínaiakkal csináltatták, ezért készült el olyan villámgyorsan, különben nem is vitatható, hogy mire megőszülnék se fejezték volna be!

Erre a nagy kérdés, hogy 35,000 ember hol fog majd parkolni vagy egyáltalán hogyan közelíti meg a stadiont most jutott el arra az eméleti szintre, hogy orvosolni kéne a problémát. Jelenleg 390 parkolóhelyről beszélhetünk, amit akárhonnan nézzük bizony nem elegendő... Persze a tervezők elkészítették a terveket a föld alatti garázs kivitelezéséhez, de az árát mindenki sokalta, hiszem 10 millió dollárba kerülne szintenként. Egyszerűbb lebontani a közeli parkot - hozzá tenném San José egyetlen zöld területét- a Sabana parkot... (Jó még van a La Paz park is, de az nem rúghat labdába a Sabana mellett). Most gondoljunk bele, mennyire örülnénk, ha a Városliget helyére parkolóházat építenének?!

Másik alternatív megoldás egy vasúthálózat kiépítése, akár metró, ami szállítaná az embereket legalább a parkoló és a stadion közötti részen... Mi már a 4es metrónál megtanultuk, hogy ez nem egyik napról a másikra történik, és bizony Shakirat már meghívták az átadó ünnepségre, úgyhogy gyorsan kell cselekedniük! Ha már felhoztam, akkor megragadnám az alkalmat, hogy megemlítsem azt a hírt is, mi szerint Panama már bejelentette, hogy ők építik meg Közép-Amerika első metróhálózatát, de nyilván a ticók szerintem nem fogják elkapkodni, hogy a nyomdokaikba lépjenek...

Akárhogy is döntenek, csak reménykedni tudok, hogy e nagy növényvédő és állatbarát nép kiáll majd a saját parkja mellet, és nem engedi, hogy a Nemzeti Stadionjuk áldozatává váljon.

Nicaraguai hagyományok (erős idegzetűeknek)

2011-01-22T21:22:00.010-06:00

Először is ezt a videót CSAK és KIZÁRÓLAG az erős idegzetűek nézzék meg, és ezt nagyon komolyan mondom!!! Én egyszer néztem meg, de igencsak elszörnyülködtem...

Elmondom miért: a közel 8 perces videó egy nicaraguai hagyományt mutat be, ami a mi szemünkkel nézve barbár, hátborzongató és elfogadhatatlannak minősülhet első, második, de talán még sokadszori megnézése, taglalása után is.

Egy isten hátamögötti faluban készült a riport. Tudni kell, hogy itt az emberek nagyon egyszerűen élnek, megvan mindenkinek a saját feladata, és legtöbbször nem történik semmi izgalmas a szürke mindennapjaikban. Éppen ezért egyetlen szórakozásuk, hogyha valami ünnepség van a faulban. Van egy hagyományuk, amit évente egyszer kerül megrendezésre, amikor is a lakosok először erőnek erejével a lovukat itatják le, majd maguk rúgnak be. A lovakat kevésbé viseli meg az alkohol hatása, bár az egyik képsoron jól látható, amint az egyik ló megbotlik, és végig csúszik az úton... A lovasok ezzel szemben iszonyú részegek, és ennek következtében zagyvaságokat beszélnek és elvesztik önértékelésüket, döntésképességüket. Azt vallják, hogy a hagyomány az szent és sérthetetlen, nem kérdőjelezik meg helyességét, és még a mai világban is simán helytálló. Szerintük.

A részeg ló és lovas feladata, hogy a lábánál felakasztott ELŐ kacsát fejétől megcsonkítsa. Természetesen ez elsőre senkinek sem sikerül, hanem csak a töbszöri próbálkozás után marad valaki kezében a már megkopasztott kacsafej. Jutalomként a nyertes családja fogyasztja el a kacsát a következő napon.

Természetesen a hagyomány csak akkor hagyomány, hogyha megőrzik azt, így ugyanezt a versenyt a fiatalabb korosztály számára is kitűzik. A kicsiket ugyan nem itatják le, de ők is az ittas lovat ülik meg, ami már önmagaban is veszélyes vállalkozás. Szegény gyerekekben még nem alakult ki a jó és a rossz közötti különbségtétel képessége, az az egy motiváció kergeti őket ebbe az őrületbe, hogy szüleik büszkék legyenek rájuk; amit természetesen saját fiaiktól is megkövetelnek majd.

Így száll ez a hagyomány apáról fiúra.

Ezek voltak a tények feketén fehéren. Akkor most vizsgáljuk meg azt, hogy honnan alkakult ez ki a kezdet kedetén. A Costa Rica-iak, akik hozzánk hasonlóan elítélik ezt a barbár cselekedet visszavezették a gondolatmenetet a spanyolok hódításának az idejére. Az ellenálló indiánokat csak és kizárólag erőszak árán tudták megtörni, mert önszántukból nem akartak sem barátkozni sem behódolni a hódító népnek. Idővel rájöttek arra, hogy az alkohol hatása alatt nem csak befolyásolni tudják őket, hanem akár szórakozhatnak velük és rajtuk. Éppen ezért az ittas indiánoknak - miközben már maguk is azok voltak- kitaláltak minden féle játékot, köztük a kacsafejes tornagyakorlatot is. Szerencsétlenek pedig elhitték, hogy ez milyen jó móka, és generációról generációra szállt ez a szórakozás, mely később hozzánk már csak hagyományként jutott el.

Okolhatjuk-e őket ezek után, hogy őrzik a hagyományokat? Megtudnánk-e velük értetni, hogy a huszonegyedik században nincs helye ilyen barbár szokásnak?

Szomorú, de ha azt vesszük pont azért vetjük meg őket, amit "mi" hoztunk rájuk egykor régen, csak azt "mi" már elfelejtettük, de az ő emlékzetükben még nagyon is elevenen él...

A ticók amúgy megvetik őket ezért, és rosszul esik nekik, hogy egy-egy ilyen hagyomány miatt az egész latin közösséget barbároknak nyílvánítják a nyugat emberei. Pontosan ezért hálát adnak a sorsnak, hogy Costa Rica olyan messze esett, annyi hegy és esőerdő védte őket a spanyol központtól, a mai Guatemala területétől.

Ez eredeti videót angol felirattal -ami a konvertálás során eltünt - ITT nézhetitek meg.

