2011/07/31

Incidens

Avagy az indulatok ereje

Nyugodtnak mondható rezidenciában lakom, ami zsák utcában végződik. Nincs őrünk, de minden házban egy családtag él. Már régóta tervezik egy bejárati kapu felszerelését, bár eddig nem nagyon volt mitől tartani. A vélemények megoszlattak a döntést illetően, hiszen az utcában üzemelő focipályásnak például nem érdeke a kerítés kiépítése, mert ez csökkentené a rendelkezésre álló parkolóhelyek számát és nehezítené a focipálya üzemeltetetését.

Egészen tegnapig ezt hallogatták. Ma tudtam meg, hogy tegnap este betörtek a 3 házzal lejebb lévő nagybácsihoz, annak ellenére, hogy a pénteki rutinját áttolta szombatra. A kutyamérgezésen túl felmerült a gyanú, hogy valaki a házakat is figyelheti, hiszen valljuk be, elég kicsi az esély arra, hogy a betörőknek ekkora mázlija legyen, hogy pont akkor jártak arra, amikor amúgy mindig otthon szokott lenni a nagybácsi.

Ma este Ilse áthivott Sopa Negrát enni (fekete bab főtt levéből készült leves, rizzsel, főtt tojással és korianderrel izesítve). Miután befejeztük a vacsorát, a kanapén ülve beszélgettünk. Az est csendjét egy fickó kiabálása szakította félbe:
- Segítség! Követnek! Segítsenek! - ordibálta miközben teljes erejével a zsák utca vége felé futott jó száz méterrel üldözője előtt.

Ilse abban a pillanatban kapcsolt, és ahogy az a nagy könyvben meg van írva elkezdett kiabálni a szomszédos ház felé:
- Apa, fogd a pisztolyt, valakit megtámadtak! Gyere gyorsan!

Mondanom sem kell, hogy erre a férje, az összes testvére, unokatestvére, nagybátyja és az összes otthon ülő hímnemű kést vagy bármilyen fegyvernek látszó tárgyat ragadva rohant ki a házból, miközben a nők a rendőrség számát tárcsázták.

Egy perc alatt 60 ember vette körül az áldozatot, miközben a másik 20 elindult az utca másik vége felé, ahol egy parkoló kocsiban 3 gyanús fickó ült.

Innen két szálon futott tovább a cselekmény.

Az egyik az áldozat körül, aki -mint később kiderült- itt lakik, busszal jött haza, és a rezidencia előtti buszmegállóban két ficak utána eredt, mire ő lélek szakadva elkezdett futni.

A másik szál a Hyundaiban ülő gyanusítottak, akiknek a meséje nem egyezik. Az egyik állítása szerint, egy szórakozóhelyen keveredtek szóváltásba egy leányzó miatt, és azért követték az áldozatot, a másik szerint munkahelyi problémát akartak tisztázni. Egyet elfogott a rendőrség, találtak nála egy övtáskát, benne két lopott telefont. A harmadik a kocsival elmenekült, de a rendszámot feljegyezték a szemtanúk.

Egy járőrkocsit és 4 rendőrt küldtek ki a helyszínre 5 hosszú perc elteltével, hiába a gyorsaság, addigra már megtörtént a baj. Az indulatok elszabadultak, és a nagy hevességben amikor az áldozatot lefogva tartották a lakók, és a szemébe világítottak, az megütötte azt a nagybácsit, akit tegnap raboltak ki. Erre az Ilse apukája a machetéval oda csapott egyet, de a nagy hévvel pont a saját testvérének a kézfejét sebesítette meg... Így nem sokkal később a mentő vitte el a megsebesült nagybácsit és annak önkívületbe esett feleségét.

Én ez idő allatt Ilse házát őriztem, mert az övéké és a szülei háza is tárva nyitva maradt az incidens leforgása alatt. Egyedül bennem merült fel a gyanú, hogy mi van ha ez csak figyelemelterelés, és közben egy másik lakást rabolnak ki... A ticók szeretnek azonnal elégtételt venni, mig engem arra neveltek, hogy ha nem tudok segiteni, akkor ne tátsam a számat a tömegben.

Senkit nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a békés Santa Ana-i rezidencia élete a mai naptól kezdve gyökeresen megváltozott. Most már itt is félelem költözött a szivekbe. Az nem kérdés, hogy mennyire összetartó ez a közeg, és egy emberként kiállnak egymás mellett, de a baj így is megtörténhet...