Caño Negro Nemzeti Park

2011-01-20T20:51:00.013-06:00

Costa Rica minden egyes nemztei parkjában van valami csodálnivaló. Kedvenceim közé tartoznak a vulkános területek (elsőként a Poás, majd az Irazu és az Arenál), szeretem a tengerpartra nyújtó kilátást (Manuel Antonio és Isla de Tortuga) illetve a csatornák közötti csónakozást is (Tortugero és Caño Negro). Ennek mindegyikéről beszámoltam egy-kettő vagy több bejegyzésben is.

Mégis azt mondhatom, hogy Caño Negro ott van a toplista élén. Lehet, hogy az is közre játsztott ebben, hogy nagyon sokat kellett mennünk ahhoz, hogy oda érjünk, az út sem volt mindenhol aszfaltos; lehet, hogy azéert mert az albino teknősök annyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy már eleve elkönyveltem 5 csillagos kirándulásnak; lehet, hogy azért mert megtaláltam a századik ládámat, és aznapra még maradt három másik a listámon. Bizonyára mindezek és még annyi más szempontnak is szerepe volt benne, de az tény, hogy olyan jó vezetőt fogtunk ki, aki még azt is tudta, hogy melyik kő alatt mi lapul, melyik fán milyen állat ül, és a fűben éppen mi mászik. Hiába, ő az egyik csatorna közti néhány négyzetkilóméteres szigetek egyikén született és nőtt fel. Szó szerint a vérében van.

Caño Negro egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy fülsüketítő csend van, ami első pillanatban döbbenetes, másodikban pedig megnyugtató. Egy itt eltöltött hét elég lenne ahhoz, hogy az összes stressz távozzon a szervezetünkből.

A 2 órás hajóút alatt annyi féle állatot láttunk, mint eddigi tartózkodásom során összesen. Persze

nagyon sok olyan is volt köztük, amit nem lehetett lencsevégre kapni. A vezető mindegyiknek elmondta a nevét spanyolul és angolul is, az én emlékezetemben csak egy maradt meg, mert az a madár tetszett a legjobban: kingfisher, a halászok királya. Fél óra elteltével már a mi szemünk is ráállt a beleolvadó állatvilág azonosítására, persze a találati arányunk még így sem érte el a harminc százalákot.

A jobb oldali kis madár a kingfisher

Az albino teknősöket nem láttuk, mert nem ebben az időszakban jönnek ki a part közelébe. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy nagyon is megérte az árát a túra.

Találós kérdés: mi a Caño Negro Nemzeti Park egyetlen éttermének a neve?

Megfejtést legalul a képen láthatjátok :) Ezt azt hiszem senki nem gondolta vona!

A többi képhez KLIKK IDE!

El Danubio Azul (A Kék Duna)

Hát ezt meg hogy csinálta?!

2011-01-16T20:27:00.002-06:00

Vasárnap délután 2kor Grecia közelében:

100 megtalálásom

2011-01-15T19:54:00.001-06:00

Néhány elmaradt beszámolót csak most volt időm megírni.

A 100dik találatomat még november végén értem el, és sorsszerűen pont Reynaldo ládájánál. A legészakibb ládaként hirdeti, ami igaz is, mert Los Chiles nevű városhoz van közel, onnan pedig már csak 6 km a nicaraguai határ.

A láda amúgy Los Chiles és Upala közötti 30 km-es útszakaszon fekszik, ami igen jól és könnyen járható, cirka 2 óra zötykölődéssel kell számolnunk a tükörfényes úton - ami azért tükörfényes mert annyira tűz a nap, hogy még a kavicsos/kátyus útról is elhinnéd, hogy aszfaltos, ha nem rázná szét a kocsit. Jó hír, hogy már belevették a költségvetésbe ennek az útnak az aszfaltozását, ami annyit jelent, hogy valamikor az elkövetkezendő 30 év során ezt meg is valósítják, de manyána biztosan elkészül! Ennek ellenére csak ajánlani tudom, mert itt található Cano Negro Nemzeti Park is, amiről bővebben egy külön bejegyzésben számolok majd be. Előljáróban annyit, hogy a top 10es listámra is felkerült ez a hely, a top 5be azért nem jutott be, mert én tengerpart mániás vagyok.

A láda további érdekessége, hogy a rejtő apukájának a farmján helyezkedik el, akinek van egy SAJÁT, különbejáratú krokodilja a kert végében!!!! Panchonak hívják, és hívásra odajön! Engedelmességét annak köszönhetik, hogy húsos maradékkal etetik! Hihetetlen, hogy milyen okosak ezek a krokodilok, ami Pocho után (http://banankoztarsosag.blogspot.com/2010/08/pocho-krokodil.html) talán nem is annyira meglepő...

Az a lista, hogy a ticóknak mi van a kertjük végébe ezzel még nem ért véget. Nézzük csak sorjában: beszámoltam már olyanról, akinek folyója és vízesése van, akinek saját krokoldilja van, de Upalabán láttunk olyat is akinek saját függőhídja - ami csak első ránézésre az, utána észre lehet venni, hogy van talpazata, na de akkor is, elég jó utánzatról van szó!!!!

A többi geocachinges képhez KLIKK IDE!

Almafa

2011-01-14T19:43:00.004-06:00

Ilyen szép az itteni almafa virága. Nem hittem el, hogy a lila szőnyeg az almafa tövében szirmokból tevődik össze! Fantasztikus!

Gyümölcse nem csak abban különbözik az általunk megszokott almáétól, hogy körte alakú és avokádó szerű magja van, de sokkal lédúsabb is. Nem véletlenül nevezték el "manzana de agua"-nak, azaz vizes alma.

Naplemente Santa Anaban

2011-01-13T19:25:00.002-06:00

Vasárnap délután kimentem naplementét nézni a közeli dombtetőre. Íme az eredmény képekben:

Ezen a képen sikerült egy madarat is lekapnom.

Az alvó város.

Tiszta Afrika.

Akár Las Vegas is lehetne :)

Időjós

2011-01-12T19:32:00.003-06:00

Van egy olyan feltevés, miszerint az év első 12 napja a 12 hónap várható időjárását jelzi. Ennek alapján ebben az évben csak szeptemberben és novemberben fog esni az eső huzamosabb ideig, de az év első és utolsó pár hónapja elég szeles és hűvös lesz.