Vajon a kerítés felszerelése javít a helyzeten egy olyan társadalomban, ahol a bűnözők nem félnek a rend fentartóitól, mert pontosan tudják, hogy másnap már szabad lábon folytathatják a fosztogatást?

2011/07/29

Majmok inváziója





Avagy a Manuel Antonio Nemzeti park sokadszorra.

Akik majmot, mosómedvét, lajhárt akar látni, az mindenképp mennjen el Manuel Antoniora. Még a parkba sem kell bemennie, mert a hotelek verandáján, a parkoló kocsik tetején is kismajmok csüngnek. Csak vigyázzunk az értékeinkre, mert nem csak a banánt szeretik ezek a játékos kis tünemények!



A legutóbbi esőzések következtében a park több helyen károsult (tavaly), már nem lehet látogatni mindkét kilátót. Viszont a part még mindig gyönyörű, megéri a belépő árát, ha elég korán bemegyünk, mert délután 4-kor már záróra.

Aki pedig egy kis kalandra vágyik, annak ajánlom a quadozást, még esőben is szórakoztató és egy isten hátamögötti, banánültetvények ölelte vízesés jár jutalmul a szerencsés megtalálóknak.



2011/07/28

Veranillo de San Juan - nyári napforduló


Costa Ricán van egy olyan ritka időszak, amikor az esősévszak kellős közepén még az eső is megszűnik létezni. Ez általában a nyári napforduló környékére esik, július utolsó két hete, az élet megáll, mindenki vakációzik, természetesen iskolai szünetet is tartanak, kisebbeknek 2 hét, nagyobbaknak csak egy. És láss csodát minden évben menetrendszerűen kisüt a nap, eláll az eső. Ez Szent János ajándéka a ticóknak.

Idén sem volt ez másképp, jól esett a 2 hetes folyamatos esőzés után, ami egy átvonuló viharnak volt köszönhető. Régen a vihar szót macskakörmöztem volna, de ma már én is meg tudom mondani, hogy mi a normális és mi nem. Mikor van vihar és mikor esik az eső csak úgy. Viccesen hangzik, de igaz. Az öreg indián is megmondta, ha a kő vizes, esik az eső!

Mi Jacón töltöttünk 2 napot az ünnepek alatt (hétfőn Guanacaste függetlenségének az évfordulója), volt is tömegnyomor rendesen, nem is mertem lefotózni a sok embert. Hihetetlen, hogy mennyire kiépült ez a kis tengerparti falu, már-már várossá nőtte magát... Szomorú, de ez van. Sosem volt a kedvenc partom Jacó, de ez van a legközelebb a városhoz. Ittunk-ettünk, jól éreztük magunkat.

Mivel nagyobb társasággal mentünk, ezért a többség akarata érvényesült, és kevesebb időt töltöttünk a parton, mint azt én szerettem volna.

Ezért csak a giccses naplementés képek maradtak fent az utókor számára.



2011/07/27

Kínai cirkusz - Circo Chino de Beijing


Már közel egy hónapja állították fel a kínai cirkusz sátrát, először Guanacasten, most pedig már San Joséban. Minden nem van előadás, sőt vannak olyan napok, amikor naponta 3x is.

A mi jegyünk július 26-rá szólt. Közel 2 órás showban minden volt bohóc, aki szórakoztatta a közönséget, akrobaták, váza dobálók, asztal forgatók, ferdén rakott széken kézen álló lányok, rúd mászó fiúk, kalap rakosgatók stb. A turnéjuk során tüzön átugró tigriseket is bemutattak, de Costa Ricán az állatvédő törvények miatt erre nem kerülhetett sor.



Volt egy szám, ahol egy pasi két zsinóron lévő ladbát pattogtatott. Egyszer csak felkért valakit a közönség sorából - aki mellesleg kínai volt- és megborzolta a haját, illetve lefaragta a cigarettát a szájából ezzel a pattogó valamivel.... Na ebben mindenki egyetértett hogy bunda volt. Kb 1 cm-en múlott, hogy nem a szemét verte ki, vagy az orrát verte be. Tudjátok ki mert volna odaállni keménylegénynek... Hát én nem az tuti. De biztos, hogy elég jó módszer arra, hogy leszokjon valaki a dohányzásról! :)



Hiányoltam a bűvészeket és a légtornászokat.