Minden bizonnyal ebben az évben nem kaptunk pontos előrejelzést, de sokszor előfordult már hogy bejött.

Képzeljétek el, ha Magyarországon is ilyen jól meg lehetne állapítani az esedékes időviszonyokat. Mondjuk minden egyes hó első napja megjelölné, hogy milyen lesz a többi nap abban az adott hónapban.

Na

2011-01-10T19:24:00.007-06:00

Na, végre! Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy VÉGRE állandósulni fog az internetem. Amióta bekötettük -és ez bizony már 4 hónapja volt - hetente látjuk vendégül az ICE (Instituto Costarricense de Electricidad) stábját, és legalább hetente háromszor hívjuk fel őket. Elhihetitek, hogy nem azért, mert hiányzik nekünk Costa Rica egyetlen telefonos cégének a társasága vagy esetleg ne lenne jobb szórakozásunk...

Igazán szolgálat készek, mindig kijöttek, valamit mindig csináltak, legtöbbször meg is javították - csak ideiglenesen persze - sokszor még ki sem fordult a teherautójuk a főútra már nem volt netünk... Elhangozott már a kifogások teljes tára: a rossz a modem (ezt kb 5ször cserélték ki), rossz a router (a végén már inkább eldugtuk a routert amikor jöttek, akkor sem volt internet), ilyen az ICE (de másnál bezzeg nincs baj), senkinek nem volt nete, ez országos hiba (de nekünk sosincs netünk), esik az eső, fúj a szél, süt a nap stb stb.

Az hogy naponta 5-ször újra indítottuk a routhert és/vagy a modemet az még nem zavart volna annyira. De amikor éppen blog bejegyzést vagy emailt írtam, és órákig nem volt jött vissza az internet, akkor már annak is örültem, ha nem téptem ki egyesével az összes hajszálamat. Persze lehet mást is csinálni, nem kell állandóan netezni, ezzel nincs is baj, de akkor minek fizetek érte?!

Múlt héten ez már odáig jutott, hogy csütörtöktől hétfőig EGYÁLTALÁN nem volt net! Pénteken nem értek rá, de szombaton kijött egy nagyon segítőkész, rendes, fiatal srác. Megnyugtatott, hogy legkésőbb délutánra lesz internet. Kérdezte, hogy miért nincs routerem. Én tagadtam, hogy nekem? Router? Dehogy! ÁÁáááááá, nincs. Minek az? Hát, mert hogy így kényelmetlen ezzel a rövid kábellel. Ekkor bevallottam, hogy van router, de már annyiszor arra fogták a hibát, hogy most már inkább eldugjuk, hogy lássák, hogy vele vagy nélküle ugyanúgy nincs semmi.

Felpattant, kirohant, felállt egy székre, elkezdte a kinti összekköttetést vizsgálni, lenyisszantott egy darabot belőle, mondván, hogy az túl régi és elhasználódott, újra összekötötte, majd aki jól végezte dolgát visszament a nappaliba, és láss csodát SEMMI változás. Kérdeztem, hogy nem lehetne-e az egész kábelt kicserélni esetleg ha olyan rossz állapotban van??? Neeem, neeem. Azt nem lehet, mert ezt nem az ICE kötötte be, ezért ez nem az ő dolguk.... Hirtelen belegondoltam, hogy ez most engem hülyít vagy saját magát csapja be, mert egy olyan országban, ahol monopólium van, ott mégis még ki más jöhet számba??!!! A szomszéd a banánültetvényről, vagy a zenész barátnőm családja? Jó, mindegy, ezen nem veszünk össze. Nem tehettem mást, mint szomorúan beletörödtem, elvégre már sokszor elutasították az ilyen irányú kéréseinket.

Felhívta a központot, hogy csinálják ezt és azt, mire a központ közölte, hogy jelenleg az nem fog menni, mert TÚL terheltek a vonalak. Nem baj - nyugtatgatott- benéz majd délután, és még a mobil számát is megadta... Telnek-múlnak az órák, visszajött a csávóka, megint beszélt a központal, még mindig nem tud mit tenni, de ha hétfőig nincs net, akkor okvetlenül hívjam fel és majd VALAMIT kitalálnak... Kérdezte, hogy nagyon kéne-e nekem az internet. Mondom hát igen, jó lenne, ha tudnék mondjuk skypeolni, blogot írni, levelet olvasni. Hát persze megérti, akkor vegyek mobil netet. És akkor minek fizetek ezért???? Hát az igaz...-sajnálkozva adott nekem igazat. Kicsikartam belőle egy másik ügyfélszolgálati számot, ahol SZERINTE ha minnél jobban leordítod a telefonos ügyfélkisasszony fejét, annál hamarabb oldják meg a problémát. Remek...

Hétfő reggel még mindig nem volt net, barátnőm telefonált is, és kérte, hogy most már csináljanak valamit, vagy legalább kössék át hozzá ingyen és bérmentve a netet, hátha ott jobb a vonal minősége. A nő azt kérte, hogy adjunk nekik egy utolsó esélyt, újra kiküldi az embereit, és majd manyána telefonál, hogy javult-e a helyzet vagy sem.

Este 7-kor ki is jött két nagyon szimpatikus úriember. Látták hogy nincs net, rögtön azzal kezdték, hogy szeretnék újra bekötni a vonalat. HÁT NEM EZT KÉRTÜK MÁR SZEPTEMBER ÓTA???! Cirka húsz perc alatt átkötötték a házban a vonalat, és azóta van internet. Lekopogom: kop kop kop. Remélem ez lesz az utolsó bejegyzés amit az internetről, és az ICE-ről írtam illetve hogy a blog most már visszatérhet a régi kerékvágásba, a heti minimum 3-4 bejegyzéshez. Juhúúúúúú.

Turrón és cajeta

2011-01-05T20:24:00.006-06:00

Ha már szóba került a bejgli, akkor érdemes megemlíteni a ticók egyik kedvenc eledelét is (ami megegyezik a spanyol változatával) a turrónt, ami a karácsonyi vacsora után desszertként eszik, de az év akármelyik napján is szivesen fogyasztják.

A hagyományos turrón hozzávalói megegyezik az 500 évvel ezelőtti alapanyagokkal, vagyis mandula, aszalt gyümölcs, méz, tojásfehérje és cukor. De manapság már egyre népszerűbb, hogy a mandulát csokoládéra, gyümölcsre, kókuszra vagy mogyoróra cserélik.

Szerintem már nem nagyon kinlódnak ennek az elkészítésével, mert akármelyik élelmiszerboltban beszerezhető több ízben is.

Én nem vagyok édes szájú, és túl keménynek találtam az én ízlésvilágomhoz, de sok más külföldinek bejött. Érdemes belőle haza vinni, remek szóróajándékként szolgál.

Másik ilyen helyi édesség a cajeta (ejtsd kahéta) ami dulce de leche-ből készül (felfőzött sűrített tej, íze leginkább a karamellre hasonlít), sokkal puhább mint a turrón, de legalább olyan édes.

Zapote

2011-01-04T18:59:00.005-06:00

Nem is titkolhatnák spanyol eredetüket, a ticók élete is szorosan összekötődik a bika mitoszával.

San Jose Zapote nevű kerületében december közepétől január közepéig lehet részt venni, mint néző vagy mint közönség szórakoztató, aki bátrabb - vagy inkább bolond... Ki-ki döntse el belátása szerint melyik a jobb szó rá. Persze mindezért még fizetni is kell, a több órán át tartó sorban állás után, hogy bejuthassanak az arénába.

A kellőképpen felhergelt bikát először meglovagolja egy jól megtermett cowboy. Majd ha leesett róla, akkor beengednek embereket a közönségből, akik megpróbálják felhívni magukra a bika figyelmét, majd igyekeznek minnél gyorsabban elrohanni előle. A kevésbé szerencséseknek - és ilyen minden este akad, elvégre mindenki erre vár lélegzet visszafojtva - nem sikerül meglógniuk, így válnak a bika játékszerévé, amíg nem talál magának másik áldozatot, ami jobban felkelti a kíváncsiságát. Nem mindenki ússza meg sértetlenül ezt a találkozást, és bizony az is gyakori, hogy vér folyik, ami még napokkal később is köztéma marad.

Ez is egy ilyen videó, december 26-ai felvétel és azóta emailről emailre jár. Ja még nem mondtam? Aki nem a helyszínről szemléli az eseményeket, az otthon a kanapéjáról teszi azt, mert egész áldott nap ez megy a tévében, heteken át... Akár facebookon is lehet követni az eseményeket, és meg kommentelni is lehet! Még a csapból is ez folyik!

Ennek van a rekeszes változata is, amikor harom kiválasztott több emeletnyi sörös rekeszen áll és táncol, onnan nem mozdulhatnak. Akarhányszor fellöki azt a bika, vagy leugrik róla, mindig elvesznek tőle egy rekeszt. Az veszít akinek először fogy el a rekesze... No comment.

Újabb vízesés

2011-01-02T21:36:00.010-06:00

Elmondhatom, hogy az ünnepek a vízesések jegyében telt. Kívételesen nem kellett messzire mennem, hogy ezen a kis kiránduláson részt vegyek. Szó szerint csak a szomszédba mentem át.

A barátnőm öccsével, Allannal körübelül 5 percet autóztunk, letértünk az autópályáról, kinyitottunk egy kaput, még 5 percet rázkódtunk az "aszfaltos" úton, majd sétáltunk fel-le a hepe hupás hegyoldalon - ami Allanak 3 hónapjába telt, hogy a bozótvágó machetéjével járhatóvá tegye -, a hatalmas sziklákon és köveken át a folyón (ez azért necces volt) és már meg is érkeztünk ehhez a csodálatos, eldugott kis vízeséshez, ami az ő farmukon található!!! Hihetetlen, hogy ilyen területet még meg lehet venni vagy fizetni. Mondjuk ők örökölték, na de akkor is.

Nem levélvágó hangyát láttunk, hanem húsdarálót, én neveztem el őket így mert iszonyúan tudnak csípni, és sokkal nagyobbak a levélvágó hangyáknál (ami ha beléd vág a levél helyett szintén nagyon fájdalmas...). Ezenkívül még láthattunk volna olyan kígyót, ami nem mérges, de megfojt, mint az anakonda. Na ettől a tudattól már is sokkal jobban éreztem magam. Meg minden féle macska szerű ragadozót is, amihez nem volt szerencsénk, de én nem reklamáltam.

Viszont láttunk vadon növő kávét, amiből magas fa lett, furcsa volt látni a derékig érő kavécserjeültetvényekhez viszonyítva... Megkostóltatta velem a kávészemet: lehúztuk róla a héját, és leszopogattuk a kávészemről a finom, édeskés lét. Ekkor tudtam meg, hogy a kávé az tulajdonképpen gyümölcs (!!!) -legalább is a ticók szerint.

Nagyszerű kalauzom volt a vasárnap délelőtti kirándulásom során. Annak ellenére, hogy borongósan indult a nap, délutánra hét ágra sütött a nap. A ticók egyik közmondása: "Mañana oscura, tarde segura." Sötét reggel napos délutánt hoz.

A többi képhez KLIKK IDE! :)

B.Ú.É.K.

2010-12-31T18:52:00.004-06:00

"Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. A könyv címe „Lehetõség” és az elsõ fejezete „Újév”."

/Edith Lovejoy Pierce/

Mindenkinek nagyon boldog, eredményekben gazdag, egészséggel teli új esztendőt kívánok!

A kesser társaknak pedig sok szép ládát, élményekben gazdag kirándulást!

A kíváncsi fáncsi

2010-12-30T20:11:00.000-06:00

A kíváncsi iguána úgy járt, mint Micimackó. Beszorult a tyúkól kerítésén, melynek mozzanatait sikerült lépésről lépésre lencse végre kapni! Igazi National Geography pillanat volt ez:

Kukucs

2010-12-29T21:02:00.005-06:00

A szomszéd kutyája hívta fel a figyelmünket erre a pár hónapos légtornászra a közös kertünkben... Rajtam és a barátnőm öccsén kívül ez senkit sem érdekelt a vadul ugató ebeket leszámítva.

Ezt a róka féle, denevér fülű, patkány farkú kis betolakodót Zorronak hívják a helyiek. A fák ágain élnek, és minden kisebb jószágot pusztítanak mint például a nyúl, csirke stb.

Állítólag tukánok is élnek a gyümölcsfákon, nem csak mókusok, úgyhogy mától kezdve azokat fogom bűvölni!!!! Ideje lesz kitennem a székhelyemet a kertbe és a kolibriket lesni megállás nélkül...