2 éve itt járt az orosz cirkusz is, azon is voltam. A vélemények megoszlanak, sokaknak ez tetszett jobban, nekem az oroszok produkciója klasszisokkal jobb volt. Lehet hogy azért, mert akkor kihívtak szerepelni és nem verték ki a cigarettát a számból? :)


2011/07/26

Miből lesz a ...



cashew dió? (itt ismert neve maranon középen hullámos n betűvel)

Ennek a gyümölcsnek két érdekessége van! Az egyik az, hogy ez az egyetlen gyümölcs, aminek a magja kivűl található. Nagyon finoman kell vele bánni, mert ha nem megfelelően nyitják ki és pörkölik, akkor megkeseredhet, mert a magot és az azt körülölelő burkok között növényi olaj van. Igen kényes eledel ez!

A másik pedig az, hogy "fejjel lefelé" lóg, azaz nem a mag felöli oldalán.

A ticók nem csak a magját használják fel, hanem a gyümölcsét is megeszik egy kis sóval, vagy turmixként isszák. Elég furcsa íze van, de meg lehet enni. Vasban és magnéziumban gazdag, hihetetlen energiaértékkel rendelkezik. Nagyon egészséges!


2011/07/25

Raszta haj



Nekem is lehetne akár!
Nem is hinnénk, hogy mekkora kultusza van itt Bob Marleynak, főleg a Karibi oldalon!

Egy tengerparti láda es CITO -gyk cache in trash out- azaz szemétszedés. Két kedvenc elfoglaltságom a tengerparton (is).




2011/07/24

Internetkávézó a parton

Fő a bizalom! Azért leleményes ötlet!


Ez pedig egy ősrégi üzemanyagszámláló érdekességképpen...



2011/07/23

Ahonnan már nincs visszaút

A hollywoodi terminológia szerint azt a pontot nevezik így, amelyben bekövetkezik egy változás, méghozzá egy olyan változás, ami után már semmi sem maradhat a régiben.

Ennek az előszele engem tegnap csapott meg.

Volt pár ajanlátom Törpillára a munkatársaimtól, de semmi komoly, így hétfőn arra az elhatározásra jutottam, hogy muszáj lesz kirakni az internetre a hirdetést. Nehéz szivvel tettem meg, de nem volt más választásom, az idő egyre gyorsabban ketyeg.

Az első este 200-án tekintették meg, de senki nem teleofnált. Kezdtem megijedni. Aztán rájöttem, hogy végülis nem arra van szükségem, hogy 666-an telefonáljanak, hanem egyetlen egy potenciális vevőre. Egyetlen egyre. Úgyhogy átadtam az univerzumnak a kérésemet. Kedd este hívott az első érdeklődő. Szerdán megnézte. Csütörtökön kimondta a boldogító igent.

Kiderült, hogy pont Suzuki Altot keresett. Ő is sokáig húzta a saját kocsijának az eladását, de amikor elhatározta magát, akkor Törpillát látta meg legelőször a neten, pont aznap amikor kitettem. Hiába, nincsenek véletlenek.

Volt egy másik érdeklődő, aki szerelővel nézte meg a kocsit, jól meg is kinozták szegényt, úgyhogy egyáltalán nem volt szimpatikus a jelölt. Aztán még alkudni akartak a már amúgy is nagyon olcsó árból mondván hogy mennyi baja van a kocsinak, de nekik nem engedtem. Péntek reggel már az erdetileg kért árat is kifozették volna (milyen érdekes, akkor még sem lehetett olyan rossz állapotban...) de inkább a kedves salvadori házaspárnak adtam oda.

Egész jól viseltem az elválást Törpillától. Igazából nem a kocsi hiányzik, hanem az, amit számomra szimbolizált.

Pozitiv változásokért áldozatokat kell tenni.

Ezzel a hozzáálással fogok munkát találni Európa szivében. EGY munkára van csak szükségem. Nem 666 interjúra, hanem egyetlen egy potenciális munkára, ami megfelel az igényeimnek: nemzetközi munkatársak, multi cég, jól fizető pozició, ahol használhatom az angolt és/vagy a spanyol tudásomat, közel a lakhelyemhez. Ezúttal tolmácsolom a kérésemet az univerzumnak.


2011/07/22

Alejuela-Grecia négyes

Valamikor még januárban csinátam egy egynapos geocaching túrát, 4 ládát vadásztam le két megyében. Csak hát lusti törp voltam és nem raktam ki a blogra, úgyhogy most pótolom. Szinte napi rendszerességgel mennek fel az időzített bejegyzések, hogy minden érdekes élmény felkerüljön a blogra az utókor számára.