Libéria

2010-12-27T17:59:00.005-06:00

500 km-t vezettem összesen a hétvégén, mondhatni a számomra legoptimálisabb körülmények között, azaz nem esett az eső, nem sütött a szemembe a nap, nem volt sötét és alig voltak az utakon.

Csak annyit kellett tennem, hogy a féltéglát ráhelyeztem a gázpedálra, és a 80 km/órás sebesség korlátozást betartottam. A lakott területeken belül pedig az előírásnak megfelelően lelassítottam 60-ra. Ekkor jöttem rá, hogy mekkora logika van ezekben a táblákban, és hogy valójában mennyi falut érintettem. Odafelé legalább tízszer figyelmeztettek az autós társaim, hogy rendőrök állnak a bozótosban, de szerencsémre egyik sem állított meg, pedig volt nálam minden, amit kérhettek. AJ Hoges angol nyelvleckéivel szórakoztattam magam az unalmas kétszer 3 és fél órás autóút során.

Szombaton még volt annyira meleg, hogy lehetett az óceánparton lubickolni. Az öböl menti Panamára esett a választás, ami volt olyan sekély, hogy nyugodtan lehett úszkálni. Viszont volt annyira zsúfolt, hogy az már majdnem zavaró volt, legalább 500 métert kellett sétálnunk, hogy találjunk egy félreesőbb helyet a törölközőnknek. Ennyi embert még Jacón sem láttam! Az tény, szünidő van, és a több gyerekes családok foglalták a helyet, akik nem kétség hogy reggeltől estig tartózkodtak a parton, mert sátorral és grillel is fel voltak szerelve...

Vasárnap már érezhetően felerősödött a szél és ezzel párhuzamosan csökkent a tikkasztó hőség is. Nagy volt az örömünk, amikor többszöri kérdezősködés után megtaláltuk a Libériához közeli vízesést. A szokásos híd után 300 méterrel jobbra (csak épp azt felejtette el megemlíteni, hogy a szóban forgó híd az majd csak 10 km múlva lesz...) illetve a fordulj meg és mennj vissza 5 km-t, meg a vízesés még 2 km tábla (közben az azt jelezte, hogy MOST fordulj balra, és még mennj 2 kmt) nem volt elég egyertélmű, de azért sikerült kitotózni végül.

A "Catrata Cortez" hely amúgy Liberia előtt 20 km-re található, Bagaces nevű város után közvetlenül. A belépő ingyenes, annyit adsz önkéntesen a helyi iskolának a parkolódíjért, amennyit jónak látsz. Egy rövid erdei séta vezet a vízesésig, melyet homokos part vesz körül. Ha süt a nap, akkor alkalmas lubickolásra is, a vize egyáltalán nem mély. A bátrabbak megkerülték, és felmerészkedtek a legtetejéig, ami azért szerintem már az életveszélyes kategóriába tartozik.

Nekem úgy tűnik, hogy ez nem egy felkapott hely, mert meglepő módon a helyiek uralták 95%-os arányban, és nem fordítva, de mindenképp ajánlom mindenkinek, mert nagyon szép és hangulatos fürdőhelyről van szó.

Amikor hazaértem meglepetten tapasztaltam, hogy San Joséban ítéletidő tombol. Kutyahideg van, szám szerint 13 fok és erősen fúj a szél. Megint majdnem meg lehet fagyni...

Szörfös télapó

2010-12-25T18:29:00.000-06:00

Nem akarom senki szivét sem fájdítani, de az itteni szörfös télapó példáját követve lementem a partra!!!! Ha már a trópusokon töltöm a karácsonyt, akkor maximálisan ki kell használnom az előnyeit!!!!

U.I.: Nem vagyok kíváncsi senki karácsonyi menüjére sem! Belőlem csak egy van, az én szívemet nem kell fájdítani. Mások többen vannak.... :)

Boldog Karácsonyt!

2010-12-24T18:59:00.001-06:00

A világ bármely részén élsz, és bárki vagy,

Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb.

Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,

Ahogyan én neked.

/Horváth Attila/

Mindenkinek Kellemes, Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok!!!

Karácsonyi készülődés: harc a bejglivel

2010-12-23T21:26:00.014-06:00

A bejgli készítése nem a konyhában kezdődik.

Már az alapanyagok beszerzése sem volt egyszerű feladat, mert diót, mákot nem árulnak minden utca sarkon. Mivel egy két ajándékkal el voltam maradva, és a postát is útba kellett ejtenem, ezért maradt a bevásárló központ Herediában. Szabad parkolóhely már csak a mély garázs harmadik pincéjében volt. Ügyesen megjegyeztem, hogy J3033 az én helyem.

Az első és legfontosabb –egyben legnehezebben beszerezhető anyag a dió volt, ezért azt kerestem először. Fél kilóra volt szükségem. Rögtön találtam két zacskó 10 dekásat… Többet nem. Volt ott mandula, mogyoró, mindenféle más csak éppen dió nem. Gyorsan megnézettem az egyik csávóval a raktárban is, mire sajnálkozva mondta, hogy az ugyan nincs, de talált szerecsendiót. ??!!!’!+%+/!= Mindenesetre megköszöntem és boldog karácsonyt kívántam neki, mire ő annyira felbátorodott, hogy elmesélte az élettörténetét, egészen Kolumbuszig vezette vissza a családfáját...

Kakaó sem volt, csak 227 g aranyárban, úgyhogy ekkor már biztosan eldőlt, hogy át kell mennem egy másik élelmiszerboltba. Azért a nagyját megvettem, hogy a többi cuccért már csak be kelljen ugrani…

Imádom az olyan recepteket, amin az van, hogy “egy nagyobb marék mazsola”… Biztos, ami biztos, vettem 3 zacskóval, persze elég lett volna egy is. Mindegy, elfogy. Mák viszont meglepő módon volt, szintén aranyárban persze. 7 dkg 2 dollárért… Nekem 6-ra volt szükségem a 40 dekához…

Persze közben még terézanyáskodtam is; minden egyes alkalommal előre engedtem egy embert a sorban, mert kevesebb cucc volt náluk, mint az én kosaramban.

Aztán visszamentem a parkolóba, sikerült megjegyeznem hogy melyik boltnál kell lemenni, de mégis valahogy rosszul fordultam, mert az I3129-nél kötöttem ki. Gondoltam lehet rosszul jegyeztem meg a bűvös számot, de Törpillát nem láttam sehol. Aztán végül nagy nehezen megtaláltam a J3033-ast. Nekem találták ki a riasztós központi zárat. Irány a másik bolt.