A négy rejtésből kettő ötletes volt (de nem látványos), a harmadiknál szép volt a kilátás, a negyediknek pedig már csak hűlt helyét leltem.

Patriciék garázsánál, egyik legötletesebb láda, amivel találkoztam. Közelről és messziről is, egy nanónak pont megfelelő:



A második ládát szégyen szemre csak többszöri telefonos segítséggel találtam meg. Ezúttal fejvadész fogott ki rajtam:


A harmadik rejtés pont egy étterem kertjében volt, ahol remek kilátás nyílt a Central Valley hegyláncra. Minden ami egy éhes kesser ingere: babkrém tortilla chipsszel, husi, sült yuka, és citromos-platanos saláta:

A legutolsó elveszett ládához vezető úton pedig ezt láttam:


Fogalmam sincs hogyan került oda, de nem is akarom tudni! Egyébként ezen a képen jól látszik, hogy mit jelent az, amikor azt mondom, hogy általában nincs járda! Helyette van egy igen mély árok, ami két pillanat alatt megtelik vízzel! :)


2011/07/20

Látogató

Az egyik közeli residencia gyakori látogatója ez az egyén és társai:


Már többször láttunk kígyóbőrt az utcán, egyik este pedig ezt:







Nem árt az óvatosság!






Ez egy falun élő társa:




De vannak szelidebb előlények is arra:






Végezetül pedig egy matőr National Geography videó Allan jóvoltából:






2011/07/19

Csak rózsák



Van egy rózsakert Cartagoban, ami megér egy misét. Keddtől vasárnapig, 9 és 3 között látogatható. Akit érdekel a weboldaluk ITT kaphat bővebb információt erről a kis családi vállalkozásról.



Szeretem az olyan helyeket, amit rossz idő esetén is látogatható. Több órát is el lehet tölteni ebben a csodálatos kertben, ahol több mint 300 féle rózsa található. Latin nevük mellett fantázia neveket is kitaláltak, így Erzsébet királynő, Paul McCourtney és más hírességről nevezték el őket.


Nem véletlenül helyeztem el ide a számomra egyik legkedvesebb ládámat, mely az egyik legelső találatomra emlékeztet. Ötletessége mindenképp egyedi Costa Ricán, hiszen ez az első madáretető, ami ládaként funkcionál egy gyönyörű fedett, esőmentes környezetben. A tulajdonos áldásával csak remélni tudom, hogy örök életű lesz.



2011/07/18

Apák napja

Apák napja még júniusban volt, csak mint mindig most is el vagyok maradva a beszámolókkal.

Ilse rendezett egy kisebb összejövetelt, melynek során több mint egy órás koncertet is adott a húgával.

Gyönyörűen hárfázik és énekelnek!


Egyébként játszik esküvőkön, érettségi találkozókon és minden féle rendezvényeken is. Akit jobban érdekel ez a téma, itt tudhat meg többet róla.

2011/07/17

Szabályos szabálysértés

Jól megszívtam a Greciába vezető úton. Persze az egész ott kezdődött, hogy egész hétvégén vártam, hogy elvigyék a hűtőmet, meg egyéb dolgokat. Erre a szombat ebéd utánból vasárnap reggel 10 lett, ami átment jövőhét szombat reggelbe. Ez még nem lett volna akkora baj, hiszen amúgy is szakadt az eső szakadatlanul. De kikönyörögtem egy másik hűtőt az Ilse anyukájától teljesen feleslegesen. Én naiv, elfelejtettem a manyánát, így most két hűtőm is van.

Szóval a tervezett szombat délutáni, majd vasárnap délelőtti Grecias látogatásomból vasárnap délután lett, ami amúgy 20 perces utat jelent, csak azt felejtettem el, hogy vasárnap déltől egyirányusiítják az autópályának nevezett autóutat San José és Puntarenas között, hogy a partról hamarabb hazaérjenek az emberek... Ezért egy hatalmasat kellett kerülnöm a reptér felé, és több mint 45 perc alatt értem oda.

Visszafelé már sokkal könnyebb volt a helyzet, és életembe először szabályosan szembe mehettem a forgalommal. Mit ne mondjak nagyon fura érzés az ellentétes sávban lenni, mindenkit lelőzni. Igazi világvége hangulat, mindenki csak egy irányba halad... Legrosszabb az volt, amikor betonfallal volt elválasztva a két sáv és én az ellentétes oldalon mentem, rendesem fel ment az andrenalin szintem arra gondolva, hogyha most jönne egy eltévedt kamion, akkor mindenképp én húznám a rövidebbet.

Azt is megfigyeltem, hogy a többség ugyanezzel a problémával közdött, nem sokan használták ki a sávlattöblet adta lehetőségeket.

Érdekes volt szabályosan szabálytalankodni.

FTF egy esős szombat reggelen




Már meg sem említem, hogy megint első megtaláló voltam kívételesen egy hozzám közeli ládához. Ahogy az amerikaiak szokták mondani: "elmentem a boltba kenyeret venni, és közben megtaláltam ezt a ládát!". Na velem is pont ez történt, mindössze 2 km-re volt a lakásomtól a láda, és ÉPPEN arra jártam. Begyűjtöttem egy utazóbogarat, aki Erdélybe szeretne utazni, és még egy Signal-os geoérmét.

A rejtő egyébként egy texasi nő, aki rendezett egy eseményládát, amire -nem fogjátok kitalálni, de!- csak én mentem el! Na ez egészen biztos nem fog előfordulni a szeptemberi Mega Hunt eseményen. 4-en már biztos leszünk (de már most több mint 100-an jelezték, hogy résztvesznek! Én legalább 500-ra számítok).

2011/07/16

Esküvő és karnevál




Kolleganőm esküvőjére voltunk hivatalosak az irodából többen is. Mint majdnem mindig, most is én töltöttem be a soför szerepét, 4 kolléganőmet vettem fel a munkahelyünkön, és onnan együtt indultunk az esküvőre.

Még az időjárás is kegyes volt hozzánk, hét ágra sütött a nap és az eső sem.


A menyasszony egy egyszerű fehér ruhában pompázott, haját fátyol takarta. Nem csak a násznép, de a vőlegény is megkönnyezte az oltárhoz vezető útján. A templomi szertartás bár szép volt, de azért a papnak volt pár oda nem illő megjegyzése. Például szerintem felesleges volt említést tennie arról, hogy az egyneműek házasságát nem támogatja az egyház, és azt is kihagyhatta volna, hogy a szombati misén való részvétel nem mentesít a vasárnapi mise részvétele alól. Nem ezért gyűltünk össze azon a napon.

Amikor az ifjú pár elhagyta a templomot, akkor nem rizst szórtunk rájuk (bár ez is szokás), hanem buborékokat fújtunk rájuk. Ilyet sem láttam még.


A rendezvény egy Santa Ana-i hotelban folytatódott, ahol körübelül 100-120-an lehettünk. A négy fogásos vacsora nagyon finom volt. Az est fénypontja a karnevál volt, több céges bulin láttam már ilyet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy minden féle előzetes bejelentés nélkül bejön egy csoport, akik dobolnak, ugrálnak, táncolnak minnél nagyobb zajt keltve az egész násznépet maguk után vonva. Céljuk nem más, mint hogy mindenkit bevonjanak a mulatozásba: kicsiket-nyagokat, terheseket-időseket, fiúkat és lányokat stb. Erre még én is beálltam táncolni, pedig nem vagyok táncoslábú.


Ettünk, ittunk, jót mulattunk. Sok boldogságot az ifjú párnak!


(Kivételesen nem én készítettem a képeket, mert a fényképezőgépemet sikerült eltörnöm. Eddig még egyik sem birta ki egy évig velem. Most vettem meg a negyediket három év alatt... )

2011/07/08

A fegyverforgatás művészete


Amikor visszakaptam az ipodom, akkor még beszélgettünk ezer más dologról is a munkatársammal. Ahogy sötétedett, párhuzamosan csökkent a biztonságérzetem is. Chris megjegyezte, hogy: Detti, te félsz. Mondtam neki, hogy a tavalyi rablásso sztori óta nehéz ezt a rossz beidegződést leküzdenem. Erre megnyugtatott, hogy nála van fegyver, és engedélye is van hozzá. Remek, valami rosszul sül el, akkor rögtön egy bandaháború kellős közepén találom magam.

Aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen ez még jól jöhet, így a felajánlott bocsánatkérő ebéd helyett arra kértem, hogy vigyen ki a lőtérre és tanítson meg lőni. Tudni akartam, hogy milyen a fegyver másik oldalán állni, milyen érzés meghúzni a ravaszt, milyen illata van a puskapornak.