Volt dió, persze 113 g-os csomagolásban, így pont a fél kiló sehogy sem jött ki… Kakaót is találtam, nagyon olcsón, de persze ezt meg 85 g-os csomagolásban. Nem is értem, hogy honnan szedik ezeket az arányokat. Persze így abból is többet kellett vennem, mint 20 deka.

Egyébként a Zoli nagy ötlete volt a bejgli sütés, magamtól biztos nem vállalkoztam volna rá. Miután felhozta, 3 napig másra sem gondoltam, mint a bejglire. Mondtam neki kifogásként, hogy nincs darálóm. Mire ő felajánlotta az ő hiper-szuper olasz kávédarálóját. Át is mentem a dióval és a mákkal. Addig-addig állítgattuk, amíg a nekünk megfelelő finomságút el nem találtuk. Előtte kínai fűszerekkel próbálgatta-tisztítgatta, aztán raktunk bele kávét, majd mákot, de aztán mégis a dióssal kezdtük. Itt rájöttünk, hogy a csoda darálót kávészemekre fejlesztették ki, nem pedig nagy darab diókra. Micsoda meglepetés, ki hitte volna?!! Az olaszok erre nem gondoltak… Sebaj, megoldottuk. Késsel felaprítottuk kávészem nagyságúra. Aztán az volt a baj, hogy az olajos dió nem akart kijönni az elektromos darálóból, és ennek következtében később persze a mák sem.

Hát mit ne mondjak, megszenvedtünk vele…

A net szerint mindenkinek van tuti bejgli receptje. Maradjunk abban, hogy három napi kutatómunka után arra a következtetésre jutottam, hogy mind nagyon hasonló. Arra jó volt, hogy mindenféle jó tanácsokat összeszedtem. Pl. futtasd fel a tejet az élesztővel, morzsold szét a vajat a liszttel, hagyd állni egy éjszakára a hűtőben, ne lisztes deszkán nyújtsd ki a tésztát, ne legyen ragadósan lágy, se túl kemény.

Persze a hat rúd bejglihez másfélszer annyi adaggal kellett számolnom, ami este 11-kor egy hosszú nap után már nehezemre esett. Itt megjegyezném zárójelben, hogy bár mindenki szereti a csokis/kakaós bejglit, de senki nem teszi közzé azt, hogy hogyan valósítsuk meg… Azért én ügyeskedtem. A mazsolát is sikerült beáztatnom a méreg drága Bacardi rumba (micsoda előny, ha valakinek van étterem-tulajdonos ismerőse...) így minden készen állt a sütéshez… A tészta egy éjszaka helyett egy napot pihent a hűtőben. Kinek van ideje reggel sütögetni?!

A probléma ott kezdődött, hogy "téglalap alakúra" nyújtom a tésztát. A tökéletes körtől kezdve a négyszögön át a teknős páncélig mindenféle alakzatot sikerült formáznom, csak téglalapot nem... A kakaós lett az első kísérleti nyúl, mert az csak engem villanyozott fel. Az első elég bénára sikeredett, a másodiknak már bejgli formája lett. Hamar világossá vált, hogy a recept nem véletlenül írta, hogy 5 mm vastag legyen a tészta.... Ennek következményeként a kakaósból cipőtalp lett első ránézésre... Elég keménynek tűnik, reméljük az íze jobb...

A második turnus a diós lett, itt bénáztam is, meg ügyeskedtem is felváltva. Már egész jól ment felcsavarom része, de az egyik lapot háromszor gyúrtam át, és ötször raktam be a hűtőbe, mire sikerült kinyújtanom. Itt jegyezném meg, hogy arra egyik recept sem tért ki, hogy a tészta kinyújtásával ne szenvedjünk sokat, mert addigra a kezünk melegétől annyira megolvad a vaj, hogy a tészta kezelhetetlenné válik. De végül is erre egész hamar rájöttem magamtól is... Persze itt meg azt az igen nagyon fontos részletet felejtettem el, hogy a villával megszurkálom a tésztát. Ennek meg is lett az eredménye, nem hogy felrepedt a bejgli, hanem inkább úgy fogalmaznék, hogy két részre osztódott: tészta és töltelék lett belőle...

A mákossal azért szenvedtem a tervezettnél több időt, mert a hatszor átgyúrt tészta utoljára maradt... A villaszurkálás nem maradt el, és ahogy azt terveztem is, ez lett a többihez képest a legszebb.

A történet tanulsága: nem véletlenül eszünk egy évben egyszer bejglit, és ez nem véletlenül a szeretet napjára esik...

Mindezt képekben ITT tekinthetitek meg, KLIKK!

Raszta haj, de mekkora?!

2010-12-23T18:47:00.000-06:00

A gyöngyhajú lány párja!!! Vagyis még annál is olyanabb, neki bokági ér a raszta haja!!! Itt már nem az a kérdés hogy hogyan fésüli vagy mossa (mert ugye nem mossa és nem fésüli), hanem hogy egyáltalan hogy bírja el a feje?! Ez a csávó nálunk dolgozik, és csekkért jött. Nem bírtam ki, hogy ne fotózzam le!

Gyöngyhajú lány

2010-12-22T19:39:00.000-06:00

Nem egészen gyöngyhajú, de fenékig ért!!! Kíváncsi lennék, hogy hány kilós volt a haja miután kijött a vízből... Meg, hogy hogyan mossa meg, fésüli ki stb stb...

Pörkölt

2010-12-21T19:25:00.001-06:00

Nem fogjátok elhinni, de árulnak pörköltet - gulyás néven!!! Erre már régebben rájöttem, hogy a gulyás csak nekünk gulyás, mindenki másnak pörkölt, és pörköltként is készítik el! Ezen ne lepődjünk meg, és ne várjunk gulyáslevest helyette. Mondjuk nekem is nehéz nyálcsurgatva kimondani azt hogy gulyásleves, és utána szaftos pörköltet enni. Amúgy ez a húsnélküli szaftos tészta nem volt rossz. Egy darab hús sem volt benne, én még raktam rá egy kis tejfölt is, és savanyú káposztát ettem hozzá (azt lehet kapni Saurkauft néven). Így együtt egész jó volt a körülményekhez képest. A rizses babnál mindenképp finomabb volt :)

Léceket pácoltam

2010-12-20T18:12:00.007-06:00

Kivételesenléceket pácoltam, és nem székeket lakkoztam... És nem hátul, hanem kint a kirakatban, vagyis a teraszon. Kb. 70-80 méternyit sikerült átfestenem. Ezek az elemek az étteremben meghatározott helyen lesznek a falon, egyedi stílust biztosítva.