Miután sikerült megtölteni és kibiztosítani a .40-es pisztolyt az első tíz percem azzal telt, hogy meggyőztem magam arról, hogy a ravaszt bizony meg kell húzni. Ez volt a gyakorlat legnehezebb része. Aztán persze az első sokk, hogy milyen ereje van a lövésnek, mekkorát húz, milyen hangos, és milyen égett szag van. Az első 15 lövés igen nehézkesen született meg, főleg azután mikor 3 srác is bejött a terembe gyakorolni. Az AK47-es automatából csak úgy szórodott kifelé a lövedék. Már nem csak a saját fegyverem hangjától rezzentem össze, hanem az övékétől is.



A végén már annyira jól ment, hogy pókerben is leköröztem a mesterem. Igaz 6 méterről, de két párom lett (egy kis jóindulattal). Magamhoz képest meglepően jól céloztam, a saját elvárásaimat magasan túlszárnyaltam.



Egyébként a fegyver másik oldalán állni sem olyan könnyű. Iszonyú nagy adag elszántág, egy marék önbizalom és kegyetlenség kell hozzá, ha elő-mozgó személyre akarnánk célozni. Persze kellő motivációval mindenki képes rá, de azért közel sem olyan egyszerű, mint azt a képernyők sugalják, legalábbis nekem nem lenne az.



2011/07/06

Közbiztonság


Leggyakrabban feltett kérdések egyike, hogy milyen a közbiztonság. Nos, erre mindig azt válaszolom, hogy nézőpont kérdése.

Az egész amaerikai kontinens azon a véleményen van, hogy Costa Rica Latin-Amerika Svájca, azaz közel az egész térség legjobban megáldott országa, mind turisztikai, mind közbiztonság szempontjából. De attól még a harmadik világban fekszik, ezt ne felejtsük el.

Rossz helyen, rossz időben bármi megtörténhet - szoktam mondogatni. És ez a bármi tényleg bármi lehet. A társadalmi rétegek nincsennek élesen elkülönülve, a lepukadt, bádogtetős nyomornegyed mellett ott csillog a kacsalábon forgó palota. Első szembetűnő különbség, hogy a házak kerítéssel vannak védve, és még az ablakokon is rács van. Mindenkinek ajánlom, hogyha a városban keres szállást hosszabb időre, akkor csakis az őrzött lakóparkokban, az úgy nevezett "residencia-ban" gondolkodjon. Ez sem ér fel egy életbiztosítással, de azért az esélyeket növeli a bajok elkerülését illetően.

A parton és kisvárosokban ennél sokkal jobb a helyzet. Ott viszonylag nyugodtan lehet aludni. Egészen eddig ezt gondoltam, míg pár héttel ezelőtt meg nem láttam az egyik napilap címlapján, hogy egy argentin turistát meggyilkoltak egy étteremben a parton, mert az nem adta oda a laptopját a rablóknak, akik vacsorázás közben zavarták meg.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogyha a baj már megtörtént, akkor ne okoskodjunk, ne legyünk kemény-legények, és ne bízzunk vakon a szerencsénkben. Ebben az országban nevetségesen könnyű fegyverhez jutni (lásd előző bejegyzés, ahol egy 14 éves gyereknek is volt pisztolya). Tehát a kérdés nem az, hogy az útonálló fegyvere valódi vagy sem, hanem az, hogy használni fogja-e vagy nem. És bizony az elkövetők nem szeretik önmagukat ismételni. Jó esetben egyszer világosan elmondják, hogy mi a jövetelük célja, és ha nem az történik egy másodpercen belül, amit kértek, akkor többet nem kérdezősködnek, nincs alkudozás, hanem gondolkodás nélkül cselekszenek. Számukra az emberi élet értéke a nullával egyenlő.

Nagyon sok mindent tehetünk az elkerülés érdekében, lehetünk elővigyázatosak, körültekintőek, előrelátóak stb. A józan paraszti ész elveit betartva kellő figyelmet szentelve a harmadik világ íratlan szabályainak valószínűleg el is kerülhetjük a bajt, és gondtalanul élvezhetjük az ország kínálta előnyök végtelen tárát itt-tartózkodásunk ideje alatt.

Senkit nem akarok elrémiszteni, csak azt szeretném, ha mindenki tisztában lenne az esélyekkel. A statisztika azt mutatja, hogy szinte mindenkinek van egy vagy több rablásos sztorija, ami vagy vele vagy közvetlen ismerősével történt, de az esetek többségében nem lett nagyobb baj az ügyből.