Ezen a héten először fedeztem fel "szemmel látható" változást! Már kész a padló egy része, a bárpult stb. Már látni az alagút végét! Csak így tovább, már nincs sok hátra!!!

Kecó

2010-12-19T21:22:00.001-06:00

Közkívánatra. Bemutatom szerény hajlékomat, ahol szeptember óta lakom. Az tetszik benne, hogy szinte minden szobában két falon át csak ablak van, ezért nagyon világos napközben.

Mellesleg pedig Don Juan a szomszédom :)

A képekhez KLIKK IDE!

Így mászik az iguána a falra...

2010-12-17T19:38:00.000-06:00

Ez a kép egy lepke/béka farm kerítése mellett készült, sebesen rohant fel a hálón az iguána...

Indiánok földjén

2010-12-16T19:23:00.001-06:00

Kapi Kapi - ami annyit tesz maleku (indián) nyelven, hogy: üdvözöllek! A Maleku törzs meglehetősen egyedülálló: a mai napig sikerült megőrizniük a saját nyelvjárásukat, folyamatosan küzdenek az eredeti hagyományok és szokások fenntartásán. Már csak néhány száz maleku maradt fent.

A Maleku egy bennszülött törzs Costa Ricán, a Guatuso Bennszülött Rezerváción élnek, a Guatuso (San Rafael de Guatuso) város közelében. Mintegy 600 bennszülött ember él itt, de sok más törzzsel ellentétben kívülállókat is befogadnak a közösségükbe. A spanyol gyarmatosítás kezdete előtt egészen az Arenál vulkánig húzódott a területük. Ma már csak 1 órányira helyezkednek el a La Fortunától éjszakra.

Míg a legtöbb Maleku beszél spanyolul, a vénebbek csak a saját Maleku nyelvükön szólalnak meg. Gazdaságuk sarokköve, az őshonos képzőművészetük: faragások, festmények és zenei

eszközök az itt található legnépszerűbb termékek közé sorolhatók. A falu minden tagja - beleértve a gyermekeket is- bizonyos típusú művészetre specializálódott vagy legalább is segítenek benne, legyen az például az ehhez szükséges balsafa beszerzés, aprítása vagy a szükséges gyümölcsök összegyűjtése.

A Maleku törzs szívesen fogadja a turistákat, hogy megnézzék a falvaikat, de a legtöbb turista nem veszi a fáradtságot ennek a világnak a megismeréséhez, inkább a közeli városban, a La Fortunában nézi meg szertartásaikat. Természetesen a két élmény nem összehasonlítható...

A Maleku kultúra betekintést enged egy olyan világba, ahol a kertekben gyógynövényeket termesztenek, az erdő és állatvilága érintetlen, az idelátogató olyan állatokat csodálhat meg a természetes közegükben, mint például a tukánok, békák és majmok.

A geocaching nem csak arra jó, hogy kimozdít a megszokott életterületedről, hanem arra is, hogy elvisz olyan helyekre, ahol amúgy talán soha nem jártál volna magadtól. Amikor mi arra jártunk akkor éppen valamit ünnepeltek, mert a falu apraja nagyja a téren volt. Annak ellenére, hogy több turista buszt is láttunk arra, olyan csodálattal méregettek minket, mint mi őket.

A többi képhez KLIKK IDE!

Nem kétséges, hogy régen ez a fatörzs szolgált hídként!

Megfagyok

2010-12-14T17:46:00.008-06:00

Tudom, tudom, ne sírjak a trópusokon, DEEEEEEE 12 fok volt ma San Josében, emelett 50 km/órás szél fúj!!!! Még a La Nacion is arról írt, hogy 15 éve nem volt ilyen hideg!!! Sokat elmond a helyzetről, hogy a munkahelyen ma egyszer sem kapcsolt be az autómata légkondi, mert hűvösebb volt bent, mint amennyire a légkondi le szokta hűteni a helységet!!!! A kezem már jéggé fagyott, úgyhogy hazafelé már fűtött kocsival mentem...

Az Irazunál, Cartagoban pedig 2.6 fok volt!!!! Így haladunk, akkor nekünk is fehér karacsonyunk lesz!!! És most tényleg nem viccelek, és nem is túloztam. A két cikket a La Nacionból vágtam ki, a képre kattintva láthatjátok az eredetit, persze spanyolul...

Kutyahideg van!!!!!!! Még a végén kénytelen leszek kesztyűt/sapkát/sálat venni!!!! De egyébként Costa Ricán mindig meleg van!

Iguána rejtvény megoldódott

2010-12-13T20:34:00.001-06:00

Avagy miből lesz az iguána?

16 ezer colonért ($30) árulják őket az egyik állatkereskedésben. Milyen kis picik!!! Cukik ilyen apróként!!!!

Csiszolás, festés, lakkozás

2010-12-12T21:41:00.006-06:00

Az Élet Costa Ricán nem mindig csak a kirándulásról, napsütésről és a tengerpartokról szól... Már második hete segédkezem aktívan a Zoli épülő éttermében. Mivel a csempézéshez, parkettázáshoz, terasz építéshez nem értek, ezért székeket és asztalokat csiszoltam, festettem és lakkoztam.

Jótett helyébe jót várj, hiszen nem is olyan régen, amikor költöztem, több olyan munkában segített nekem, amit egyedül képtelen lettem volna megoldani. Ideje visszaadni belőle valamit...

A kép kedvéért levettem a maszkomat, de amúgy abban festegettem egész nap.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

2010-12-10T21:46:00.003-06:00

Avagy nem tudnak, ha nem akarnak

Igen, megint csak az ICE-ről lesz szó...