Tehát összességében elmondhatjuk, hogy kétséget kizáróan a térség legbiztonságosabb országáról van szó, ahol minden napos dolog az, hogy bármi, bárhol megtörténhet. Nincs mese, ezzel számolni kell.



2011/07/04

Az élet nevű játszma

Többet tanultam magamról, másokról és a világról az elmúlt néhány nap leforgása alatt, mint az gondoltam volna. Azt hittem, hogy az utolsó két hónapom csupa móka, kacagás és szomorkodás lesz, helyette azonban csupa olyan élmény élt, ami azelőtt soha.

Ott kezdődött, hogy most először éreztem azt, hogy a munkatársaim a szivükön viselik a sorsomat. Más az, hogy nap mint nap bemész dolgozni, ugyanazok az emberek vesznek körül, és nagyjából minden nap minden ugyanúgy történik, mint az történt tegnap, tegnap előtt vagy 5 hónappal ezelőtt. És megint teljesen más, amikor azt érzed, hogy fontos vagy nekik és szeretnek. Ha ők nem lettek volna, akkor mindenemet kb fillérekért adtam volna, mert terézanya lelkem nem képes többre. Ehelyett mindenre ők szabtak árat, és be is tartották velem, így egy hét leforgása alatt minden cuccomat eladták. Tényleg le a kalapot előttük, örökre hálás leszek érte.

Az első vevőim között volt a céges ügyvédnő. Hallottam róla ezt azt, jót is rosszat is, de próbáltam fentartások nélkül fogadni. Rögtön elvitt több dolgot, de nem fizetett ki mindent, maradt egy kb 40 dolcsis tartozása. Semmi gond, barátok közt vagyunk, ráér. Nem, anyátok között voltunk, mint később kiderült, és vérre megy a háború.
- Holnap fizetek! - ígérte. Erre másnap hajnalban már jött az sms, hogy az egyik cuccnak ugye nem is az volt az ára, és a pasija is ezt tanusítja. Mondom mi van?! Jó, akkor add vissza a cuccot, énvisszaadom a pénzed és felejtsük el egymást. Erre nem válaszolt vagy fél napig, később felhívott a pasija, hogy elsimítsa a mi kis félreéertésünket (??!!!). Annyiban maradtunk, hogy a felét hajlandó kifizetni. Na ekkor már annyira ideges voltam, hogy legszivesebben a pokol legmélyebb bugyrába küldtem volna. Nem a 20 dollár diferenciáról van szó, hanem az elvekről. Adtam én már oda 200 dolláros számítógépet ingyen a nicaraguai takaritónőnek, tudok jótékonykodni, ha akarok, de a megállapodás az becsület kérdése, és a szarrágó, gerinctelen beképzelt nőszemélyeket nagyon nem csípem.

Hamar túl tettem magam az első incidensen, elégre az élet rövid és csak egyszer érünk. Felesleges a haragtartás. Egy emberrel több, akit innentől kezdve nagy ívben kerülök majd.

1 hét sem telt el, jött át egy munkatársam a 14 éves fiával a szárítógépért. Felét előre, másik felét elvitelkor fizette. Minden a legnagyobb rendben volt. Kérdezte még mit árulok, körbe nézett a fiával, majd mentek is. Jött a délután, filmet néztem, emaileztem, tettem vettem, amikor is ideje volt ágyba bújni. Magam mellé vettem a telefonom, felhúztam az órát és..... hol az ipod touchom? Ki az ágyból, irány a nappali, majd a másik szoba, a laptop táska, farmer zseb, ruhásszekrény, ágy alja, ágynemű, bőrönd, konyhaasztal, hűtő (ki tudja itt a nagy felfordulásban), csizma, cipő, kanapé, retikül, kocsi, garázs, kert... A fenébe hogy nem tud beszélni, de még csak rezegni sem képes az ipod touch... Ezt játszottam kb 2 órán át míg arra jutottam, hogy bizony ennek vagy lába kelt vagy úgy elbújt, hogy augusztusig elő nem jön.