Most már muszáj kiírnom magamból... Nem szoktam panaszkodni, és ideges lenni, DE... Amióta elköltöztem vacakol a net. Ez kezdetben nem volt annyira zavaró, de az utóbbi pár hétben nagyon sokat megszakad, és sokszor most már órákra elmegy a szolgáltatás. Már legalább 25-ször jöttek ki megnézni (egzetlen pozitívum), de már nagyon unalmas, amikor a "de most működik, nincs ennek semmi baja" vagy a "ruter a hibás" választ kapjuk, amikor nyilván valami gond van, mert a kis piros modemen nem akar világítani a zöld színű internet gombocska... Azt, hogy kicseréljék az ókori kábelt vagy akár a modemet, vagy bármi mást azt már nem, mert nyilván nekem, mint fogyasztónak nincs jobb dolgom, mint hogy hetente háromszor meghívom őket egy tea-délutánra.

Már odáig jutottam, hogy mobilnetezek, a Nokiámat használom modemként. Na az még egy külön szám, mert az meg olyan gyors, hogy bele őszülök mire betölt egy lapot, és persze gtalkmeg hasonló luxus programok nem működnek rajta, mert ahhoz túl lassú. Persze mindezt egyedül installáltam a gépemre, erre legalább még büszke is vagyok, azért tudok, ha nagyon muszáj és nincs kit dolgoztassak.

Ezen a héten 3 blogbejegyzés is készült volna, HA nem mindig akkor döntött volna úgy az internetem, hogy szünetel. Mire visszajött, addigra vagy elment tőle a kedvem, vagy már az igazák álmát aludtam. Ma telt be a pohár, mert tettem egy olyan ígéretet, hogy elérhető leszek cseten/skype-on, ha szüksége lenne rám a testvéremnek, erre nem volt netem több mint két órán át, ami a magyarországi időeltolódás szempontjából nagyon sok idő... Kellemetlenül érintett, még akkor is ha nem igényelte a támaszomat.

Azóta már több stratégiát kidolgoztam, hogy hogyan szabadulok meg az ICE -szó szerint - PÁRATLAN szolgáltatásától. A lehetőségek között szerepel a szomszéddal való internet megosztásának a lehetősége egy vadi új routerral vagy akár egy másik szolgáltatás igénylése, még akkor is ha az általam nem használt kábel tv-ért is fizetnem kell.

Azt már meg sem említem, hogy akárhányszor arra céloztam a baráti társaságomnak a telefonban, hogy más szolgáltató után nézek, melynek nevét kimondtam MEGSZAKADT a telefonbeszélgetés. Vagy komunizmus van, vagy tényleg párát ritkítja az ICE vagy mindkettő...

Megszoksz, megszöksz vagy átszokosz...

Titkos Télapó

2010-12-08T18:38:00.009-06:00

Vagy inkább Télanyó?

Az adventi hetek alatt minden héten egyszer a ki-ki előlegesen húzott kollégáját/kolléganőjét ajándékozza meg valami aprósággal, és karácsony előtt. Ideális esetben csak az utolsó ajándék átvételekor fog majd kiderülni, hogy ki kit lepett meg.

A Mikulás szerepét a lengyel kolléganőm önkéntesen vállalta el, a második héten már irodai eszközökből barkácsolt sapkát is készítettünk neki mappából, A4-es papírból, zacskóból és vattából.

A képen jól látszik az általunk feldiszített karányfa is, amit nap, mint nap csodálunk.

Az eddigi legötletesebb láda

2010-12-03T19:53:00.004-06:00

Az eddigi legötletesebb láda kivitelezője Alvaro. Már messziről kiszúrható, mégis biztonságosnak mondható, mert ügyeskedni kell ahhoz, hogy a benne lévő kisebb műanyag dobozt megkaparinthassuk. Annyi segítséget kaptunk hozzá, hogy 2 liter víz szükséges a művelet végre hajtásához, illetve furulyázni kell rajta. (A fotón tőlem jobbra lévő fehér, műanyag cső az.)

A valóságban mindez úgy történt, hogy a másfél méteres vékony műanyag csőbe vizet kellett önteni, míg ezzel egy időben az öt lyukat az újjaiddal befogni. Mondanom sem kell, hogy ez két emberes munka, amelynek során igen nagy összpontosítás kell, hogy mindketten szárazon megússzátok. Minden lelkes kessertársnak ajánlom a láda felkeresését, mert valóban egyedi.

Miből lesz a....

2010-12-02T20:44:00.005-06:00

Ki hinné, hogy ennek a fának a hosszúkás, jellegtelen terméséből ilyen szép virág lesz? A nevét ugyan nem tudom, de érdemes megfigyelni az átalakulás folyamatát!

Körbe kell vágni óvatosan a szárát, és szét húzni...

És láss csodát, ez lesz belőle! És még az illata is nagyon finom, kellemes!!!

Pretty women

2010-12-01T20:50:00.004-06:00

Jól kezdődik ez a hónap. Egész éjjel esett szakadt az eső, és ez ebédidőre sem változott. De nem szegte a kedvemet, hogy kocsiba üljek, és felkeressem a nem rég felfedezett kedvenc görög étteremet. Sosem tudok választani a görög saláta és a gyros között. Ma a saláta nyert, de majd meghaltam egy kis humuszért estére. Csurgott a nyálam, de sikerült visszafognom magam.

Amikor megfordultam, akkor vettem észre, hogy mögöttem a sorban Costa Rica eddig látott leghelyesebb pasijával találtam magam szemben. Hirtelen elfelejtettem, hogy hol vagyok és hogy hívnak. Újra tinédzsernek éreztem magam, még szerencse, hogy nem szólított meg. Pillanatok teltek el, míg visszacsöppentem a valóságba, és magamhoz tértem.

A salátám több, mint 20 percet váratott magára, és EKKOR a görög tulajdonos vígaszdíjként adott humuszt pitával. Lehet mégis működik a „titok” elve? Vagy csak megéri szőkének és türelmesnek lenni? Nem tudom, de a Föld felett 20 cm-rel sétáltam ki az étteremből. Ha itt ért volna véget a nap, már boldogan tértem volna nyugóvóra, de....

Délután a futár virágot és csokit kézbesített nekem a munkahelyemen. Ez feltette az i-re a pontot.

Hagymakarikás karkötő

2010-11-14T20:44:00.002-06:00

Új dizájn! Hagymakarikás karkötő. Ilyen is csak nekem jut eszembe!

Ugyanez egy teljesen véletlenül elkapott képen, amikor éppen csúszik le a kezemről, és mondom, hogy: várjál, még nee fotóóózz.