De mi van ha nem önszántából ment világgá? Laptopot elővettem, bekapcsoltam, gmailt elindítottam, végig néztem az utolsó bejelntkezéséket. Stimmel, stimmel, rendben... NOCSAK. Ez nem az én IP címem, de valaki bejelentkezett az ipodomról este! BÁÁÁÁÁÁLINT azonnal mond meg, hogy ennek az IP címnek mi a koordinátája, de hajszálpontosan!!! MOOOST!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Kiderült, hogy nyugat Heredián lapul a fűben az ipod, és arra én bizony egész biztos nem jártam vasárnap délután. Tehát az ipod meglógott, de nyilván nem egyedül, valaki megszöktette.

Itt jött a több órás lelki viaskodás. Mi legyen? Szóljak, ne szóljak? Mi van ha a kissrác letagadja? Mi van ha már eladta és drogot vett belőle? Mi van ha az apja nem hisz nekem? Mi van ha az apja volt? Mi van ha túl rendesnek néznek, aki nem szólna ilyenért és most csak próbára tettek? Mi van ha...? És még millió egy kérdés, míg úgy döntöttem, hogy nagyon nyugodt, kedves hangvételű sms-sel indítok. Először is bocsánatot kértem a késői zavarásért, hiszen családos emberről van szó, éjjel fél 12-kor zaklatni mindenképp illedelmetlenség... Utána jött egy kérés: nagyon hálás lennék ha a fiad, visszaadná az ipodomat. Kínosan ügyeletem rá, hogy a lopás szót kihagyjam a mondókámból. Majd a bizonyítékra tértem, hogy az ipod szőri lábán eltűnt, de valaki bejelentkezett egy másik IP címről és lekérdezte a leveleimet. Mint egy jól megkompnált vádlevél.

Vártam és bíztam a diplomáciai érzékemben. Hiszem, hogy a kedvességgel és hidegvérünk megőrzésével sokkal többre lehet menni, mint ha ajtóstól döntjük földbe a házat. Régi iratlan szabály, hogy a kellő tiszteletet megadva, veled is úgy bánnak, ahogy te állsz hozzá a dolgokhoz. Legrosszabb esetben elküld a fenébe, hogy hogyan merészeletem az ő kedves fiát bármivel is meggyanusítani. Ehelyett jött az sms, hogy semmi gond, azonnal beszél vele és mindjárt visszahív.

Nem is történt másképp, 5 percen belül csörgött a mobilom, és sűrű bocsánatkérések közepette mondta, hogy a fia bevallotta, hogy ő vette kölcsön az ipodom, holnap visszaadja, és ne haragudjak a kellemetlenségért. Fátylat rá, megesik, hogy elesik. Lényeg a happy end.

Nagy kő esett le a szivemről. Nagyon ritka esetekben térülnek meg az ellopott holmik. Persze lehetett volna ezt is pótolni, de nekem sokkal többet jelentett ez az ipod, mint bármelyik másik. Nem mondom, hogy örömmel hajtottam a fejem álomra, de megnyugodtam, hogy megvan.

Hogy a kis csávó mit kapott érte? Mint később kiderült az én ipodom csak a hab a tortán volt, olyan lavinát indított el ez az esemény, ami melett az én károm még a bolhánál is kisebbnek tűnt. Többek között nagyapu fegyverét és annak díszdobozát töltényekkel együtt, valamint mostohaanyuci telefonját is elcsórta az elmúlt másfél hónapban...

Minden nap rájövök arra, hogy iszonyú nagy felelőség szülőnek lenni, és az ember akarva akaratlanul felteszi magának a kérdést. Hol rontottam el? Hogyan tehetem jóvá? Törjem el a kezét? Borotváljam le egyetlen büszkeségét, a göndör hajfürtjeit? Verjem a képét a betonba minden hazugságért? Jelentsem fel a rendőrségen? Beszélgessek el vele, mint apa a fiával hátha csak szeretet és figyelemhiányban szenved? Ilyen , és ezekhez hasonló milló kérdés fordul meg az ember fejében, ami megválaszolatlanul marad, és az ember egyedül marad a döntés kényszere közepette.

És én mit tanultam az esetből? Nem az számít, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és mennyi bűnt követtünk el, hanem az, hogy a tapasztalatainkból -jók vagy rosszak- mit tanultunk. Nincs tökéletes ember, ahogy nincs tökéletesen jó vagy rossz döntés sem. De igyekeznünk kell a legjobb belátásunk szerint cselekedni, képesnek lenni kilépni a megszokott énünkből és változtatni azon, amivel nem vagyunk elégedettek. Mert az élet erről szól, és mindenkinek csak egy nagy játszmája van. Mindent vagy semmit.